Könyv

Sokkból is megárt

Chuck Palahniuk: Kárhozott

  • Kovács Bálint
  • 2012. június 27.

Könyv

 


Azért, hogy alig valamivel az amerikai megjelenés után elolvashassuk Chuck Palahniuk új regényét, az életművet gondozó Cartaphilus Könyvkiadó letett a kronologikus sorrendről (az utolsó, magyarul is megjelent kötet, a Kísértettek angolul 2005-ben jelent meg) – így a hazai olvasók lemaradtak arról a Palahniukben lejátszódott tragikus folyamatról, ami elvezetett a Kárhozottig. Ugyanis a pokolban játszódó, egy halott kislány szemszögéből elmondott történetet annyira lehet komolyan venni, mint egy kicsit már szenilis nagypapa csodás meséit a fiatalkoráról: a sztori úgy halad, ahogy a szerzőnek éppen eszébe jut, a legtöbb eseménynek semmilyen megalapozottsága, de legtöbbször következménye sincsen – egyszóval bármikor megtörténhet minden, és mindennek az ellenkezője is. Ettől aztán minden (és mindennek az ellenkezője) súlytalan és teljesen tét nélküli, ez pedig még akkor sem tesz túl jót egy regénynek, ha amúgy tökéletesen abszurd az egész.

 

Pedig fénykorában Palahniuk ereje pont a mesteri dramaturgiában rejlett: a legutolsó ötletnek is meg volt már ágyazva az első fejezetben, és minden apróságnak volt valamilyen jelentősége a későbbiekre nézvést. A Kárhozottat ezzel szemben már annyira sem vette komolyan a szerző, hogy legalább a következetlenségeket kigyomlálja belőle (egyszer például azt fejti ki, hogy a pokol talajviszonyai miatt fontos, ki milyen cipőben hal meg, aztán meg azt, hogy az új lakók a kórboncnok által felkent sminkben szálltak alá), annak a maradi igénynek a kielégítetlenségéről már nem is beszélve, hogy tán szóljon valamiről a regény. Mert a Kárhozott gerincét az teszi ki, hogy a főszereplő lányka, Maddy kissé céltalan fel-alá vonulása révén Palahniuk felsorolja – egyébként mókás – ötleteit arról, hogyan is fest a pokol (itt van például az Elvesztegetett Sperma Hatalmas Óceánja, a Kései Abortuszok Mocsara és a többi) és milyen démonok laknak benne. Na meg hogy minél inkább sokkoljon; amikor Maddy egy barátjának levágott, de élő fejét helyezi egy női óriásdémon csiklójának előbőre alá, hogy egy orgazmus révén a szövetségesévé tegye, az azért viszi a prímet. Mindez éppenséggel szórakoztató lehetne Palahniuk betegesen fekete humorának hívei számára – ha a szerző nem ismételné el minden egyes viccét, ötletét és gondolatát épp annyiszor, hogy biztosan idegesítővé váljon mind.

És persze – Maddy életének felidézésével – most is előkerül Palahniuk kedvelt témája, a konzumerizmus kritikája: a lány filmsztár szülei Brad Pitt és Angelina Jolie gonosz karikatúrái, akik környezettudatosságot hirdetnek, de vécére is magánrepülővel járnak, és akik hetente fogadnak örökbe újabb válságövezetben született gyereket, hogy a reflektorfény kihunyta után gyorsan bentlakásos iskolákba dugják őket. Az egyik ilyen adoptált srác és Maddy kapcsolata révén még egy novellányi sztori is felbukkan a regényben, sőt az utolsó egy-két oldalon egy másik is felsejlik – de a Kárhozott ezzel együtt is olyan, mintha Palahniuk flekkdíjért cserébe írta volna egy ritka megjelenésű magazin számára úgy, hogy az első fejezet megjelenésekor még fogalma sem volt arról, mi lesz a másodikban, pláne az utolsóban. És a helyzet talán még most is így áll: „folytatása következik” – valamirevaló befejezés helyett erre futotta az utolsó oldal alján.

Fordította: Sári B. László. Cartaphilus, 2012, 248 o., 3000 Ft


Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.