könyv

Michela Murgia: Accabadora

Könyv

Bár fülszöveg és alcím - A lélekanya - azonnal lányregény-riadót fúj, megéri ellenállni a reflexnek, hogy a könyvet a polcra viszszahelyezve úgy döntsünk: nem olvasunk el még egy történetet örökbe fogadott falusi lányról. A regény ugyanis minden látszat ellenére sokkal inkább köthető mondjuk az Utas és holdvilághoz, mint Fábián Jankához vagy Lucy Maud Montgomeryhez.

Az accabadora a szardíniai folklór archaikus, boszorkányszerű alakja, akit az utolsó anyának vagy a halál bábájának is neveznek. Feketébe öltözött idős nő, aki a haldoklót a közösség hallgatólagos tudtával, saját kérésére átsegíti a halálon. Megöli, de örökre elátkozza a családot, hogyha túl korán vagy az illető akarata ellenére hívják. Az örökbe fogadó anya - Bonaria Urrai - Soreni falu accabadorája, amiről a felnevelt kislányt kivéve mindenki tud. Szerepe a bűn és a segítség határán billeg, viszonya a halálhoz pontos és kérdések nélküli. A történet során ez a kérdésmentes viszony bomlik meg. Egyrészt mikor Bonaria szembesül a morális dilemmával: nemet mondhat-e egy lábát elvesztett fiúnak? Szabad-e ezt haldoklásnak tekinteni, vagy egyszerű gyilkosságot követ el, ha teljesíti a kérését? Másrészt mikor Maria, az örökbe fogadott lány rájön a néni kilétére, fel kell tennie a saját kérdéseit arról, hogy mennyiben elfogadható egy ilyen szerep, és hogy ő maga együtt tud-e élni a közelségével. Végül választ kell adnia Bonaria haldoklása során arra is, hogy ő maga a kellő pillanatban vállalja vagy elutasítja a feladatot.

A szöveg pszichológiai ábrázolásmódja érzékeny, és óvatosan tartja a távolságot bármiféle moralizálástól, tanulságkereséstől. Egyedül talán a nagyon klasszikus, külső narrációval dolgozó elbeszéléstechnika gátolja itt-ott, hogy kellő számú hangon tudjon egyszerre megszólalni a szöveg.

Fordította: Gács Éva. Magvető, 2012, 254 oldal, 2990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.