Könyv

Ez a könyv csupa jól kigondolt becsapás, ügyes trükközés, zseniális szélhámosság, kezdve azzal, hogy a címszereplő Tirzát, a tizennyolc éves holland lányt, a család napkirálynőjét annak ellenére, hogy a történet látszólag körülötte forog, a terjedelmes könyv első harmadában csak várjuk, az utolsó harmadában pedig keressük, mert afrikai utazása során eltűnik.

"Biztos, hogy ez két párhuzamos világ", mármint a fővárosi egyetem és a gyógypedagógiai iskola vidéken. Darvasi Ferenc első novelláskötete viszont megpróbálja összekötni a centrumot és a perifériát, értelmiségieket és kisegzisztenciákat.

Mondhatnánk, hogy végre egy derék novelláskötet, lekerekített szövegek a legkülönbözőbb műfajokban, mégis összekapcsolja őket egy közös hang, ismerős, földközeli. Az Egon nem akar cselesen novellafüzérré válni, nincsenek benne kisregény-terjedelmű szövegfolyamok, se töredéknek álcázott blogbejegyzések, szóval semmi trükk. Olvasom egy ideje a honi szaksajtóban, hogy az ilyesmi hiánycikk, hogy erre vágyunk.

Czapáry Veronika Anya kacag című első könyvének főhőse Viktória, aki az érezhetően önéletrajzi ihletettségű naplóregényt jó négy éven át vezeti, eleinte gyakrabban, az utolsó három évben egyre szakadozottabban.

Bár fülszöveg és alcím - A lélekanya - azonnal lányregény-riadót fúj, megéri ellenállni a reflexnek, hogy a könyvet a polcra viszszahelyezve úgy döntsünk: nem olvasunk el még egy történetet örökbe fogadott falusi lányról. A regény ugyanis minden látszat ellenére sokkal inkább köthető mondjuk az Utas és holdvilághoz, mint Fábián Jankához vagy Lucy Maud Montgomeryhez.

Mr. Sammler halott ember. Nem kísértet, nem hulla, de nem is túlélő, ő csupán, ahogy fogalmaz: megmaradt. Fél szemére vak, kitaszított lengyel, kiábrándult anglomán, partizánként ölt, zsidóként őt ölték. Meztelen hullák között tettette halottnak magát. New Yorkban rokonai eltartottjaként él. Sammler nem tulajdonságok nélküli ember, de nem cselekszik. Átfolyik rajta a világ.

A csíkszeredai Bookart Kiadónak a Svájci írók című sorozattal kettős célja volt. Egyrészt felfedezni és a magyar olvasók számára hozzáférhetővé tenni a modern svájci irodalmat, másrészt - hazabeszélve Erdélybe - megmutatni, hogyan működhet jól, sőt nagyon jól több etnikum, több nyelv, több kultúra együttélése és egymásra utaltsága.

Az elátkozott tudományok sorában ma még mindig előkelő helyet foglal el a kémia. Megannyi embertársunk számára a molekulákkal való bíbelődés egyenértékű a sátánnal cimborálással, a szerves és szervetlen vegyészet termékeitől való irtózás, vélt és valós kártételeik vég nélküli sorolása pedig fontos része a napjainkban is hódító kemofóbiának.

"Egyszerűen, történeti szempontból mondom el a tényeket, és csak kismértékben keverem bele a magam ítéletét." Francis Bacon majdnem 500 éves szándéka akár Szőnyei Tamás ars poeticája is lehetne.