Szeretetlenek - Tihanyi László: Anyaisten (opera)

  • Molnár Szabolcs
  • 2007. december 6.

Zene

Bordeaux 18. század végén épült és eredeti formáját máig megőrző színházának vezetése új opera bemutatására vállalkozott abban a reményben, hogy a mű nagy jelentőségű is lesz - és ebben aligha tévedtek.

Bordeaux 18. század végén épült és eredeti formáját máig megőrző színházának vezetése új opera bemutatására vállalkozott abban a reményben, hogy a mű nagy jelentőségű is lesz - és ebben aligha tévedtek. Tihanyi László - aki a darab betanítását és az első előadások vezénylését is vállalta - eleddig nem vokális zenére, s különösen nem színházi muzsikára összpontosított, ám amit most "rutintalanságában" létrehozott, az cseppet sem szorul mentegetésre; a mű olyan kvalitású, hogy a járatlan operabarát azt hiheti, vérbeli színházi ember alkotta. Tihanyi magát lírai alkatnak mondja, ezzel magyarázza, miért is óvakodott oly sokáig a drámától. Tudjuk jól, hogy a "líra logika", s Tihanyi hangszeres zenéjét e szellemben valóban lírainak ismertük meg. Ám szerencsére a logika a zenedráma területén sem hátrány, különösen, ha a szerző a történetmesélés lineáris (azaz vulgáris értelemben logikus) technikáját bonyolultabbra cseréli. Már Wagner lehetővé tette a három idősík felcserélését, zenedrámái egyidejűen beszélnek a múltról, a jelenről és az eljövendőről. Legjobb tudomásom szerint erre az egyidejűségre csakis a zene képes, ám nem minden zeneszerző élt, illetve él ezzel az adottsággal. Tihanyi dramaturgiai érzékét dicséri, hogy észrevette a librettóul szolgáló kisregényben azt a lehetőséget, hogy a mítosz mankója (Wagner) és az eredeti drámai mű átstrukturálása (ilyen volt Eötvös Három nővére) nélkül is megvalósítható a drámai idő nem lineáris kezelése.

Az 1952-ben Nobel-díjjal kitüntetett Francois Mauriac (1885-1970) Genitrix című kisregénye (1923) egy családi háromszög drámája. Fernand, az ötvenes éveiben járó férfiú nem képes megszabadulni anyja (Félicité) zsarnoki ragaszkodásától. Pontosan látja helyzetét, tudja, hogy a "farkasanya" szervezi magányát, "hogy jobban kézben tarthassa". A normális kapcsolat kialakítására képtelen Fernand időnként

a közeli Bordeaux-ba menekül,

feltehetőleg egy prostituálthoz. Felicité nem fél ezektől a néhány napos kimaradásoktól, fia mindig menetrend szerint visszatér, kialvatlanul, leverten, mert soha nem volt képes másodmagával aludni. Ez változik meg, amikor Fernand feleségül veszi a fiatal Mathilde-ot. A lány nem szerelemből megy hozzá a férfihoz, ő is menekül valamitől. Házasságukról hamar kiderül, hogy kudarc, aminek legjobban az "anyaisten", Félicité örül. A férfi feletti hatalmat csak akkor kaparinthatja meg Mathilde, ha gyermeket szül. Teherbe esik, de elvetél, és gyermekágyi vérmérgezésben meghal. A regény - és az opera - Mathilde agóniájával kezdődik. A haláltusa közben rátörő emlékképekből kezd összeállni a három ember története. Az első felvonás (és a regény első harmada) a fiatalasszony halálával végződik. A történet folytatásában Fernand és az anya harca elmélyül. A férfi egyre nyilvánvalóbbá teszi, hogy érzéseit és gondolatait kizárólag Mathilde emléke köti le, s nem marad el a súlyos vád sem: "Te ölted meg. Mindennap megölted egy kicsit." A regény különösen drámai pillanatában, amikor Félicité azt hiszi, hogy fia kezd visszatérni hozzá ("Visszakapom a kisfiamat: megesett a szíve öreg anyján"), Fernand kegyetlenül válaszol: "ő akarja úgy, hogy jó legyek hozzád". A tőrdöfést Félicité nem éli túl, agyvérzést kap, bénán és beszédképtelenül él még egy rövid ideig, majd meghal. A regényben az idős bejárónő, Marie gondozza tovább a férfit. Tihanyi ezt a befejezést elvetette, Fernand magányát itt semmi sem enyhíti, a függöny egy tébolyhoz közeledő ember "áriája" közben ereszkedik le.

A regény atmoszféráját a polgári lét kopottas barnái és szürkéi, a mindig hallatszó távoli vonatzaj, megremegő ablakredőnyök zörejei, az évszaktól függetlenül mindig nyirkos és hűvösnek érzett "otthonmeleg" alapozza meg. Első olvasásra úgy tűnhet, hogy Mauriac együttérzés nélkül szemléli szereplőit. Másodjára viszont egyre több jel utal arra, hogy a szeretetlen hősök alkotójuktól kapnak kárpótlást. Ugyanezt lehet érezni Tihanyi zenéjével kapcsolatban is. A zenei atmoszféra kongeniális a regénnyel, a szereplőkről pedig kiderül, hogy nem menthetetlen szörnyetegek. Ki-kitörnek szigorúan szerkesztett, egyénített zenei világukból. Tihanyi latin nyelvű, színfal mögül hallatszó kórusokkal jelenvaló szereplővé teszi a meghalt csecsemő lelkét is. Ezek a kórusok ugyanúgy épülnek be a hangkulisszába, mint a vonatkerekek távoli csattogása.

Nem tudom, hogy a regény ismerete nélkül a darab időkezelése nem tűnik-e zavarosnak - például az első felvonás jelen időt és emlékezést váltogató jelenetezése után nem meglepő módon Mathilde a második felvonásban is színen van -, magam épp az ellenkezőjét tapasztaltam. Az opera minden pillanatáról könnyedén el lehet dönteni, hogy a "valóságban" hol helyezkedik el. Első hallásra nehéz megállapítani, hogy a zenei nyelv miben segíti a tisztánlátást (helyesebb lenne tisztánhallást mondani), de az első benyomás azt mondatja velem, hogy a mű makulátlan vonalvezetése elsősorban zenei megoldásoknak köszönheti létét. S ezen a darabhoz fel nem növő rendezés (Christine Dormoy) is alig tudott rontani. Kiváló volt viszont a díszlet, és ígéretesnek láttam a színészi alakításokat is, kitűnt Hanna Schaer (Félicité) és Jean-Manuel Candenot (Fernand).

A gazdag kompozíció és a színrevitel további elemzését itt most függesszük fel, várjunk vele a darab egyetlen budapesti előadásáig, melyre - ha az égiek is úgy akarják - márciusban kerül sor.

Bordeaux, Grand-Théatre, november 25.

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

A mókamester

„Mindenki nyugodjon le. Újra jó a víz Fehérváron” – közölte Takács Péter a Facebookon, egy szurikátát ábrázoló mémmel illusztrálva. Ez nagyjából azt jelenti, hogy eleve valami piti ügyről, műbalhéról volt szó.

A lélekkufárok

„Felkérjük Kuminetz Gézát (rektor atya – a szerk.), hogy tartsa fenn a dékán fegyelmi döntését, és szükség esetén követelje meg azon oktatók önkéntes távozását, akik tartósan aláássák az intézmény keresztény identitását” – áll a CitizenGO nevezetű „ultrakonzervatív” (lefordítva: bigott) lobbiszervezet hazai lerakatának augusztus 28-án kelt, Megvédjük a keresztény oktatás szabadságát a Pázmányon! című petíciójában.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”