Narancs XIX. évf. 49. szám (2007-12-06)
Kimerítettünk minden lehetőséget, a tárgyalások folytatásának nem látom értelmét - mondotta szomorúan Wolfgang Ischinger osztrák diplomata, annak a háromfős közvetítői csoportnak az egyik tagja, amely az elmúlt pár hónapban még egyszer, utoljára megpróbálta meggyőzni az albánokat arról, hogy ne akarjanak független Kosovo államot maguknak, a szerbeket meg arról, hogy hadd legyen már Kosovo független.
Hogy mi szállta meg a hétvégén az MSZP-frakciót, sejtelmünk sincs, mindenesetre megfogadták, hogy mégsem szavazzák szét az egészségpénztárakról szóló törvényt, azt, ami miatt a két koalíciós párt vezetői és szakértői lassan egy éve gyömöszölik egymást. Elhitték talán, hogy a kisebbik párt most aztán tényleg lelép, ha megint átvágják? Esetleg, akarata ellenére, ismét Orbán Viktor segített be, mint annyiszor Gyurcsány felbukkanása óta?
"Bocsánat, nekem van jogom házasodni, én össze is házasodtam. Önnek?" - vágott közbe Az Este szeptember 24-i adásában a műsorvezető. "Nekem nincsen - felelt Szetey Gábor. - De még egyszer, nekem a legfontosabb az..." "De kell? Szeretne?" - állta útját ismét a jól begyakorolt mondatoknak a riporter, mire Szetey Gábor: "Nem tudom, hogy szeretnék-e. Azt gondolom, hogy szeretnék olyan helyzetben élni, ahol teljes jogegyenlőséget élvezek, és ez a legfontosabb dolog."
Három hete megjelent cikkemben (Ne játssz a pad alatt!, Magyar Narancs, 2007. november 15.) amellett érveltem, hogy a Lamperth Mónika miniszter asszony által felvetett gondolat a szabad iskolaválasztás megszüntetéséről Magyarországon nem a megfelelő módszer a tanulói egyenlőtlenségek megszüntetésére, időzítése helytelen, és - ha a javaslat komoly - a szociális és munkaügyi miniszter helyett az oktatási és kulturális miniszternek kellett volna megtennie. Erőss Gábor vitába szállt velem (Lamperth és a tabuvédők, Magyar Narancs, 2007. november 22.). Legalábbis szerinte. Én úgy látom, hogy ugyanazt az elméleti megoldást tartanánk helyesnek a tanulói egyenlőtlenségek megszüntetésére - azaz a komprehenzív rendszer bevezetését -, de vele ellentétben én nem gondolom, hogy ennek fontos eleme lenne a szabad iskolaválasztás, és azt sem hiszem, hogy az általa támogatott újraközpontosítási törekvéseknek most jött volna el az idejük. Ha eljön valaha is.
A múlt század első évtizedében, egészen pontosan 1906-ban a jobbára zenekritikusként ismert amerikai születésű irodalmár, Edward Prime-Stevenson (1858-1942) a saját költségén kiadott egy kisregényt Nápolyban.
1992 júliusában K. - akkoriban az SZDSZ országgyűlési képviselője és a Beszélő című hetilap főszerkesztője - üzenetet kapott, hogy keresse meg a Gráf Reklámügynökség vezetőjét, Rosta Máriát. Az ügynökség támogatási céllal vállalná, hogy hirdetésekkel látja el a nagy múltú, de a piacon egyre nehezebben vergődő orgánumot.
A kormánynak egy jó sztrájkra volt szüksége ahhoz, hogy bebizonyítsa, jó reformról van szó - a veterán szakszervezetistől származó idézet nem járhat messze az igazságtól. A kompromisszumra hajló érdekvédők is jól jártak, a bő nyolcnapos akció javította tárgyalási esélyeiket. Nicolas Sarkozy elnökségének első komolyabb szociális konfliktusa után mindkét fél emelt fővel ülhet tárgyalóasztalhoz, a tanulságok levonására azonban még várni kell.
A szükségesnél 1,5 milliárd forinttal nagyobb terhet róhat a józsefvárosi önkormányzatra az a szerződés, amelynek értelmében a helyhatóság nettó 2,7 milliárdot fizet ki egy külsős cégnek 39 kerületi közintézmény fűtés-korszerűsítésével kapcsolatos szolgáltatásra - állítják a kontraktus kritikusai. A kerület és a cég társulása tizenöt évre szól.
Mintha csak a Liga sztrájkkezdeményezése térítette volna magához a szocialistákat: hétvégi frakcióülésükön megfogadták, nem szabotálják tovább az egészségpénztárakról szóló törvény elfogadását. A koalíciós vita véget ért, az MSZP nem buktatja meg saját magát, és a sztrájk ehhez képest babazsúr lesz.
Miközben az Európai Unióban alapelv, hogy a fejlesztési döntések minél alacsonyabb, regionális szinten szülessenek meg, a magyar rendszer egyre inkább a központosítás irányába mutat. Akik ez ellen a legtöbbet tehetnék - a regionális fejlesztési tanácsok elnökei -, egyszerre képviselik a kormány és régiójuk érdekeit.
Fenyegetés, anyagi ösztönzés, demonstráció, sztrájk - az egészségbiztosítási törvény megakadályozására láthatólag semmilyen eszközt sem sajnál az egykor az Orbán-kormány elleni sztrájkok szervezésével ismertté vált szakszervezeti vezér. Gaskó tagadja a politikai elfogultság vádját, jóllehet a nyomásgyakorlás jogilag is kényes eszköze messzemenőleg egybevág a Fidesz meghirdetett céljaival.
A lidércnyomás tipikus példája egy alkonyi séta az egykori Felvonulási téren. Megfagy a szél, szitál a köd, T-34-esnek kéne lennünk, hogy élvezni tudjuk a helyzetet.
Nyilván ismertetnem kéne az előző három rész tartalmát, de elegem van. Kisebb gondom nagyobb a besúgóknál, elhagyom az egész sztorit.
Ha karácsonytájt leültetünk egymással egy belgát, egy hollandot és egy németet, hogy kulturáltan beszélgessenek a karácsonyi kekszükről, akkor abból nagy valószínűséggel körülbelül olyan vita sül ki, mint amikor egy magyar, egy cseh és egy osztrák a rétesről vagy a szilvás gombócról társalog. Természetesen mindenki magáénak tudja.
Milyen rég járt körünkben Eduard Hanslick, ez a remek humorú prágai-bécsi sörissza, mindamellett a 19. század talán legjobb tollú zenekritikusa! Memoárjaiban megírja, hogy mihelyst betoppant Drezdába, azonnal Schumannhoz sietett.
karácsony, nagy lemezek: a FolkEurópa Kiadó három kimondottan ragyogó magyar albumot jelentetett meg karácsonyra. Ritka ünnepi pillanat, tizenöt csillaggal.
Bordeaux 18. század végén épült és eredeti formáját máig megőrző színházának vezetése új opera bemutatására vállalkozott abban a reményben, hogy a mű nagy jelentőségű is lesz - és ebben aligha tévedtek.
Amikor egy ilyen hótt nemzetközi csatorna - még ha adott esetben a hazai fogyasztók kielégítése miatt is - valami magyar dolgot ad, az önmagában is ok az örömre. Egy mozicsatorna esetében ez értelemszerűen legtöbbször máshol már bizonyított nagyjátékfilmek "műsorra tűzését" jelenti, máshol már bizonyított alkotóktól. Ilyenformán a Született lúzer többszörös örömforrásul szolgál, hisz eredeti (máshol még nem látott) és sorozat is (olyan félórás epizódokkal).
Sajnáltam azt a szegény embert, aki vagy két sorral előttem ült a Kamrában és szenvedett, rettenetesen. És eszembe jutott, hogy - hasonlóan a filmek kategorizálásához - bevezetnék valami ilyesmit a színházban is, és akkor erre az előadásra odabiggyeszteném a címkét: "csak haladóknak".
Nem bírom a hippiket - a jól ismert punk/hardcore vélekedések miatt, és azért sem, mert néhány kivételt leszámítva a hatvanas évek fontos mozgalma rengeteg üres és dögunalmas zenekart, előadót generált. Szóval minden okom megvolna rá, hogy lehúzzam a keresztvizet főhősünkről, aki úgy néz ki, mint aki nemrég csatlakozott a Haight-Ashbury kommunájához, és éppen készül az altamonti fesztiválon való fellépésére, de a lemezei meghallgatása után mindig zavarba jövök.
Költői életművének megítélésében szemmel látható egyetértés uralkodik kritikusai körében, amit csak e líra erényeit alátámasztó, eltérő érvelési módszerek tesznek színesebbé. Bár Rakovszky Zsuzsa jelenlétét a kortárs irodalmi beszédben korántsem érzem túlreprezentálva (sőt), annyi azért elmondható, hogy a versei iránti csodálathoz rendre egyfajta tartózkodó, szemérmes magatartás társul.
A Molokóban elhíresült bájos díva, a nehezen kiejthető keresztnévvel büszkélkedő Róisín kisasszony anyaegyüttesét és korábbi alkotótársát (Mark Brydon) maga mögött hagyva gyorsan megtalálta a maga útját és egyben új zenei pajtásait.
Vaszkó művészete kevéssé ismert mind a szakmában, mind a nagyközönség előtt. Ennek oka több oldalról is meghatározható: hosszú élete során gyakran elfeledték, majd több hullámban újra felfedezték, munkásságáról nem született tudományos monográfia, festészete pedig alig kapcsolódik a hazai képzőművészethez. Vaszkó sem sietett az értelmezők segítségére, mint mondta, "a mai művészek [...] kollektíve hatnak egymásra, a művészetnek a korral egy tempóban kell lélegeznie.
Ingmar Bergman egykori múzsájával és tucatnyi filmje sztárjával négy héttel a mester halála után találkoztunk a San Sebastian-i Filmfesztiválon, ahol életműdíjat vett át.
Filmje, a Boldog új élet az idei szemlén elnyerte az elsőfilmes, a produceri és a legjobb eredeti filmzenének járó díjat, Berlinben elismerő oklevelet kapott, Genfben a legjobb rendezés díját. A történet egy nevelőintézetből kikerült fiú útkeresése, a rendező "személyes tragédiájának költői látomása".
November közepén tartotta első bemutatóját a legújabb magyar színtársulat, a KoMa. Megnéztük az előadást, aztán leültünk beszélgetni Róbert Júlia dramaturggal és két színésszel, Zrinyi Gál Vincével és Ötvös Andrással.
Ránctalanítani semelyik krém nem tud, egy népszerű sampon pedig nem megszünteti, hanem leragasztja a korpát - állítják a natúr kozmetikumok hívei, mire a hatósági szakember és a kozmetikai ipar képviselője a neten árult, bevizsgálatlan kencék veszélyeivel vág vissza. Hiszünk a mikroizékben és a lipidekben.
Most végre kiderül, milyen úton-módon jött rá az ember, hogy a gabonamagvakat fáradságos munkával fel kell aprítania, mert így dörzsölheti ki belőlük azt a bizonyos, liszt nevű valamit, amit aztán vízzel kell elegyíteni, majd pedig meg kell sütni, hogy létrejöjjön emblematikus alapélelmiszerünk, a kenyér - bizakodunk, ahogy baktatunk kifelé a Soroksári úton.
A hírek szerint a legutolsó buszokat készítik Mátyásföldön - a korábbi nagyüzem területének immár csak egy részét birtokló Ikarus Egyedi Járműgyártó Kft. is lehúzza a redőnyt. Ezzel véget ér az a hatvanéves ipartörténeti epizód, amit sokan már "menet közben" is legendásnak tartottak. Lehet, hogy a névválasztással volt a baj?
Magyarországon a hatóságok nemigen tudnak mit kezdeni az illegális partikkal. Míg Angliában külön törvény született a "hangos", "monoton ütemű" bulik visszaszorítására, és a rendőrség agresszívan lép fel az illegálisan helyet foglaló fiatalok ellen, addig Magyarországon senki sem tudja, hogy mi van. Az illegális, féllegális partik szervezőinek egyik legkomolyabb csoportosulása a Szonár Alapítvány. A kuratórium elnökével beszélgettünk.
