Könyv

Komoly veszélyben van az ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban látható Feszty-körkép. A képnek helyet adó Rotunda ugyanis - nyilván a gondatlan tervezés miatt - beázik, így a panorámalátványosságot esőfoltok éktelenítik el. Horváth Gábor, a Nemzeti Történeti Emlékpark igazgatója szerint a bajt csak fokozza, hogy a Rotunda felújításához, illetve a beázott panoráma restaurálásához szükséges mintegy 200 millió forintot az igazgatóság nem tudja előteremteni.

Szenzációs bejelentést tett Hiller István kulturális miniszter június 8-án a Római Magyar Akadémián (RMA), éppen az intézmény fennállásának nyolcvanadik évfordulóján: magyar kutatók azonosították Botticelli első hiteles alkotását egy esztergomi freskón. "Ütközzenek csak a vélemények!" - így a miniszter. De mi van a freskóval?

A frissen megbolygatott Rádiókabaré hosszú évtizedeken át nemcsak népszerű műsorszámként figurált, de egyike volt a korlátozott nyilvánosság legjelentősebb fórumainak is.

"Másképpen nem is bírhatnánk élni, hisz maga az élés valójában egy olyan szükségszerűen rossz folyamat, amit nem terhelhetünk tovább, például azzal, hogy ebben mi is, a magunk döntéseivel bűnösek vagyunk."

Egy tizenöt éves európai közösségi irányelv értelmében jogdíj járna a szerző számára a közkönyvtári kölcsönzés után is, aminek az érvényesítéséért már évek óta küzdenek az irodalmi szervezetek. Úgy tűnik, most végre történik valami. A kérdés csak az, hogy a restanciánk alkalmas-e a nemzeti kultúra támogatására. Ha jogkövetők vagyunk, aligha.

A korszellemmel legtöbben úgy vagyunk, hogy fel sem ismernénk, ha elmenne mellettünk az utcán, de ez csak azért van, mert a legtöbben nem vagyunk nagy gondolkodók. Velük ugyanis ilyesmi nem eshet meg. Persze nem feltétlenül szemtől szembe történik ez a találkozás. Van úgy, hogy a korszellem nem ismeri fel a nagy gondolkodót, s akkor később kell lihegve utánaszaladnia.

"A visszaemlékezés egy szinten él hétköznapi életünk reális eseményeivel" - írja Tadeusz Kantor A halott osztályhoz készült jegyzeteiben. Amikor a lengyel színházcsináló visszatér szülőfalujának földszintes iskolájához, és betekint annak ablakán, úgy érzi, mintha még mindig bent ülne a halott osztály ugyanabban a teremben. Úgy tűnik, a múlt betölti a jelen idő minden apró rését.

A jobboldali többségű Pest Megyei Önkormányzat nemrég úgy döntött, hogy öt területi múzeumát kiállítóhellyé minősíti át. A döntésre az áment a kultusztárcának kéne rámondania. A megye és az érintett városok közti politikai ellentétek ködfüggönye mögül a magyar múzeumpolitika sorskérdései sejlenek fel.

Finom és gazdag nagyúr volt. Valóságos szereperdőt birtokolt, ám előkelőségét tapintatból közvetlenül az orrunk elé helyezte, hogy azt mi megbocsátóan modorosságnak nézhessük. Oly sokat emlegetett manírjain a nagy stílus zománca, s a személyiség eldisputálhatatlan védjegye fénylett.

Az irodalom- és művészettörténeti közelmúlt legtisztázatlanabb és legkevésbé feldolgozott periódusával, a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveinek "nem hivatalos", olykor "földalatti" művészetével, illetve ennek előzményeivel és következményeivel foglalkozik Szkárosi Endre tanulmánykötete.

Július elsejétől a Műcsarnok és az Ernst Múzeum összevonva, nonprofit gazdasági társaságként működik tovább. Noha technikai értelemben csak újraegyesítésről van szó, a döntés gazdasági és szakmai körülményei egyelőre tisztázatlanok.

Farkas Péterről mindössze annyi tudható (legalábbis: annyit tudok róla), hogy Németh Gábor és Garaczi László évfolyamtársa volt a Tanárképző Főiskolán a nyolcvanas években. Mi több: az említett urakkal jó barátságot ápolt, sőt ápol mind a mai napig.