Könyv

Kersti Kivirüüt: Okkultisták klubja

  • RIP
  • 2012. június 30.

Könyv

Ha észt iskolaigazgató lennék, páros lábbal rúgnám ki azt a történelemtanárt, aki a rábízott osztálynak kísértetekről, valósnak beállított népi hiedelmekről, paranormális jelenségekről regél. Kersti Kivirüüt egy dél-észtországi általános iskolában ezt teszi, s tapasztalatait regényes formában közre is adja.

Itt persze érdemes az írott szó és a valós tevékenység kódjait különválasztani, s ennek megfelelően ítélni. Kivirüüt ifjúsági fantasy regénye egy szerény írói tehetséggel megáldott történelem- és néprajzoktató első próbálkozása a... mire is? A történelem tantárgy megszerettetésére? Esetleg az olvasás mint tevékenység megkedveltetésére? Akárhogy is: csúfosan megbukott a tanárnő.

A történet szerint a Tartu közeli városka iskolás csoportja "felfedez" egy ősi sírt, aztán rémlátomások, lánccsörgetés, villámcsapások, átkok, tányértáncoltatás mentén bejelentkeznek ezer évről korábbról az ír druidák, akiknek vezetője újjászületik (!) az egyik nebulóban. Mindez a történelemtudomány forráskutatói lázától hajtva (nyomokban a krimi műfaji kódjaival), amitől még az ereklyevadász Tia Carrere is elpirulna kínjában. Főleg, hogy épp egy szereplő szájából hangzik el a regényben ábrázoltakkal gyökeresen ellentétes tétel: "A fizikai törvényszerűségekkel még a kísértetek és rémek sem vehetik fel a harcot." Persze ez egy mese, mondhatnánk, ami korszerűnek mutatja magát: cigiző, piáló, tetkót viselő diákok, akik tegezik a szabadelvű tanerőt, aki pár éve maga is punksérót viselt. Kis szerelem, óír ogam írás, titkok, kísértetek, történelmi, helyi és kelta legendák. A zavaros, ám nem túl bonyolult történet elbeszélésmódja faék-egyszerűségű. Jobban jártunk volna, ha a szerző az észt himnuszt a Yellow Submarine ritmusára éneklő fiatalok szokásaira fókuszált volna - regényében ugyanis ezek a legérdekesebb mozzanatok.

Fordította: Rácz Nóra. Metropolis Média, 2012, 206 oldal, 2490 Ft


Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.