Tévésorozat

Jön a bolond!

Merénylet az elnök ellen

  • - turcsányi -
  • 2025. november 12.

Kritika

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Pedig érdemdús figura volt, emelte a vámokat, rövidre zárta az amerikai–spanyol háborút (behúzván például Puerto Ricót), csendes-óceáni és karib-tengeri nagyhatalommá tette hazáját (behúzván például Hawaiit), s ami azt illeti, a halála is filmbe illő, 1901-ben lőtte meg kétszer közvetlen közelről egy anarchista, bizonyos Leon Czolgosz. Bezzeg Lincolnról (16.) és Kennedyről (35.), illetve az ellenük elkövetett merényletekről filmek tucatjai készültek. Nem egy közülük igazán jóra is sikerült, gondoljunk csak Robert Redford 2010-es filmjére, A cinkosra, amely a Lincoln-gyilkosság utóéletét tárgyalja, vagy éppenséggel a B mozik gyöngyszemére, az 1984-es Gyulladáspontra, mely műalkotásban Hollywood két bukott angyala, Kris Kristofferson és Treat Williams a kopár texasi semmibe (a határvidékre) száműzve szembesül a Kennedy-gyilkosság húsz év után is ölő mérgével. A sor hosszú, az igazság viszont az, hogy a negyedik áldozat, James A. Garfield (a 20.) sem járt eddig sokkal jobban, mint McKinley. Eddig mindösszesen egy film készült róla, gondolták volna, hogy egy spagettiwestern? És azt is ellopta tőle JFK! Tonino Valerii nagy leleménye ugyanis az volt, hogy 1969-es filmjében, A hatalom árában fogta a Garfield-merényletet, és a washingtoni Baltimore és Potomac pályaudvarról elcipelte Dallasba, s felruházta a Kennedy-merénylet összes külsőségével, de olyannyira, hogy a maga módján még a híres Zapruder-filmet is beidézte. Hogy mindeme ügyeskedés mi célt szolgált, arra a film sajna elmulaszt válaszolni, de elővezeti a számos konteók egyikét, miszerint texasi földtulajdonosok összeesküvése volt az egész (nota bene négy évvel később ugyanezt szajkózta az Akció az elnök ellen című amerikai film is, Burt Lancasterrel és Robert Ryannel). Valeriit nyilván nem ezért szereti a művelt világ, hanem az 1973-as – westernkomédiának álcázott – meleg­óda, a Nevem: Senki miatt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

„A magyarok az internetre menekülnek a valóság elől”

  • Artner Sisso
Szokolai Róbert korábban ifjúsági szakszervezeti vezető volt, jelenleg az Eötvös10 Művelődési Ház kommunikációs vezetője. Arról kérdeztük, milyen lehetőségei vannak a fiataloknak ma Magyarországon, kire és mire számíthatnak, valamint hogyan használják az internetet, a közösségi médiát, és mire mennek vele.

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.