Persze ami erősség az egyik oldalon (sokszínűség), az hátrány a másikon (hullámzó színvonal). Van itt minden, a mágikus realizmustól kezdve az apró szociókig, nem beszélve a valóban érdekes parafrázisokról. Nádas Péter Bárányának és Mikszáth A néhai bárány című novellájának szövegdarabjait összeúsztatni egy új történetben (Bari) elég erős felütés; az Ernest Hemingway emlékének ajánlott novella pedig (Világoskék elefántok pirulákon) ránézésre, külalakra is pont úgy néz ki, mint egy eredeti Hemingway. A kötet egyik legjobb szövege kétségtelenül a Sára kórházba kerül, ami elrettentő tárgyilagossággal írja le, hogy a telekommunikáció legújabb korszakában egy család mennyire képtelen összeegyeztetni, hogy valaki látogassa már meg anyát az idegosztályon.
Vannak túlírt, túlbonyolított szövegek, sok a véletlen és a párhuzam. Egymást nem ismerő öregurakat küldenek lányaik egy luxusutazásra (Bonnie és Bonnie), ahol éppen az utolsó este egyiküket megüti a guta, de aztán mégsem ő hal meg, hanem a másik. Misi leendő barátnője (Ideális megoldás) ugyanabban az irodaházban dolgozik, mint Pogácsáné, akivel Misi több napja telefonkapcsolatban van egy terrárium ügyében. Kicsit olyan ez, mint amikor Woody Allennél a böhöm nagy New Yorkban mindenki mindenkivel összefut, mintha Manhattan legalábbis kisebb lenne, mint az ötödik kerület. Az efféle teljesen elrugaszkodott, ám mégis összekacsintós gesztusokhoz ez a kötet még kevés. Még.
Kalligram, 2012, 152 oldal, 2200 Ft
