könyv

Saul Bellow: Sammler bolygója

  • Czinki Ferenc
  • 2012. július 7.

Könyv

Mr. Sammler halott ember. Nem kísértet, nem hulla, de nem is túlélő, ő csupán, ahogy fogalmaz: megmaradt. Fél szemére vak, kitaszított lengyel, kiábrándult anglomán, partizánként ölt, zsidóként őt ölték. Meztelen hullák között tettette halottnak magát. New Yorkban rokonai eltartottjaként él. Sammler nem tulajdonságok nélküli ember, de nem cselekszik. Átfolyik rajta a világ.

Saul Bellow először 1969-ben megjelent könyve bő egy nap történéseit meséli el, de hamar rá kell jönnünk, hogy az úgynevezett cselekmény csak keretet és apropót ad. A zsebtolvaj leleplezése, az indiai professzor kéziratának eltulajdonítása, a családi bonyodalmak mind csak arra szolgálnak, hogy egy fordulatos kalandregényben érezzük magunkat, némi - Bellow-tól megszokott - szarkasztikus korrajzzal átitatva. A lényeg persze mindeközben a Sammler-monológ. Ha elfogadjuk, hogy Mr. Sammler a szó hagyományos értelmében véve nem él, akkor természetesen nem is írhat. A nem alkotó tudós egy-két levél kivételével az egész regényben egyetlen sort sem ír le, ám belül végig tépelődő, önelemző, lábjegyzetelő dialógust folytat saját magával, ami néha valódi párbeszéddé alakul. Bizonyos értelemben ez a regény Sammler soha meg nem írt értekezése lehetne, amit néha hangos reklámblokként szakít meg a nemritkán abszurd cselekmény.

Jelen kiadás megjelenése több szempontból örömteli. Egyrészt lehetőséget kapunk újragondolni a valamivel korábbi Herzog-karaktert, hasonlóságokat, különbségeket, de mindenképpen kapcsolatot találni; másrészt a 20. század józan, nem ítélkező olvasatával is találkozunk, ami ma szintén eléggé jólesik.

Fordította: Dezsényi Katalin. Park Kiadó, 2012, 288 oldal, 3500 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.