Para

Kovács Imre: Én

  • 1997. augusztus 28.

Egotrip

Erzsi és Béla kicsit félénken álldogál egy brit tekno-sámánista szekta szekértáboránál, aztán odaóvakodnak a büféhez. Reggel nyolc van, lehetnek vagy tízen, ebből minimum hatan a személyzethez tartoznak, plusz a gyerekek, akik meztelenül szaladgálnak a bokáig érő porban. Ez kicsit erős, a hangerő olyan, hogy némelyik hangfal elé tévedt kétévest felkasírozza a szemközti lökhárítóra, ami pedagógiai szempontból - legalábbis - értékelhetetlen, de látványnak kedves.

Erzsi és Béla kicsit félénken álldogál egy brit tekno-sámánista szekta szekértáboránál, aztán odaóvakodnak a büféhez. Reggel nyolc van, lehetnek vagy tízen, ebből minimum hatan a személyzethez tartoznak, plusz a gyerekek, akik meztelenül szaladgálnak a bokáig érő porban. Ez kicsit erős, a hangerő olyan, hogy némelyik hangfal elé tévedt kétévest felkasírozza a szemközti lökhárítóra, ami pedagógiai szempontból - legalábbis - értékelhetetlen, de látványnak kedves.

Mad Max-hangzás, jéghideg magasak, még hidegebb mélyek keringenek a körbeállított lakóbuszok porondján, az egész olyan, mint Gibson huszonhetedik születésnapi bulija lehetett, de így, nappali világításban, köd, stroboszkóp, lézer nélkül még félelmetesebb.

A zenét egy meghatározhatatlan nemű, tizennégy év körüli brit lény készíti helyben, röpköd az állványok között, segédje - egy valamivel férfiasabb tizenkét éves - pedig térdel a porban, és néha elvigyorodik magában. Béla mögé lopakodik, de nem tud kivenni semmit, az egyetlen szerkezet, ami ismerős neki, a keverőpult, ám a többi már science fiction, sehol egy cédéjátszó vagy ilyesmi, csak fekete dobozok gombokkal, meg drótok, mondja is Erzsinek, hogy biztos ez a live act, de Erzsi nem nagyon hiszi, meg nem is nagyon tudja, mi az a live act, hát ez, mondja neki Béla, ez, amikor elengedett kézzel, csak a fülre figyelve, ríltájmban semmiből semmit, a helyszínen. Nagy varázslat.

Néhányan még apró mozgásokkal próbálnak kimászni a Nagy, Színes gödörből, míg a többiek már dobozos Gössereket vagy Coca-Colát isznak, ami itt, a Szigeten több, mint izgalmas látvány, mármint az utóbbi, mert apró mozgásokkal manipulálókat bárhol látni, a Nagy, Színes gödrökről már nem is beszélve, de a fentebb megnevezett tiltott szereket csak itt, ami mindkét oldalról helyes, a Pepsi helyében én sem engedném, hogy ha belefeccoltam egy zsák pénzt a fesztiválba, akkor mást áruljanak, viszont nagyot csalódtam volna az emberekben, ha nem szarnák le, hogy mit akar a Pepsi, ez így kerek, tetszik Erzsinek és Bélának is, el is tervezik, hogy visszajönnek éjjel, amikor az egész cirkusz üzemel, megnézni, az milyen lehet fényekkel, sötéttel, stroboszkóppal, lézerrel, köddel, mert ekkor még nem tudják, hogy nem lesz holnap.

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.