könyv

Berta Ádám: Egon nem fáradt

  • Czinki Ferenc
  • 2012. július 7.

Könyv

Mondhatnánk, hogy végre egy derék novelláskötet, lekerekített szövegek a legkülönbözőbb műfajokban, mégis összekapcsolja őket egy közös hang, ismerős, földközeli. Az Egon nem akar cselesen novellafüzérré válni, nincsenek benne kisregény-terjedelmű szövegfolyamok, se töredéknek álcázott blogbejegyzések, szóval semmi trükk. Olvasom egy ideje a honi szaksajtóban, hogy az ilyesmi hiánycikk, hogy erre vágyunk.

Persze ami erősség az egyik oldalon (sokszínűség), az hátrány a másikon (hullámzó színvonal). Van itt minden, a mágikus realizmustól kezdve az apró szociókig, nem beszélve a valóban érdekes parafrázisokról. Nádas Péter Bárányának és Mikszáth A néhai bárány című novellájának szövegdarabjait összeúsztatni egy új történetben (Bari) elég erős felütés; az Ernest Hemingway emlékének ajánlott novella pedig (Világoskék elefántok pirulákon) ránézésre, külalakra is pont úgy néz ki, mint egy eredeti Hemingway. A kötet egyik legjobb szövege kétségtelenül a Sára kórházba kerül, ami elrettentő tárgyilagossággal írja le, hogy a telekommunikáció legújabb korszakában egy család mennyire képtelen összeegyeztetni, hogy valaki látogassa már meg anyát az idegosztályon.

Vannak túlírt, túlbonyolított szövegek, sok a véletlen és a párhuzam. Egymást nem ismerő öregurakat küldenek lányaik egy luxusutazásra (Bonnie és Bonnie), ahol éppen az utolsó este egyiküket megüti a guta, de aztán mégsem ő hal meg, hanem a másik. Misi leendő barátnője (Ideális megoldás) ugyanabban az irodaházban dolgozik, mint Pogácsáné, akivel Misi több napja telefonkapcsolatban van egy terrárium ügyében. Kicsit olyan ez, mint amikor Woody Allennél a böhöm nagy New Yorkban mindenki mindenkivel összefut, mintha Manhattan legalábbis kisebb lenne, mint az ötödik kerület. Az efféle teljesen elrugaszkodott, ám mégis összekacsintós gesztusokhoz ez a kötet még kevés. Még.

Kalligram, 2012, 152 oldal, 2200 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.