Para

Kovács Imre: Én

  • 1997. augusztus 28.

Egotrip

Erzsi és Béla kicsit félénken álldogál egy brit tekno-sámánista szekta szekértáboránál, aztán odaóvakodnak a büféhez. Reggel nyolc van, lehetnek vagy tízen, ebből minimum hatan a személyzethez tartoznak, plusz a gyerekek, akik meztelenül szaladgálnak a bokáig érő porban. Ez kicsit erős, a hangerő olyan, hogy némelyik hangfal elé tévedt kétévest felkasírozza a szemközti lökhárítóra, ami pedagógiai szempontból - legalábbis - értékelhetetlen, de látványnak kedves.

Erzsi és Béla kicsit félénken álldogál egy brit tekno-sámánista szekta szekértáboránál, aztán odaóvakodnak a büféhez. Reggel nyolc van, lehetnek vagy tízen, ebből minimum hatan a személyzethez tartoznak, plusz a gyerekek, akik meztelenül szaladgálnak a bokáig érő porban. Ez kicsit erős, a hangerő olyan, hogy némelyik hangfal elé tévedt kétévest felkasírozza a szemközti lökhárítóra, ami pedagógiai szempontból - legalábbis - értékelhetetlen, de látványnak kedves.

Mad Max-hangzás, jéghideg magasak, még hidegebb mélyek keringenek a körbeállított lakóbuszok porondján, az egész olyan, mint Gibson huszonhetedik születésnapi bulija lehetett, de így, nappali világításban, köd, stroboszkóp, lézer nélkül még félelmetesebb.

A zenét egy meghatározhatatlan nemű, tizennégy év körüli brit lény készíti helyben, röpköd az állványok között, segédje - egy valamivel férfiasabb tizenkét éves - pedig térdel a porban, és néha elvigyorodik magában. Béla mögé lopakodik, de nem tud kivenni semmit, az egyetlen szerkezet, ami ismerős neki, a keverőpult, ám a többi már science fiction, sehol egy cédéjátszó vagy ilyesmi, csak fekete dobozok gombokkal, meg drótok, mondja is Erzsinek, hogy biztos ez a live act, de Erzsi nem nagyon hiszi, meg nem is nagyon tudja, mi az a live act, hát ez, mondja neki Béla, ez, amikor elengedett kézzel, csak a fülre figyelve, ríltájmban semmiből semmit, a helyszínen. Nagy varázslat.

Néhányan még apró mozgásokkal próbálnak kimászni a Nagy, Színes gödörből, míg a többiek már dobozos Gössereket vagy Coca-Colát isznak, ami itt, a Szigeten több, mint izgalmas látvány, mármint az utóbbi, mert apró mozgásokkal manipulálókat bárhol látni, a Nagy, Színes gödrökről már nem is beszélve, de a fentebb megnevezett tiltott szereket csak itt, ami mindkét oldalról helyes, a Pepsi helyében én sem engedném, hogy ha belefeccoltam egy zsák pénzt a fesztiválba, akkor mást áruljanak, viszont nagyot csalódtam volna az emberekben, ha nem szarnák le, hogy mit akar a Pepsi, ez így kerek, tetszik Erzsinek és Bélának is, el is tervezik, hogy visszajönnek éjjel, amikor az egész cirkusz üzemel, megnézni, az milyen lehet fényekkel, sötéttel, stroboszkóppal, lézerrel, köddel, mert ekkor még nem tudják, hogy nem lesz holnap.

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.