A szavazóknak minden alkalommal 4, a közelmúltban magyarul megjelent szépirodalmi vagy azzal határos műfajú kötetet kell megnevezniük és sorrendbe állítaniuk; az első 15, a második 10, a harmadik 6, a negyedik pedig 3 pontot kap.
A listás könyvek megvásárolhatók a Fókusz Könyváruházban (1072 Budapest, Rákóczi út 14., fokusz [dot] budapest [at] lira [dot] hu) és az Írók Boltjában (1061 Budapest, Andrássy út 45., www.irokboltja.hu).
A magyar próza legérdekesebb darabjainak jó részében közös, hogy főszereplőjük a múlt: e szereplő kiteljesedését, megrekedését, változását, formálódását figyelhetjük meg a szövegeket olvasva. György Péter első esszéregénye - nem függetlenül publicisztikai és tudományos tevékenységétől - egy nemzeti közösség múltjáról szól; olyanok múltjáról, akik - számos okból - képtelenek maguk beszélni róla. Apám helyett, így a cím, s valóban: ebben a megrendítően, zavarbaejtően személyes történetben a fiú apáink múltját cselekményesíti. Azokét, akiket akkor akartak meggyilkolni származásukért, mikor már jóformán semmit sem tudtak arról a hagyományközösségről, amellyel identifikálták őket. Arról az erőfeszítésről beszél, mely éppen ezért, ebből "okulva" a múlt maradéktalan megsemmisítésére irányult, hogy elérjen a boldog jövőbe, hogy senki és semmi többé kívülről ne rendelkezhessen mások kilétéről, továbbá azokról, akiktől hatalmi erőszakkal vették el családtörténetük elbeszélését a létező szocializmus idején, éppen a múltat felszámoló ígéret nevében. A buta közhely érvényessé válik: mindenkinek el kell olvasnia a holtversenyben nyertes könyvet, már csak azért is, mert mind szereplői vagyunk.
Az identitásról, pontosabban a nemi identitásról beszél Rakovszky Zsuzsa új kötete is, a másik első helyezett könyve, egy századfordulós történet Vay Sándor/Sarolta újságíróról, erős miliő- és korrajzzal, szépen megírva a kiváló költő újabb regényében - hogy szavazóink már el is olvasták, önmagában jelzi, hogy minden könyve esemény. Ez is. Grecsó könyve ismét: múlt, krízis, identitás, családtörténet. A fiatal író immár úgy tűnik, örök témái egy letisztult, profi regényben elbeszélve - talán az eddigi legjobb könyvében, melyet e sorok rovójának a legtöbb olyan ismerőse olvasott el, akinek nem kenyere (pláne nem kenyérkeresete) a kortárs magyar irodalom. Lassan celeb lesz az író, aki az "uralkodsz a belletristán / celeb vagy a Velvet-listán" sorok méltán halhatatlan szerzője. Az Irodalmi Jelenben Török Zsuzsa dicséri a regényt, a revizoron Sánta József dohog kissé, a Műútban Deczki Sarolta, a Literán Bazsányi Sándor értekezik róla, a Népszabadságban (február 12.) Benedek Szabolcs lelkesedik érte.
Farkas Péter írásait a kritika lassan felfedezi, és ugyanezt ajánlja az olvasónak is. Mi sem tehetünk mást, a szerző is és önök is megérdemlik a találkozást ezzel a mellbevágó, súlyos, sűrű kisregénnyel, akárcsak Egressy Zoltán aparegényével, mely ismét - ahogy Darvasi Ferenc fogalmaz lapunkban (május 19.) - a múlttal való szembenézés képtelenségét mutatja meg, figyelemre méltó nyelvi erővel. Grendel Lajos könyve újfent csak a múltról beszél. Szegedy- Maszák Mihály (valamint a szerző) szép írásának szavaival: "a regény egy létforma eltűnését jeleníti meg, olyan közösség megszűnését beszéli el, amelynek magatartását a külső kényszerrel szemben belső parancs irányította. 'Élt egyszer ezen a tájon, sok nemzedéket fűzve időrendbe, egy magyar középosztály, amely nincs többé, s pusztulásával az a hang is elnémult, amely a belső parancsot egykor kibocsátotta.'" (Új Szó, április 23.). Kiss Ottó könyvét Bene Zoltán az Irodalmi Jelenben a vidéken élő mai kora középgeneráció regényének nevezte, amelyet éppen felnőtt élete kezdetén kapott el a rendszerváltás - de mint némely társasjáték dobozán, héttől kilencvenkilenc éves korig ajánljuk.
Térey és Szijj még megkapaszkodhatott listánkon 2010-ből, utoljára ugyan, de lista nélkül is sokáig fogunk rájuk emlékezni. Lanczkor Gábor és Kovács András Ferenc versei még frissek, ezeket, akárcsak Kukorelly Endre szinte még nyomdaszagú novelláit, bármibe fogadok, viszontlátjuk még a listán. Ha a fentebbi munkák mind megvannak, ne menjenek még haza a könyvheti vásárról Géczi János új regénye, a Viotti négy vagy öt élete nélkül.
