- Trogmayer Ottónak - Komoly veszélyben van az ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban látható Feszty-körkép. A képnek helyet adó Rotunda ugyanis - nyilván a gondatlan tervezés miatt - beázik, így a panorámalátványosságot esőfoltok éktelenítik el. Horváth Gábor, a Nemzeti Történeti Emlékpark igazgatója szerint a bajt csak fokozza, hogy a Rotunda felújításához, illetve a beázott panoráma restaurálásához szükséges mintegy 200 millió forintot az igazgatóság nem tudja előteremteni.
Évről évre fogyatkozik az érdeklődők száma a Feszty-körkép iránt, ráadásul nincs pénz a felújításra. Pedig az igazgatóság fokozott propagandamunkával, szórólapok, plakátok terjesztésével ösztönzi a külföldi turistákat és a tanulóifjúságot a körkép megtekintésére. A hiányzó anyagi eszközök előteremtéséért az igazgatóság még arra is hajlandó volt, hogy a Magyarok bejövetele körképhez szorosan nem kapcsolódó rokonvállalkozásokat is beindítson.
A rendkívül súlyos helyzetből Horváth igazgató csak valamilyen külső, intézményi vagy a körkép megmentésére hirdetett, áldozatkész nemzeti összefogás révén lát kiutat.
Képmutogatók
Az okok után kutatva azonban először a panorámákról, ezekről a jellegzetesen 19. századi nagyvárosi látványosságokról kell szót ejtenünk, amelyek nem esztétikai, hanem tömegszórakoztatási igényeket voltak hivatva kielégíteni. Az autonóm művészi szférán kívül rekedt alkotások ugyanis a valóságot nem leképezni, nem ábrázolni akarták, hanem különböző hatáselemek alkalmazásával arra törekedtek, hogy összemossák a valóságot és a fikciót. A technikai bűvészmutatványokkal dolgozó látványosságoknak tehát semmi közük sem volt a művészethez.
Tisztában voltak ezzel Fesztyék is, amikor annyi más mutatványos vállalkozóval együtt a VI. kerületi elöljáróságnál mint első fokú iparhatóságnál kiváltották a "körkép"- ipar űzésére jogosító 12494/92. számú iparigazolványukat.
1909-ben aztán, amikor a Magyarok bejövetele körkép a városligeti vurstliba, a Mutatványos tér 15. számú parcellába, közvetlenül a Meienheroly-féle barlangvasút, a Schöftner-féle lövölde és a Royal Vio-féle mozgóképszínház szomszédságába került, a "Popper és Grossmann" cég által tervezett, vászonból készült "körképpalota" körül sok minden megváltozott. Ekkor lett ugyanis nyilvánvaló, hogy a millennium idején a "nemzeti öntudat élő forrásaként" emlegetett körkép nem egyéb, mint a többi, vele szomszédos, azonos "ipart űző" hasonló műintézet: tömegszórakoztatási médium. Legfontosabb feladata pedig az, hogy kiszolgálja a vurstliban megforduló, alacsonyabb társadalmi rétegekhez tartozó közönség igényeit.
Az 1909-től kezdődő évek a Magyarok bejövetele történetének egyértelműen a leszálló ágát jelentették. Az rt. igazgatóságának ettől kezdődően igen súlyos, szinte megoldhatatlan nehézségekkel kellett szembenéznie.
Ott volt például a "Popper és Grossmann"-féle épület, amely - nyilván a gondatlan tervezés miatt - szüntelenül beázott, s ezért a körképen újra meg újra esőfoltok jelentek meg. Az építmény teteje olyan rossz állapotban volt, hogy attól lehetett tartani, egy nagyobb erejű szél az egész tetőzetet felkapja, elsodorja, s akkor a körképet le kell bontani, az épületet pedig be kell zárni.
A körkép gondnoka egyébként az építmény konstrukciós hibáit látva szükségesnek tartotta arról tájékoztatni az igazgatóságot, hogy "A Körkép állaga ép, az épület azonban, amely elég hitvány munka, valamint a belső vászonkonstrukció, sajnos rosszak. Azért még ma is agyon kellene verni Popper & Grossmann úrékat. Az épületet ugyanis megnézettem szakértővel, főleg az érdekelt, hogy a Körkép kiszedése hogyan történhetne, mit kellene bontani stb., és akkor konstatálódtak az épület konstrukciós hibái."
Többek között az, hogy a Rotunda alatt - mivel az épületnek nem volt megfelelő lejtése - valóságos vízgyűjtő medencék alakultak ki, amelyekből a nyári záporok vagy hóolvadások után hetekig folyt a víz, s a ponyvára szivárogva valósággal elrothasztotta azt. (1917-ben egy ilyen nagy eső utáni beázást kellett Feszty Árpád özvegyének és leányának saját kezűleg restaurálnia.)
Az rt. igazgatósága azonban az így megromlott állagú Rotunda helyreállításához, illetve a körkép restaurálásához elengedhetetlenül szükséges 10-15 000 pengőt nem tudta biztosítani. Ugyanis a körkép látogatóinak száma mind rohamosabban csökkent, a gondnok az igazgatónak írt levelében keserűen fel is jegyezte: "Nem jön az ördög sem, pang itt, kérlek, minden." (1934. VII. 4.)
Ezt a pangást egyébként a Bemutató a Városligetben című karcolatában a vurstliban sétálgató Karinthy Frigyes is konstatálta:
körhinta
Körbe megy
Feszty-körkÉp
Szintén körbe, de nem megy.
Az áldatlan helyzeten az igazgatóság részben igen intenzív propagandamunkával, részben a külföldi turistáknak és a hazai tanulóifjúságnak a Rotundába történő becsalogatásával igyekezett segíteni. Városszerte új plakátokat, reklámtáblákat helyeztetett el, megszervezte a körképet népszerűsítő szórólapok eljuttatását Budapest egész területére. Mivel az rt. igazgatója azt remélte, hogy a szórólapakció sikeresebb lesz, ha a terjesztést magyaros jelmezbe öltöztetett munkanélküliek végzik, kiadta az utasítást a gondnoknak. "Légy szíves, nézz utána valami pasasnak, aki azokat a kedvezményes dolgokat (ti. belépőjegyeket - K. Á.) osztogatná, mert egykettőre itt a terminus. Legjobb volna (a) fővárosi munkaközvetítőben is érdeklődni. Fontos nekem a pofa! Típusnak kell lenni! Ha esetleg találtál ilyen munkanélkülit, akkor se kösd le, csak olyan feltétellel, hogy még meg lessz (!) nézve. Én 21-én este érkezem Pestre. Igy tehát még van idő az illetőt beállítani. - Most másik fontos kérdés a ruhakérdés, azt is légy szíves a ruhatárból kiásni, és az irodába vinni. Hozhatsz többet is, majd amelyik jó lesz, azt fogjuk reá adni. Fontos, hogy egy szép fövegje, kucsmája legyen." (1933. III. 13.)
Ami a külföldi turistáknak és a hazai tanulóifjúságnak a "becserkészését" illette, nos, ez a szervezőmunka, ha csak igen szerény mértékben is, de sikerült. A körkép gondnokának a Honvédelmi Minisztériumban, illetve a Székesfővárosi Népművelési Bizottságnál alig titkolt nyomásgyakorlási szándékkal tett látogatása eredményeként rövidesen több száz olasz turista, valamint a Szent István-hétre tanulmányi kirándulásra a fővárosba érkező magyar diák tett látogatást a körképnél.
Sőt, még az 1934. évi cserkészdzsembori külföldi résztvevői, többek között az egyiptomi cserkészek is felkeresték a körképet. "A jamboree megindult - számolt be a régen várt sikerről egyik levelében a gondnok -, jön a nép, szinte megszakítás nélkül. Csak jöjjenek is. Tegnap kevés felvidéki jött, ma azonban megindult az angolokkal úgy, hogy se vége, se hossza. Van itt ceylonitól és az industól mindenféle angol náció. (É) Az angol cserevonatot is megfogtam, ma volt az első, 310 személyből álló. Holnap jönnek (!) a horogkeresztes németek csoportja. Minden vonat jönni fog, az ibusz (!) megígérte." (1934. VIII. 4.)
A propagandamunka azonban mégsem hozta meg a várt eredményt. Azért sem, mert az rt. igazgatósága ekkorra már jelentős adósságot halmozott fel. Szorult helyzetén úgy próbált segíteni, hogy ideiglenesen átcsoportosította a körkép épületében helyet kapó rokon vállalkozásoktól (Magyar Színpad, illetve a Jókai Színkör nevű "mozgó kabaré", majd ennek jogutódja, a Jókai Színház) származó bevételeit. Sajnos sikertelenül, mert a fenti vállalkozás nem hozta, hanem vitte a pénzt. Amikor ugyanis a kezdetben örvendetesen fejlődésnek induló Jókai Színkör a sikertelen előadások miatt hosszú hónapokig nem tudott színészeinek fizetni, azok az rt. ellen bírósági végrehajtás megindítását kérték.
Nemzeti gyűjtés
A Magyarok bejövetele Rt. ügye tehát úgy állt, hogy sem a gondosan megtervezett és kivitelezett propagandamunka, sem a rokon vállalkozásokból remélt, de onnan soha be nem folyt bevételek nem hozták meg azt az anyagi sikert, amely az rt. több mint zilált ügyeit megoldotta volna. Ekkor az illetékesek elhatározták, hogy ebből a valóban elkeserítő helyzetből valamilyen intézményi vagy társadalmi - a körkép megmentése érdekében indított nemzeti - gyűjtés révén próbálnak meg kikerülni. Az előbbi voltaképpen azt jelentette, hogy az rt. egy kormányzati szervtől vagy hivataltól, esetleg egy banktól próbál meg nagy összegű hitelhez jutni, az utóbbi pedig azt, hogy az előbbi lehetőség kudarca esetén el kell indítani egy nemzeti közadakozási akciót. Miután rövidesen kiderült, hogy a nagy összegű kölcsön folyósítása felett diszponáló illetékes fórumok legfeljebb a már eddig meglévő adósságok visszafizetési határidejének módosításában kívánnak az rt.-nek segítséget nyújtani, nem maradt más hátra, mint a nemzeti közadakozási akció beindítása.
Az akció első lépéseként az Új Magyarság c. lap 1935. november 6. számában rövid felhívást tett közzé. Az újság szerint a felhívást "Egy régi, hűséges asszonyolvasójuk" aláírással egy háromgyermekes anya a következő szöveggel jelentette meg: "Azt hiszem, hogy még a mai nehéz helyzetben is össze tudnánk adni azt az összeget, amelynek segítségével megmenthetnénk a Feszty-művet. Ez a tíz pengő, amelyet én most felajánlok, nem sok, de ha minden magyar ember erejéhez mérten annyit küld, amennyit én: azt hiszem, a Magyarok bejövetele sorsa fölött nem kell aggódni."
Pedig kellett volna, mert a nemzeti közadakozás szinte semmilyen eredménnyel nem járt. A felhívást nem a háromgyermekes anya, hanem a Magyarok bejövetele Rt. férfi igazgatója bocsátotta ki.
A helyzet tovább súlyosbodott. Az 1932-ben a Dr. Marton színházi ügynökségnél, az Országos Színházi Ügynökségnél, a Bárd-féle színházi irodánál fölhalmozott adósságok a következő évben újakkal szaporodtak. Így 1933 januárjában az rt.-t már huszonhárman (tizenkét színész, öt különböző rt.-alkalmazott, három privát személy, három intézmény, illetve vállalat - köztük az Eternit Művek, a Bonitas beszerzési iroda, valamint a főváros) perelték. A huszonhárom perből igen veszélyes, azonnali végrehajtást elrendelő volt kilenc, hat pernél született már ugyan valamilyen ítélet vagy egyezség, csak végrehajtás még nem, öt per éppen folyamatban volt, hármat pedig az év elejére tűztek ki.
Egyébként az, amitől az rt. a legjobban tartott, ti. a csődeljárás, illetve végrehajtás április 22-én bekövetkezett, ugyanis árverést tűztek ki ellene. A rendkívül megalázó helyzetet a körkép gondnoka természetesen nehezen viselte. Érdekes módon azonban nem magát a csődeljárást, amikor a körkép eltitkolni akart bevételét kellett volna átadnia. Nem is a kínos procedúrát levezénylő végrehajtó, hanem a vele együtt megjelent zárgondnok váltott ki belőle dühös indulatot. A végrehajtó ugyanis - mint azt az igazgatónak címzett levelében írta - "ide hozott egy vén zsidót zárgondnoknak, én azt hittem, hogy explodálok. Még ez hiányzott itt. Te, én kivágom innen úgy, hogy a lába sem éri a földet. Azt mondottam úgyis mérgembe a végrehajtónak, kedves Pál úr, nem volna jó, ha már itt is megjelenne a várva várt Hitler, hogy nekem ilyen emberekkel ne kellene dolgoznom együtt. Mindenképpen a leltárt meg a színházi felszerelést követelte, én rákiáltottam, hogy nincs. (É) Érdekes volt, amikor elmentek, a végrehajtótól így köszöntem el: ajánlom magamat, Heil Hitler! Jót nevetett a végrehajtó, s azt mondta nekem, úgy-e maga se tud szabadulni a Hitleri varázstól, mondom neki, bizony szívvel-lélekkel vele érzek, s csak jönne mielőbb ide is az ő eszméje. Hallotta ezt a vén zsidó is, erre hozzáfordulok, s neki is így köszönök: Heil Hitler! Jó napot kívánok. Olyan ijedt pofával nézett rám, hogy el kellett magam nevetni." (1933. IV. 12.)
Bomba és sikkasztás
Az rt. ellen elrendelt csődeljárást, amelyet egyébként még számos későbbi követett, a részvényesek éppúgy megadóan tudomásul vették, mint azt, hogy a körkép után ekkor már évek, sőt évtizedek óta nem kaptak osztalékot. Ezért sem keltett megütközést az az előzőek ismeretében valóban logikusnak tűnő döntés, miszerint az rt. meg kíván válni a körképtől.
A szinte kilátástalannak tűnő helyzetet végül egy 1945-ös, a fővárost ért légitámadás "oldotta meg". Az eredetileg 1800 négyzetméter alapterületű körképből mindössze 730 négyzetméter nagyságú égett vászondarab maradt, azaz a körkép gyakorlatilag megsemmisült.
Ekkor azonban, tehát közvetlenül a körkép megsemmisülése után belügyminiszteri engedéllyel Magyarok Bejövetele Körkép Megmentő Bizottsága néven egy társaság alakult, s nagy ambícióval munkához is látott. Tevékenységét azzal kezdte, hogy a fából készült Rotundát eladta a súlyos építőanyag-hiánnyal küszködő, szinte földig rombolt fővárosnak, majd nemzeti közadakozási (pénzgyűjtő) akciót indított. Nem is sikertelenül, hiszen azt Magyarország bíboros hercegprímásától a Magyar Kommunista Párt főtitkáráig, a Brit Konzulátus magyarországi képviselőjétől a "Molaj" magyar-szovjet olajművek rt. igazgatójáig és a Magyar Köztársaság elnökéig sokan támogatták. Sajnos hiába, az öszszegyűlt pénzt ugyanis a bizottság tagjai elsikkasztották.
Pusztaszeren
A bombázásban elpusztult panorámának valamilyen csoda folytán megmaradt 730 négyzetméterének csíkokra vágott és ládákba csomagolt darabjai azonban az 1960-as években sajátos reinkarnálódási folyamaton mentek át. Nevezetesen: a Magyarok bejövetele körkép új testi alakjában tért viszsza, csak ezúttal nem a városligeti vurstliban, a Mutatványos téren, hanem a pártállam új kultuszhelyén, Pusztaszeren. A körképnek erre az új "történelmi helyre" való transzferálása végül is érthető, hiszen az anonymusi legenda szerint Pusztaszeren zajlott le a honfoglalást beteljesítő első országgyűlés, így a terep jó alkalmat kínált ahhoz, hogy utóbb oda telepíthessék a "második honfoglalás", a földosztás rituáléit is.
Mindennek eredményeképpen meg is indultak a körkép újjáalkotásának és a körkép köré létesítendő park kiépítésének közel három évtizedet átívelő munkálatai. Már akkor is nyilvánvalóvá vált azonban, hogy bár az új körkép a megszólalásig hasonlít az eredetire, tulajdonlásának jogi körülményei egészen mások. Míg ugyanis a régi, a Mutatványos téri panoráma birtokosai teljes anyagi felelősséggel tartoztak a panorámáért, addig a körképipart már Pusztaszeren űző új tulajdonos - 1989-ig a Magyar Népköztársaság - ilyen felelősséggel senkinek sem tartozott.
A nyolcvanas évek végén pedig, amikor a körkép új tulajdonosa már nem az állam, hanem egy kiemelt közhasznú társaság lett, további negatív változás állt be. A néhány évig sikeresen működő körkép látogatottsága drasztikus módon visszaesett. Amennyiben pedig a közhasznú társaság a Rotunda felújításához, illetve a körkép restaurálásához szükséges összeget nem tudja előteremteni, a körképet le kell bontani, a társaság pedig csődhelyzetbe kerül.
A kiemelt közhasznú társaság feltehetően megpróbálja majd a felújítási munkálatok beindításához szükséges pénzt intenzív propagandamunkával és különböző rokonvállalkozások jövedelméből előteremteni. Igyekezni fog külső forrásokból, állami támogatásokból (az adófizetők pénzéből), illetve különböző pályázatok, szponzorációk, normatív támogatások révén anyagi eszközökhöz jutni. Ha nem sikerül, a körkép tulajdonosa nyilván kénytelen lesz adakozók segítségét kérni. (Egyik nyilatkozatában máris közölte: komolyan fontolgatja a nemzeti adománygyűjtés beindítását.) Ebben az esetben valószínű, hogy a szeri puszta és környéke összes közmunkán lévő munkanélkülije a Feszty-körkép megmentésére felszólító szórólapokat osztogat majd a Rotunda előtt, míg a pártok képviselői, nyilván nem kis politikai feszültséget teremtve, a saját maguk, illetve a frissiben létrehozott Magyarok Bejövetele Körképmegmentő Bizottság által kibocsátott gyűjtőíveket fogják köröztetniÉ
Végjáték
A Magyarok bejövetele körkép tehát napjainkban - mintegy megismételve a Mutatványos téri elődjének sorsát - történetének végső szakaszához érkezett. Az a körkép, amely a történész-, művészettörténész-szakma, de egész szellemi közéletünk nem is mindig halk jóváhagyásával voltaképpen a Kádár-korszak politikai akaratának köszönhette újjászületését és sikerét.
Mindez azonban a lényeget, a szükségszerű bukást már nem befolyásolja.
A Magyarok bejövetele körkép-projekt - vagy ahogy Ady nevezné, A nagy hinta-játék - lassan tehát véget ér. Az évszázadnál is régebben kezdődött abszurd játékban generációk láthatták, amint "Nagyot lökött rajta pár csalafinta / Messziről milyen pompás volna bámulni: / Nini, a hinta! / Hogy lóg az az öreg sötét Föld, / Hinta, palinta."
