A NemKönyv alcíme szerint 86 dolgot sorol elő, amit az ember "meg szeretne" tenni egy könyvvel, de tilos vagy nem illő. Minden oldalpárra jut egy "feladat"; a nyilvánvalóak mellett (pörgetős mozi rajzolása a sarkokba, a könyv földhöz vágása, szamárfül-hajtogatás) igazán extrém ötletek is szerepelnek (éjszakára tegyük a mélyhűtőbe a könyvet, biciklivel menjünk át rajta, akasszuk fel egy fára).
Mivel mindez egy gyermekkönyvkiadó gondozásában jelent meg, akár egyszerű foglalkoztatókönyvnek is tekinthetnénk a szélsőségesebb fajtából, melynek többnyire jól, néha rosszabbul sikerült vagy épp ismétlődő poénjai nem többek, mint legitim rosszalkodásra felszólító üzenetek. Azonban mégiscsak sokatmondó, hogy a könyvheti "nemdedikáláson" átszellemülten mosolygó felnőttek estek neki a kiadványnak, lelkesen gyűrve, tépkedve vagy egyenesen hamburgert fogyasztva rajta. Ebben pedig nemcsak a gyermeki felszabadultságot és a rombolás-rongálás egyszeri, "lopott" örömét látom. Épp e gesztusok bizonyítják - negatív formában - a könyv mint tárgy fontosságát és megbecsültségét. A Nemkönyv épp saját destruálási parancsával épít és erősít egy lassan temetni akart kultúrát, a nyomtatott könyvét.
Az eredeti német kiadást Stephanie Rothmeier tervezte, a magyar változat grafikai megvalósítása Hanák Katalin munkája, és nyilván alak- és formahű verziót kapunk Mesés Péter fordításában (bár az iránytűnél "ottfelejtődtek" a német jelzetek).
Magam azóta sem estem neki smirglivel a vonatkozó oldalnak, nem próbáltam szöget beverni a gerincével, de való igaz, egyszer megsétáltattam.
Manó könyvek, 2012, lapszámozás nélkül, 1490 Ft
