Tartalom

MaNcs, IX. évf. 35. szám, (1997.08.28.) (1997-08-28)

Egotrip

Egotrip

Babarczy Eszter: Sétáló filozófi

Az ember és az állat közti bonyolult filozófiai különbség egyik fontos aspektusa, tűnődöm a Deák téri aluljáróban, hogy állatokkal jobb az üzletmenet, és kedélyesebb a kuncsaft, ha koldulásról van szó. Először a hölgy jelent meg és telepedett le a metrólejárat oldalában két bizonytalan fajtájú, de hatalmas kutyával: "Kedves emberek! Nem bírom fizetni a kertes ház bérleti díját, pedig mi összetartozunk!" Úgy vettem észre, nagy sikere van. Mindenki érteni vélte a problémát, a szívügyet, megvakargatta a lomhán heverő, béketűrő kutyákat, és adakozott. Azután a kiskutyás bácsi jött, többhetes borostával és néhány családtaggal. Az unokák elfoglalták magukat a kiskutyákkal, s határozottan vidám összkép kerekedett ki; aluljárói piknik koldulással egybekötve. Láttuk, hogy az élet szép, hangos és vidám, mint a vaksi kiskutyák és fogorvosra szoruló unokák találkozása az aluljáróban, és fizettünk. Ha az ember állatoknak ad, szívesen adakozik, elcseveg az adománygyűjtővel, mosolyog. Állatoknak adakozni mégsem olyan kínos. A Deák tér marketingstratégiái a Moszkva teret még nem érték el: ott nyúzott gyerekek álldogálnak vagy fekszenek szemlesütve, komor szülők oldalán. Az ő stratégiájuk az emberi szenvedés, szívbaj, cukorbetegség, megfizethetetlen orvosság, munkanélküliség, éhező gyerek. Az emberi szenvedés élőben nem kelendő árucikk. Fényképen talán. Szívem szerint odamennék az unszoló tekintetű szülőhöz: nézze, fogjon néhány fényképet a gyerekről, és bízza a koldulást a krisnásokra, akik a maguk kizökkenthetetlen derűjét professzionális ügynöki retorikával ötvözik. Vagy menjen az önkormányzathoz, a Máltai Szeretetszolgálathoz, Iványi Gáborhoz, mit tudom én - hát csak van megoldás! Erre a nyers és fitogtatott szenvedésre nem vagyunk vevők. A gyerekeknek meg különben is iskolában a helyük. De nem megyek oda. Egyrészt nem merek, és másrészt sem merek. Az emberi megaláztatás és a szenvedés kényes dolog még legtalmibb formájában is. Nem is a szenvedésről akarok itt morfondírozni, hanem az emberről, a kutya legjobb barátjáról.

Egotrip

Bodoky Tamás: Fájlövés (AntiQ party)

Scene partyt rendeztek a hétvégén a pécsi Nevkóban, a résztvevők által hozott számítógépekből felhúzott gyors helyi hálózaton rendezett gyilkos Quake-küzdelemben cyberújságírók kisebb csapatával megfigyelőként vettem részt. Ezeken a már tradicionálisnak mondható rendezvényeken találkoznak rendszeresen a szerte az országban tevékenykedő amatőr coderek (programozók), warez traderek (szoftverkalózok), hackerek (netkalózok) és újabban a quakerek is. A Quake-mánia kulturális vírusként terjed az Interneten: egy minden eddiginél élethűbb háromdimenziós, labirintusos-öldöklős játékról van szó, amelyet tavaly ősszel már részletesen tárgyaltunk (lásd: Doom-generáció: Az ítélet napja, MaNcs, 1996. szeptember 19.). Kétélű szekerce, szögágyú, rakétavető, trükkös labirintusok, a gép által mozgatott és az Interneten keresztül támadó pokolbéli szörnyetegek, valós idejű vérpatak, az előző generációs Doomot is jegyző id software stábja által garantált paranoiás roham. A Quake-harcosok klánokba tömörülve küzdenek, a világsajtó is tárgyalta már a radikális feminista jelszavakkal harcba induló női klánokat (Psycho Men Slayer, például) vagy azt, hogy Amerikában komoly tétekben fogadnak egy-egy híres virtuálgladiátor által performált deathmatch (páros küzdelem) kimenetelére az internetes fogadóirodák. Mivel ebben a játékban mindenki elkészítheti a saját szája íze szerint való labirintust, teljes a szerzői jogi zűrzavar: a Lucas Arts beperelt egy fejlesztőt, akinek halálcsillag-fazonra vett pályája olyan jól sikerült, hogy a hálózaton ingyen terjesztve néhány hét alatt népszerűbbé vált, mint Lucasék saját, óriási befektetéssel kifejlesztett interaktív Csillagok háborúja. Az id software tíz-egynéhány fejlesztője szerint a Quake virtuális valósága az effajta játékok népszerűsége miatt nagyobb hatást gyakorol majd a gibsoni Cyberspace létrejöttére, mint a szoftveróriások erőfeszítései.

Para

Egotrip

Kovács Imre: Én

Erzsi és Béla kicsit félénken álldogál egy brit tekno-sámánista szekta szekértáboránál, aztán odaóvakodnak a büféhez. Reggel nyolc van, lehetnek vagy tízen, ebből minimum hatan a személyzethez tartoznak, plusz a gyerekek, akik meztelenül szaladgálnak a bokáig érő porban. Ez kicsit erős, a hangerő olyan, hogy némelyik hangfal elé tévedt kétévest felkasírozza a szemközti lökhárítóra, ami pedagógiai szempontból - legalábbis - értékelhetetlen, de látványnak kedves.

Publicisztika

Publicisztika

Eörsi István: Nyilvános válasz

"Miért nem jobb az, ha kimaradunk a NATO-ból?" - kérdi tőlem a Narancs augusztus 14-i számában Lángh Júlia ápoló és St. Auby Tamás hadirokkant. Megszólalásuknak címet is adtak: "Nyilvános kérdés", ezzel jelezve, hogy nyilvános választ várnak el tőlem, nem valamiféle kecses magánmegnyilatkozást. És ezt kánikulában teszik velem. Tovább nehezíti feladatomat, hogy a felkérők "független szerző"-nek becéznek. Nem válaszolhatok úgy, hogy az olvasók egyik tábora ne higgye e minősítésnek éppen az ellenkezőjét. Függetlennek többnyire az olyan nyilvános megszólalót tekintjük, aki a mi véleményünket fogalmazza meg. De létezik-e független véleményalkotás? Ha komolyan vennénk e jelzőt, akkor csak olyanokra alkalmazhatnánk, akiknek a véleményei az érdekektől is függetlenek. Ámde olyan kérdésben kérik ki a véleményemet, mely elsősorban nem magasztos eszmékhez, hanem érdekekhez kapcsolódik. Csak a magasztos eszmék szférájában lehetünk maradéktalanul függetlenek. Ha például megkérdezik tőlünk nyilvánosan, hogy mi jobb: az erőszak vagy az erőszakmentesség, akkor a független szellemek biztos önérzetével dönthetünk az utóbbi mellett. A baj csak az, hogy döntésünk tartalmatlan, mert a legkisebb mértékig sem befolyásolja az univerzális erőszak monopóliumát, mely minden emberi együttélés támasza és talpköve. Ha viszont az erőszak különféle formái között választunk, akkor már megjelenik döntéseink erőterében az érdek, és függetlenségünk relativizálódik. Olvasmányaim során csak egyetlen abszolúte független emberrel találkoztam: Heine ama matrózával, aki napsugaras időben az árbockosárból "Jackson admirálisért halok meg!"-et kiáltva a tükörsima óceánba ugrott és megfulladt. Õt kizárólag eszményei motiválták.

Publicisztika

A szocialista Platón

Glatz Ferenc, az MTA elnöke a Népszabadság ünnepi számában megoldja - vagyis megoldják, mert Glatz végig királyi többesben beszélnek, vagyis írnak - korunk néhány nagy problémáját: milyen államunk legyen ezer évvel azután, hogy István király megalapította, nüná, és ennek az államnak mivel is kéne foglalkoznia. Igen jó olvasni ilyesmit, mert hát az embert régóta gyötrik ezek a nagy kérdések, és régóta várja, hogy valaki végre jöjjön, és megoldja őket, de lehetőleg eléggé szűk terjedelemben, mert ebben a hőségben ki bírna sokat baszakodni a betűvel, és amúgy is már fél ötkor ki kell ülni a rakpartra foglalni a helyet a tűzijátékhoz.

Publicisztika

A Nagy Fal adja a másikat

Miután voltaképpen papírja van róla, hogy a magyar pribékek nem bírtak vele, egy varázslatosan ostoba ellenzéki párt kormányzati ambícióktól sújtott elnöke, nevezett T. József a Kínai Népköztársaságba látogatott, ahol őt fogadták. Mindenféle antikommunista világ-gittegyletek elnöke, az ordas bolsevik eszmék világszerte rettegett ellensége, Tajvan és más kistigrisek igaz magyar barátja nagyobb kandúrt keresett magának, hisz az FKgP sose vonta kétségbe, hogy csak egy Kína van, az is népi. Teli jegyzetfüzettel utazott pekingi házigazdáihoz - egy a kommunista párttól nyilván független, mondhatni ellenzéki intézményhez - a jeles féregirtó; a két ország eltérő úton jár, de az államférfiak ezen túlteszik magukat. Az egyik ötlete az Óbudai-szigeten létesítendő vigalmi/üzleti chinatown volt. De T. József nagy gondolata a barterszerződések felvetése lehetett, na, a kínaiak ettől lemehettek hídba vagy a közértbe. Áruért árut! Ha meg valamelyik állam esetleg átmeneti nehézségekkel küszködne, akkor Kölcsönösen Gazdasági Segítséget nyújthatnának egymásnak.

Belpol

Belpol

Elszomorító kínálat (Rohály Gábor borszakértő)

Rohály Gábor borlovag, a Magyar Borakadémia alapító tagja, a Borkalauz szerzője a következőkben arról beszél, ha a sorok között is, hogy melyik az az egyetlen alkohol, amelynek fogyasztása lehet művészet, és nem egyszerű részegeskedés. Mert ki hallott már kulturált seprőpálinka-, avagy csak arcszeszfogyasztásról is? Senki.

Belpol

Kulturális hírek

Pepsi Sziget: GyorsmérlegSajnos - akárcsak néhány évvel ezelőtt - idén is akadt egy halálos áldozata a Szigetnek, idén is egy Dunán átúszni próbáló fiú. A számokat illető legfontosabb adat, hogy a Sziget Kft.

Belpol

Népszavazási kezdeményezés: Szabad a gazda

No nem! Azt már nem! Az anyaföldet, azt nem adjuk! Nem elég, hogy külföldieknek adták a nemzeti ipart, a nemzeti kereskedelmet, a bankjainkat és még a stratégiai energiaszektort is? Itt az ideje, hogy megálljt parancsoljunk; a termőföldünkből egy hantot, egy rögöt se kaphatnak!

Belpol

Középiskolai Internet-pályázat: Az ISDN-trükk

Elszontyolodva ültek a legnagyobb hazai Internet-szolgáltatók vezetői augusztus 15-én, pénteken délután háromkor a Művelődési Minisztériummal átellenben, a Borsodi Sörözőben. Véget ért a verseny, és ők alulmaradtak. Itt nem elég a részvét; a győztes hárommilliárdos üzletet nyert.

Külpol

Külpol

Lengyelország választás előtt: A varsói menetrend

Az 1995. novemberi elnökválasztás arról árulkodott, hogy Lengyelország - politikai értelemben legalábbis - a felinél kettérepedt: majdnem annyian szavaztak az antikommunista keresztes vitézt alakító Lech Walesára, mint a minden közép-európai reformkommunista álmait megtestesítő Aleksander Kwasniewskire. A parlamenti választások előtti politikai helyzetet éppenséggel értelmezhetjük úgy is, mint ennek a megosztottságnak a folytatódását: a posztkommunista baloldal szembenállását a keresztény-nemzeti jobboldallal, középen a kicsiny liberálisokkal (akik ott nem kormányoztak együtt a volt kommunistákkal) és a pici parasztocskákkal (akik viszont igen). Mintha Orbán Viktor álmodta volna az egészet, viccen kívül.

Külpol

KNDK-Japán: Ínséges biztonság

Magyarországon leginkább a határőrök meg a vámosok tudhatják, hogy a japán úti okmányokban van egy passzus, miszerint az adott dokumentum érvényes a világ valamennyi országára és területére, "kivéve Észak-Koreát". A japán-(észak)-koreai kapcsolatok hagyományosan feszültek, ami az őstörténeti és az eredetmítoszokat körüllengő frusztrációk mellett leginkább a koreai félsziget 1910-es japán megszállására és 1945-ig tartó gyarmatosítására, illetve a Japánban élő koreaiak hátrányos megkülönböztetésére vezethető vissza.

Film
Zene

Zene

Ne baszogassuk mán a kunokat! (Szörényi-Bródy-Szentmihályi Szabó: A kiátkozott)

A zenés történelmi játék, ha úgy tetszik, újabb gyöngyszeme annak a folyamatnak, amely az István, a királlyal kezdődött, az Atilla, isten kardjával folytatódott és ki tudja, hol áll meg. Előbbiektől elsősorban enigmatikus voltával tér el: az István Kádár János államalapítói nagyságának és elkerülhetetlen, tehát erkölcsileg feddhetetlen kompromisszumainak állított kottafejekből épült emlékművet, az Atilla pedig arról szólt, hogy büdösek vagyunk ugyan, de Európába tartunk mégis - ez a legutóbbi opusa a sorozatnak azonban tökéletes rejtély.

Zene

Vissza a Szigetre

Az volt a benyomásom, a Pepsi Sziget elvesztette az ártatlanságát az ötödik születésnapjára. Nem történt erőszak, rossz útra sem tévedt, mégis. Alighanem törvényszerű, hogy így alakult.

Zene

Nyolc kis kritika

Jó hűvös konyhában az ember, ha magyar, ül hőgutás hétvégén, és figyeli a Kossuthot meg a Bartókot, a két legnagyobb magyart. Szombat, délután három. Az Irodalmi Újságot hallgatva jut eszembe egy másik újság, az Újmao, szorgos kezek csempészték vidé-kies nyaraláskori reggelimhez, falat a torkomban azóta is. Bizonyos Horváth Béla független kisgazdász irodalmi szakértő szerint nem csupán az élet minden területén, de a kultúrában, sőt az irodalomban is tért nyertek a liberálisok, már megint, még mindig, persze a nemzeti-konzervatívok rovására, szégyen, a három K, úgymint Kertész (Imre), Korniss (sic!, Mihály) és Konrád (György) uralg az éterben. Mért pont ők?! Tudjuk. A szakértő úr válogatási szempontja nem irodalmi. De a nyomdafestéket sem tűri. Szóval, ez a K-vonal - és a slepp - egymás műveit szemlézi többszörös ismétlésben. És miért éppen három K?! Lehetne három M is (Mészöly, Mádas, Mesterházy), esetleg három T (Tandori, Tetri, Talassa). El tudom képzelni a kisgazdász kultúros kacifántos káromkodásait, midőn a magyar k(!)özszolgálati K(!)ossuthon, egy magyar irodalmi műsorban a következő szerzőkről volt szó: Borges, Albert Pál (alias Sipos Gyula párizsi emigráns), Buzzati, belga (!) szimbolista (!!) költők (!!!), Joyce. A kulturális élet ütőerének minden pulzálását ujjbegyében érző és tollhegyére tűző irodalmi szakértő csak a másnapi Szalont hallgatva nyugodhatott meg kicsinyég: e műsor magyarságteljesítménye lényegesen, mintegy három megaherzcel nagyobb volt. Enyedi Ildikó magyar filmrendező beszélt egy Nagy Magyar Agyonhallgatott író-költő fejedelemről, Füst Milánról; Fráter Zoltán íróféle irodalomtörténész saját könyvéről, a Legendaszervizről; és elsősorban Krasznahorkai László szólalt meg "százéves" könyve, a Kegyelmi viszonyok kapcsán. Gyanítom, szakértőnknek ez a beszélgetés sem volt elég (jó), mert Krasznahorkai sugárzott a pesszimizmustól, és a depresszió mételyét szórta szét e kánikulai délután az egészségtől kicsattanó magyar nép megrontása céljából. Amely magyar nép szerencsére oda se figyelt.

Lokál

Lokál

Izrael: Tár a farzsebben

Kairóban, a Midán el Tharir (Felszabadulás) téren van egy utazási iroda, ahol 100 egyiptomi fontért (1 dollár 3,4 egyiptomi fontot kóstál) lehet jegyet venni a Tel-Avivba és Jeruzsálembe naponta induló autóbuszra. De hogy jön ez ide? - kérdezheti az olvasó valahol Magyarországon. Miért kell ahhoz Kairóban buszra ülni, hogy az ember eljusson a Szentföldre? Nem egyszerűbb Budapesten felszállni a Malév vagy az El Al menetrend szerinti járatára és Izraelben, a Ben Gurion reptéren landolni?

Tudomány

Tudomány

Sámántalálkozó: Csakra verve

Józsefváros zöldövezetét, vagyis az Orczy-kertet szombat óta ellepték a sámánok és a táltosok, a természetgyógyászok és a jósok, a mágusok, a lélekemelők, az ufológusok, de legfőképpen az őrző-védők. A kéthetesre tervezett monstre csodasorozat mégis befuccsolni látszik.