tévésmaci - A sün átúszott a folyón

  • .
  • 2007. december 6.

Trafik

Nyilván ismertetnem kéne az előző három rész tartalmát, de elegem van. Kisebb gondom nagyobb a besúgóknál, elhagyom az egész sztorit.
Az volt, hogy volt Prágában meg a csehek lelkiben egy híres énekes, úgy hitték róla, hogy üldözi is az átkos rendszer, és persze üldözte is. Õ meg jelentett neki, dettó üldözött társairól, s ez valamikor az év elején kiderült. Megint kiderült, hogy semmi sem az, mint aminek látszik. De én már leestem erről, van egyéb bajom. De nem panaszkodom, inkább tévézek. Bár a tévében speciel nem lesz semmi ezen a héten. Speciel? Mér, mikor volt?

Pénteken ifjabb korom egyik kedvence megy az MGM-en, este fél kilenckor. A Pénzt vagy életet! Arról szól, hogy egy kiérdemesült kretén valami robbanóanyagot pakol föl egy luxus óceánjáróra. A kapitány, Omar Sharif hülyén néz (ki) a parancsnoki hídról. Jön egy helikopter talán, és leereszti Richard Harrist, a bombaelhárítás első számú szaktekintélyét és kis vazallusát, a rózsaszínű pulóvert és fekete hajfestéket viselő David Hemmingset. Vajon sikerül-e? Ha azt hiszik, megnézem, hol élnek? Legkevésbé a tinédzser tévésmacival van kedvem találkozni egy hülye hajón. 0.40-kor az RTL Klubon megszólal az árengedményes John Woo-szállítmány. Állítólag vannak itthon is rajongói a híres elmebetegnek, azoktól elnézést kérek, mert lesz még a héten film a maestrótól, de engem alkalmasint ez A bérgyilkos sem érdekel.

Szombaton lesz egy Steno-film, a Fiam, Néró este kilenckor a Filmmúzeumon. Éppenséggel Alberto Sordival és Vittorio de Sicával, éppenséggel 1956-ból. Nagy élmény lesz - másoknak.

Vasárnap még tévézhetünk egy kicsit, de jobb, ha gyűjtünk egy kis erőt az eljövendő szép napokra. Reggel bizony én korán felkelek, mert 8.35-kor kezdődik a Dunán az Emil és a detektívek. Tischbein barátocskánk története még egy finom női kézben is tök horror, noha ez a 2001-es adaptáció inkább egy reppeléssel rongált szerelmi vallomás az új Berlinhez. De meglátják, a tévésmaci küldöttei egyszer úgyis rábeszélik Tarr Bélát, hogy rendezzen filmet az Emilből. Mennek a gyerekhadak a tárcatolvaj után ezerrel és óbégatva az utcán. Szavamra tök olyan vagy még olyanabb az egész, mint az M, egy város keresi a gyilkost. Szerintem azt kéne adnia a tévének rögtön utána. Nem adja, még szép. Lesz viszont este fél tízkor a Filmmúzeumon egy svéd krimi: Gyilkos a tetőn. Én voltaképpen szeretem a gyilkosos filmeket. Csak a tévét nem. Meg a mozit se.

Hétfőre nem találtam semmit, pedig háromszor átnéztem a rádióújságot.

Kedden én már E.R.-t sem nézek. Minek? Kinek?

Szerdán három a magyar igazság, megint nem kell bekapcsolnunk a rettenetes televíziót, hacsak az időjárás nem érdekel véletlenül. De ilyen fatális véletlenek nincsenek. Nem mindegy, milyen idő van?

Csütörtökön a Zone Európán 13.15-kor lesz a Dealer, hozza nyilván a nép ópiumát. Már tényleg azon vagyok, hogy kihívom a tévészerelőt, hogy rossz a műsor, javítsa meg. Ha önök viszont nem tévéznek, mert tudnak élni, akkor tévészerelőre sincs szükségük. Kár, mert én tudok egyet. Bár, ha nem tudja megjavítani a műsort, lehet, hogy kirúgom. Volt szerencsém!

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.