könyv

Berta Ádám: Egon nem fáradt

  • Czinki Ferenc
  • 2012. július 7.

Könyv

Mondhatnánk, hogy végre egy derék novelláskötet, lekerekített szövegek a legkülönbözőbb műfajokban, mégis összekapcsolja őket egy közös hang, ismerős, földközeli. Az Egon nem akar cselesen novellafüzérré válni, nincsenek benne kisregény-terjedelmű szövegfolyamok, se töredéknek álcázott blogbejegyzések, szóval semmi trükk. Olvasom egy ideje a honi szaksajtóban, hogy az ilyesmi hiánycikk, hogy erre vágyunk.

Persze ami erősség az egyik oldalon (sokszínűség), az hátrány a másikon (hullámzó színvonal). Van itt minden, a mágikus realizmustól kezdve az apró szociókig, nem beszélve a valóban érdekes parafrázisokról. Nádas Péter Bárányának és Mikszáth A néhai bárány című novellájának szövegdarabjait összeúsztatni egy új történetben (Bari) elég erős felütés; az Ernest Hemingway emlékének ajánlott novella pedig (Világoskék elefántok pirulákon) ránézésre, külalakra is pont úgy néz ki, mint egy eredeti Hemingway. A kötet egyik legjobb szövege kétségtelenül a Sára kórházba kerül, ami elrettentő tárgyilagossággal írja le, hogy a telekommunikáció legújabb korszakában egy család mennyire képtelen összeegyeztetni, hogy valaki látogassa már meg anyát az idegosztályon.

Vannak túlírt, túlbonyolított szövegek, sok a véletlen és a párhuzam. Egymást nem ismerő öregurakat küldenek lányaik egy luxusutazásra (Bonnie és Bonnie), ahol éppen az utolsó este egyiküket megüti a guta, de aztán mégsem ő hal meg, hanem a másik. Misi leendő barátnője (Ideális megoldás) ugyanabban az irodaházban dolgozik, mint Pogácsáné, akivel Misi több napja telefonkapcsolatban van egy terrárium ügyében. Kicsit olyan ez, mint amikor Woody Allennél a böhöm nagy New Yorkban mindenki mindenkivel összefut, mintha Manhattan legalábbis kisebb lenne, mint az ötödik kerület. Az efféle teljesen elrugaszkodott, ám mégis összekacsintós gesztusokhoz ez a kötet még kevés. Még.

Kalligram, 2012, 152 oldal, 2200 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A gépben feszít az erő

  • - minek -
A kanadai performer-zenész-költő, Marie Davidson jó másfél évtizede olyan szereplője az elektronikus tánczene kísérletező vonulatának, aki sosem habozott reflektálni saját közegére és a rideg, technológia-központú világra.

A bogiság és a bogizmus

  • Forgách András

bogi – így, kisbetűvel. Ez a kiállítás címe. Titokzatos cím. Kire vonatkozik? Arra, akit a képek ábrázolnak, vagy aki a képeket készítette?

Az igazi fájdalom

Reziliencia – az eredetileg a fizikában, a fémek ellenállására használt kifejezés a pszichológia egyik sűrűn használt fogalmává vált a 20. század második felében.

Ezt kellett nézni

Lehet szeretni vagy sem – mi is megtettük már mindkettőt ezeken az oldalakon –, de nem nagyon lehet elvitatni Kadarkai Endrétől, hogy elképesztő szorgalommal és kitartással építi műsorvezetői pályáját.

Sohaország

Az európai civilizáció magasrendűségéről alkotott képet végleg a lövészárkok sarába taposó I. világháború utolsó évében járunk, az olasz fronton. Az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregének egy katonája megszökik a századától, dezertál.

Hol nem volt Amerika

A mese akkor jó, ha minél inkább az olvasóról szól, és persze mindig kell bele főgonosz, akibe az elaludni képtelen néző a lappangó félelmeit projektálhatja, hogy a hős kardját kivonva leszámolhasson vele.