könyv

Michela Murgia: Accabadora

Könyv

Bár fülszöveg és alcím - A lélekanya - azonnal lányregény-riadót fúj, megéri ellenállni a reflexnek, hogy a könyvet a polcra viszszahelyezve úgy döntsünk: nem olvasunk el még egy történetet örökbe fogadott falusi lányról. A regény ugyanis minden látszat ellenére sokkal inkább köthető mondjuk az Utas és holdvilághoz, mint Fábián Jankához vagy Lucy Maud Montgomeryhez.

Az accabadora a szardíniai folklór archaikus, boszorkányszerű alakja, akit az utolsó anyának vagy a halál bábájának is neveznek. Feketébe öltözött idős nő, aki a haldoklót a közösség hallgatólagos tudtával, saját kérésére átsegíti a halálon. Megöli, de örökre elátkozza a családot, hogyha túl korán vagy az illető akarata ellenére hívják. Az örökbe fogadó anya - Bonaria Urrai - Soreni falu accabadorája, amiről a felnevelt kislányt kivéve mindenki tud. Szerepe a bűn és a segítség határán billeg, viszonya a halálhoz pontos és kérdések nélküli. A történet során ez a kérdésmentes viszony bomlik meg. Egyrészt mikor Bonaria szembesül a morális dilemmával: nemet mondhat-e egy lábát elvesztett fiúnak? Szabad-e ezt haldoklásnak tekinteni, vagy egyszerű gyilkosságot követ el, ha teljesíti a kérését? Másrészt mikor Maria, az örökbe fogadott lány rájön a néni kilétére, fel kell tennie a saját kérdéseit arról, hogy mennyiben elfogadható egy ilyen szerep, és hogy ő maga együtt tud-e élni a közelségével. Végül választ kell adnia Bonaria haldoklása során arra is, hogy ő maga a kellő pillanatban vállalja vagy elutasítja a feladatot.

A szöveg pszichológiai ábrázolásmódja érzékeny, és óvatosan tartja a távolságot bármiféle moralizálástól, tanulságkereséstől. Egyedül talán a nagyon klasszikus, külső narrációval dolgozó elbeszéléstechnika gátolja itt-ott, hogy kellő számú hangon tudjon egyszerre megszólalni a szöveg.

Fordította: Gács Éva. Magvető, 2012, 254 oldal, 2990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A gépben feszít az erő

  • - minek -
A kanadai performer-zenész-költő, Marie Davidson jó másfél évtizede olyan szereplője az elektronikus tánczene kísérletező vonulatának, aki sosem habozott reflektálni saját közegére és a rideg, technológia-központú világra.

A bogiság és a bogizmus

  • Forgách András

bogi – így, kisbetűvel. Ez a kiállítás címe. Titokzatos cím. Kire vonatkozik? Arra, akit a képek ábrázolnak, vagy aki a képeket készítette?

Az igazi fájdalom

Reziliencia – az eredetileg a fizikában, a fémek ellenállására használt kifejezés a pszichológia egyik sűrűn használt fogalmává vált a 20. század második felében.

Ezt kellett nézni

Lehet szeretni vagy sem – mi is megtettük már mindkettőt ezeken az oldalakon –, de nem nagyon lehet elvitatni Kadarkai Endrétől, hogy elképesztő szorgalommal és kitartással építi műsorvezetői pályáját.

Sohaország

Az európai civilizáció magasrendűségéről alkotott képet végleg a lövészárkok sarába taposó I. világháború utolsó évében járunk, az olasz fronton. Az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregének egy katonája megszökik a századától, dezertál.

Hol nem volt Amerika

A mese akkor jó, ha minél inkább az olvasóról szól, és persze mindig kell bele főgonosz, akibe az elaludni képtelen néző a lappangó félelmeit projektálhatja, hogy a hős kardját kivonva leszámolhasson vele.