Narancs XIX. évf. 23. szám (2007-06-07)
A BOM célkitűzéseinek egyik legfontosabb eleme teljesült. A budapesti olimpia mára téma lett, ráadásul a diskurzus a politikairól gazdasági síkra terelődött. Szinte hetente jelennek meg cikkek az olimpia rendezésével kapcsolatos közgazdasági, sportszakmai, illetve társadalmi vonatkozású érvekkel és ellenérvekkel. Ez így helyes.
Sokan mondják: ez hitvita. (Legutóbb a Narancsban Szigel Gábor sugallta ezt: Sóhajtson, köhögjön! Mire jó a több biztosító és mire nem?; 2007. május 31.) Pedig nem hitvitát folytatunk, hanem érvelünk. Általánosan elfogadott alapelvekből vezetjük le, hogy a magyar egészségügy csak akkor képes minőségileg jobb szolgáltatást a mainál sokkal igazságosabb módon nyújtani, ha egymással versenyző, választható magánbiztosítókra bízzuk a finanszírozását.
Lenin a Szmolnijba siet Egy ifjúsági regényben azt mondja az egyik szereplő: "Most nem érek rá, mert edzésre sietek!" Mitől olyan mesterkélt ez a mondat? Ugyebár, egyértelmű: a sietek szó használatától. De mi baj van vele?
Mezhatározó Egy régi Chelsea-mezről jutott eszembe az egész. Középkorú férfi viselte, szemben ült velem a HÉV-en. Kicsit meglepődtem, mert nem igazán divat mifelénk a Chelsea-kék, a régi meg pláne nem. A ruha pár évvel ezelőtti lehetett, de újnak tűnt - nem láthattam a hátán a számot és a nevet, úgy könnyű lett volna belőni az évjáratot, így viszont maradt a találgatás, vajon miért pont ezt vette föl a különben ápolt külsejű ismeretlen. Tényleg lehet ennyire szeretni a Chelsea-t?
Még mielőtt bárki belelovalná magát: a kormányfővel szembeni minden szocpárti zúgolódás és az egészségügy átalakítása miatti koalíciós konfliktus dacára a kormány és a kormányfő bukása lehetetlennek látszik.
Újabb három fideszes népszavazási kérdés kerülhet föl a majdani szavazólapra, miután kedden az Alkotmánybíróság (AB) megsemmisítette az Országos Választási Bizottságnak (OVB) az aláírásgyűjtő ívek hitelesítését megtagadó határozatát.
Feldühödött tüntetők, vízsugár és gumibot egyfelől, óvatos javaslatok, szkeptikus nyilatkozatok másfelől: a legfejlettebb ipari államok plusz Oroszország csúcstalálkozója a reflexiók szintjén szinte már le is zárult, mielőtt ténylegesen elkezdődött volna.
Az egykoron jelentős presztízsű szakképzés mára a középfokú oktatás mostohagyereke lett. Az intézményrendszer elaprózódott, a technológia elavult, az oktatott szakmák többségének alacsony a piaci értéke. A képzés gyökeres átalakítása nélkül Magyarországon tíz éven belül százezres munkaerőhiány várható.
Hiába a közérdekű adatokhoz férés joga, hiába az üvegzsebtörvény: az Országgyűlés illetékes hivatala például 317 ezer forintért adná ki lapunknak azon számsorokat, amelyek segítségével konkrét példával illusztrálnánk, mennyibe kerül a köznek egy "többszörös" képviselő. Jelzésünk nyomán az adatvédelmi biztos vizsgálatot rendelt el az ügyben.
Május elején került az Országgyűlés elé a menedékjogról szóló új törvény javaslata, amely, ha a bizottsági viták után megkapja a szükséges kétharmados támogatást, jövőre léphet életbe. Közben fogalmazzák az integrációs törvényt is; e két jogszabály javíthatja a menedékkérők jelenleg igencsak problémás beilleszkedését.
Interjúalanyunk a kenti egyetem közkedvelt szociológiaprofesszora, a Guardian és a Times Higher Education Supplement visszatérő szerzője. Sokszor hívják a tévébe is. Budapesten született, családja 56-ban Kanadába emigrált, ő maga a hetvenes években Angliába költözött. Bejátszotta az egész ideológiai pályát: az angol Forradalmi Kommunista Párt egyik alapító tagja volt, később a liberális ideák felé fordult. Az elmúlt években a "kockázat szociológiáját" tanulmányozta. Legújabb könyvének (Politics of Fear. Beyond Left and Right, azaz A félelem politikája. Túl bal- és jobboldalon) fő állítása szerint a nyugati társadalom politikailag vezérelt leépülésen megy keresztül.
Nemcsak a tél maradt el, a kánikula is hamarabb érkezett, márpedig ha végre itt a nyár, a strandot kell célba vennünk. Nincs vita, a Dagályra hajtunk.
A Zenegyűlölő Baráti Alapítvány, azaz a ZEBRA a múltkori csontzenére reagálva zárt levelet intézett a Zenegyűlölőhöz, melyben egyebek mellett leszögezi: barátjuk állításával ellentétben Wagner korántsem volt antialkoholista, egy-egy pohár jófajta rajnait hébe-korba igenis leküldött a torkán, és nem csak A Rajna kincse komponálása közben.
Rabat városában gyalogolunk a medina szűk sikátoraiban: az ajánlott Riad Oudaya felé baktatunk, ahol ínyenc élményre számítunk. Még csak néhány napja vagyunk Marokkóban, számos fogást végigkóstoltunk már, a híres bisteeyát azonban lehetőleg származási városára, Fezre tartogatnánk.
Vegyük végig már az elején, ilyet még úgysem csináltunk - hátha így még szembeszökőbb lesz a semmi. Az ingerszegény környezet. A szobanövényi élet. Láng Vince megvan?
A hangjukat elektromos forrásból nyerő hangszerek történetét a közelmúltban Mandel Róbert egy szépen illusztrált könyvben, könnyen emészthető formában, de tudományos alapossággal összegezte (Elektrofon hangszerek, Kossuth Kiadó, 2007) - a vele folytatott beszélgetést azonban csak jó hatszáz évvel korábbra visszanyúlva volt érdemes elkezdeni, hiszen ő közismerten a régizene elkötelezettje is.
Röviden: ez a film egy pocsékul öltözött angolról szól, aki Stanley Kubricknak mondta magát, és egy csomó másik - valamivel jobban öltözött - angolról, akik ezt elhitték neki. Fizették az álhíresség vacsoráját, töltöttek, ha kifogyott a poharából az ital, boldogan sütkéreztek a meggyőződésük szerint rájuk is hulló dicsfényben, mígnem kiderült, hogy rászedték őket.
A bohózatot a Nemzeti Színház stúdiójában mutatták be. A helyet a bemutató napján Gobbi Hildáról nevezték el. Ezzel a névhasználattal én írásban még várnék egy kicsit; egyrészt szoknom kell, másrészt ki tudja, nem lesz-e az egész ház egy konferenciaközpont kiszolgáló traktusa hamarosan, ahhoz meg mi köze lenne Gobbinak. Amúgy meg, ha valamire, hát erre biztosan illik a mondás, miszerint a Nemzeti Színházért küzdő és adakozást indító Gobbi Hilda "nem ilyen lovat akart". Hiába nézi már vagy öt éve elgondolkodva egy bronzzsöllyéből Párkányi Péter szobra az épületet - rajta Párkányi Péter múzsáival -, nem és nem bírja lenyomni a saját torkán... Sem a textust, sem a kontextust - hogy pontosabb legyek. Ennyit erről.
A filatelisták parabélyegnek nevezik a nem postai használatra szánt bélyegeket - ilyen például az okmánybélyeg vagy a művészbélyeg is. A művészbélyeg (artist's stamp) különbözik a bélyegre szánt műalkotásoktól (art for stamp) vagy a bélyegművektől (art as stamp) - a fogalom alatt a művészek saját gyártmányú bélyegeit értjük.
Finom és gazdag nagyúr volt. Valóságos szereperdőt birtokolt, ám előkelőségét tapintatból közvetlenül az orrunk elé helyezte, hogy azt mi megbocsátóan modorosságnak nézhessük. Oly sokat emlegetett manírjain a nagy stílus zománca, s a személyiség eldisputálhatatlan védjegye fénylett.
Az irodalom- és művészettörténeti közelmúlt legtisztázatlanabb és legkevésbé feldolgozott periódusával, a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveinek "nem hivatalos", olykor "földalatti" művészetével, illetve ennek előzményeivel és következményeivel foglalkozik Szkárosi Endre tanulmánykötete.
Májusban véget ért a rádiós családregény, amely 1959 óta 2500 epizódon át mesélte-mesketélte egy képzeletbeli, egyszersmind roppant népes família történetét. Visszatekintésünkben e korszakokon átívelő műsorszámot parentáljuk.
Zöldteát, mandarint, fahéjat és tejeskávét kérek! A kislánynak szeme sem rebben. Miért is rebbenne, léteznek ennél jóval szokatlanabb fagylaltfélék is (vaj, szegfű, rózsa, mit tudom én, Tibi csoki).
Festőnek készült, a ruháknál kötött ki. Több mint tíz év alatt sikerült meghódítania a magyar csúcsokat, állítása szerint kizárólag a szorgalmi utakat járva. Minisztereket és tévésztárokat öltöztet - bárki bekopoghat a szalonjába, mindenkit személyesen fogad. Legutóbb a BKV járművezetőinek tervezett egyenruhát.
Magyarországon törvények garantálnák, hogy a prostitúció legális keretek között is űzhető legyen, de a gyakorlatban ebből semmi nem valósul meg. Az állam nem biztosít védelmet a prostituáltaknak, miközben sokan remekül megélnek a munkájukból.
