Kultúra

karácsony, nagy lemezek: a FolkEurópa Kiadó három kimondottan ragyogó magyar albumot jelentetett meg karácsonyra. Ritka ünnepi pillanat, tizenöt csillaggal.

Bordeaux 18. század végén épült és eredeti formáját máig megőrző színházának vezetése új opera bemutatására vállalkozott abban a reményben, hogy a mű nagy jelentőségű is lesz - és ebben aligha tévedtek.

Amikor egy ilyen hótt nemzetközi csatorna - még ha adott esetben a hazai fogyasztók kielégítése miatt is - valami magyar dolgot ad, az önmagában is ok az örömre. Egy mozicsatorna esetében ez értelemszerűen legtöbbször máshol már bizonyított nagyjátékfilmek "műsorra tűzését" jelenti, máshol már bizonyított alkotóktól. Ilyenformán a Született lúzer többszörös örömforrásul szolgál, hisz eredeti (máshol még nem látott) és sorozat is (olyan félórás epizódokkal).

Sajnáltam azt a szegény embert, aki vagy két sorral előttem ült a Kamrában és szenvedett, rettenetesen. És eszembe jutott, hogy - hasonlóan a filmek kategorizálásához - bevezetnék valami ilyesmit a színházban is, és akkor erre az előadásra odabiggyeszteném a címkét: "csak haladóknak".

Költői életművének megítélésében szemmel látható egyetértés uralkodik kritikusai körében, amit csak e líra erényeit alátámasztó, eltérő érvelési módszerek tesznek színesebbé. Bár Rakovszky Zsuzsa jelenlétét a kortárs irodalmi beszédben korántsem érzem túlreprezentálva (sőt), annyi azért elmondható, hogy a versei iránti csodálathoz rendre egyfajta tartózkodó, szemérmes magatartás társul.

Vaszkó művészete kevéssé ismert mind a szakmában, mind a nagyközönség előtt. Ennek oka több oldalról is meghatározható: hosszú élete során gyakran elfeledték, majd több hullámban újra felfedezték, munkásságáról nem született tudományos monográfia, festészete pedig alig kapcsolódik a hazai képzőművészethez. Vaszkó sem sietett az értelmezők segítségére, mint mondta, "a mai művészek [...] kollektíve hatnak egymásra, a művészetnek a korral egy tempóban kell lélegeznie.

Nyilván ismertetnem kéne az előző három rész tartalmát, de elegem van. Kisebb gondom nagyobb a besúgóknál, elhagyom az egész sztorit.

Ha karácsonytájt leültetünk egymással egy belgát, egy hollandot és egy németet, hogy kulturáltan beszélgessenek a karácsonyi kekszükről, akkor abból nagy valószínűséggel körülbelül olyan vita sül ki, mint amikor egy magyar, egy cseh és egy osztrák a rétesről vagy a szilvás gombócról társalog. Természetesen mindenki magáénak tudja.

Milyen rég járt körünkben Eduard Hanslick, ez a remek humorú prágai-bécsi sörissza, mindamellett a 19. század talán legjobb tollú zenekritikusa! Memoárjaiban megírja, hogy mihelyst betoppant Drezdába, azonnal Schumannhoz sietett.

A lidércnyomás tipikus példája egy alkonyi séta az egykori Felvonulási téren. Megfagy a szél, szitál a köd, T-34-esnek kéne lennünk, hogy élvezni tudjuk a helyzetet.

kulthírek

A bolognai filmarchívum - elkészültének harmincadik évfordulójára - restaurálta híres filmjét, a kétrészes Huszadik századot. Rómában beszélgettünk a maestróval nagyigényű művéről és egyebekről.

Nemrég került a boltokba a B‘lga negyedik, Zigilemez című albuma: ennek ürügyén kérdeztük Mégötlövést és Bauxitot, a nem hiphopzenekar két frontemberét/MC-jét/szövegládáját. Optimizmusuk szerencsére töretlen. És a sajtómunkások is megkapják a magukét.