Tartalom

MaNcs, IX. évf. 34. szám, (1997.08.21.) (1997-08-21)

Egotrip

Egotrip

Jaksity György: Tőzsde

Bár még nincs vége a nyárnak, bár már két éve hűvös szelek járnak - valahogy nem jött össze mostanában ez a nyár-feeling -, meg vízözön és globális felmelegedés satöbbi, mindenesetre egy valamirevaló kis- vagy nagybefektető, spekuláns, IPO-hiéna (IPO=első nyilvános forgalomba hozatal) már készülődik az őszi pénzosztásra, vagyis az utolsó negyedévben ráhajrázó nyilvános forgalomba hozatalokban való részvételre. A szabály nagyon egyszerű. Saját és kölcsönvett, vagy egyszerűen csak másoktól elvett, szóval ki-ki a saját kategorikus imperatívusza által megszabott korlátok között végrehajtott gazdasági cselekményei révén előkészített forrásait beélesíti, majd egy óvatlan pillanatban tábort ver egy közeli bankfiók vagy értékpapír-forgalmazó fiókja előtt, és várja a jegyzés kezdését, amikor is Ferenczi Gyurit parafrazálva (Got my mojo working) nagyon halkan, mint az állatok, beront, és heves részvényjegyzésbe kezd. Ezután jön a nirvána állapota, vagyis napokig a késleltetett öröm elve alapján figyeli, ahogy papírjának árfolyama emelkedik, esténként lefekvés előtt még kimerevíti a videóra vett árfolyamtáblázatot a tévé kései hírműsorából, és amikor már nem bírja visszatartani, és az asszony is sopánkodik, hogy új hajszárító kéne meg miegymás, akkor megbízást ad brókerének, aki már húsz százalékkal korábban eladatta volna vele (jobb ma a jutalék, mint holnap), és realizálja a profitot. Ez mind szépen hangzik, és a piaci hausse által szponzoráltan jól is működik, csak éppen kevés a papír, amit kiosztanak. Nehéz igazságot tenni, hogy a szűkösség gazdasági környezetében inkább keveseknek kellene többet adni (mondjuk sorsjegy révén) vagy több embernek kevesebbet (például részvény-körbeosztásos allokáció keretében). A lényeg az, hogy van valami, ami tuti és pénzt csinál, csak éppen kevés van belőle. Vagy még inkább soha sincs elég belőle.

Egotrip

Hammer Ferenc: Paszták népe (Játék)

Csak játszásiból volt, szokták mondani a gyerekek, amikor az akarják elérni, hogy a dolgot, amit csináltak, ne tekintse a másik valódinak, komolynak, igazinak, hanem csak utánzatnak, kicsinyített másnak, ahogy ők mondják: játéknak. Jóllehet a parkettléccel történő nyakon vágatás minősített esete olykor empirikusan teljességgel megkülönböztethetetlen a játszásiból történt demoverziótól, a játszási címke átkódolja a célt, a szándékot és magát a végeredményt, azaz a nyakon vágást is. E megkülönböztetés, azaz a világ felosztása "komoly" valóságra és "játék" valóságra, jóllehet nem kizárólag emberi jellegzetesség (úgy tudom, a harci hangyák is szoktak hadgyakorlatozni, és a fácánok is tudják azt tettetni, hogy eltört a szárnyuk), e distinkció a szállodatűz és a Lea&Perrins fokhagymás chiliszósz mellett civilizációnk legnagyobb alkotásai közé tartozik. A játék alapja a mindennapi "rendes" valóságtól való elkülönülés momentuma (©Huzinga), amikor játékteret és játék-időszámítást jelölünk ki, és ez nemcsak a Ki nevet a végén?-ben vagy a Mortal Combatban van így, hanem lényegében mindig, amikor az ugyanazt mondom, csak másképpen, vagy a mást mondok, de ugyanúgy hangzik esetei történnek. E látszatvalóságok (vö. a virtual kettős értelme!) az alapjuk a művészeteknek (©Bourdieu), de még a politikának is. Tán nem árt, ha ezt kifejtem. Szerelmet vallani például mindenki tud szájjal. De ha valaki ezt egy húsdarálóval és tíz méter ruhaszárító kötéllel teszi meg, azt nevezzük művészetnek (ugyanaz másképpen). Hasonló bűvészmutatvány a politikában ott fedezhető fel, amikor például az ellenzék a kormány minden érvét porig rombolva eljut a NATO-tagság gondolatáig. Aztán a fekete bőrdzsekit például hiába viseli egyaránt a melegfront és a Végső Hanyatlás Rock Club személyzete, az mégse ugyanaz.

Egotrip

Seres László: Dekóder

A nyári szezonban, amikor a strandon belelógatjuk a lábunkat abba a vízbe, amit előtte a miniszter is megkóstolt, nem igazán figyelünk oda a jelentős dolgokra: Kökény miniszter feljelentette Simsa eü.-alvezért hűtlen kezelésért, viszont végre megalakulhatnak a tb-önkormányzatok. Ez utóbbi eseményre például tuti, hogy senki se figyel, hiszen a tébén már túllépett az ingerküszöbünk, nem olvassuk már az egészségügyi oligarchiák érthetetlen finanszírozási szappanoperáit, és tegyük a szívünkre a kezünket, melyikünk követte például Bundula kolléga többrendbeli tényfeltárását a Narancsban, mindegy, elvégre jó estét, nyár, jó estét, szerelem, ki a túrót érdekel, mi lesz a pénzünkkel.

Publicisztika

Publicisztika

Ara-Kovács Attila: A kémek bejöttek a hidegről

Miért kerülhetett most ismét a figyelem középpontjába a kelet-európai titkosszolgálatok működése? Igaz, vannak országok, ahol 1989 óta le se került a napirendről a kémszervezetek és -elhárítások belső problematikája, illetve e problémák összefonódása az általános politikai válsággal. Mégis különös, hogy 1996-97 fordulóján mintha új időszámítás vette volna kezdetét, s mintha ténylegesen csak most kezdene kialakulni az a stabil struktúra, amely az elkövetkező évtizedekben meghatározója lesz e szervezetek működésének.

Publicisztika

Szlovák-magyar

Ha valakinek nem használt a múlt heti győri Horn-Meciar-találkozó, az nem Horn Gyula volt, akármit mond is erről a magyar ellenzék. A magyar ellenzék erről elég sok mindent mond - és nem csak erről: a magyar ellenzék zászlóshajója, a mérsékelt polgári nyugodt erő babérjaira pályázó Fidesz - Magyar Polgári Párt például, úgy tűnik, jelentős erőfeszítéseket tesz, hogy a nagy előd és példakép, az ezer sebből és önnön hülyeségétől elvérzett Magyar Demokrata Fórum összes hibáját megismételje. Például a határon túli magyarok ügyét belpolitikai célokra igyekeznek felhasználni, magyaráznák meg különben, hogy mire is gondolt a párt elnöke, amikor az erdélyi magyar autonómiáról beszélt.

Belpol

Belpol

"Jólét nélkül ez nem..." (Trischler Gábor politológus, a német Zöld Párt szakértője)

Most éppen a romák mennek, Kanadába, vagy ahová majd engedik őket - a világ népei azonban mindig is migráltak, ez aztán időnként gondokat okozott menedékeseknek és bennszülötteknek egyaránt, különösen, ha mindkét felet váratlanul érte a dolog. Interjúalanyunk politológus, történész, szociológus, és maga is németországi emigrációban él másfél évtizede, kisebbségi és menedékügyben tanácsad az alternatív-liberális Zöld Pártnak Frankfurt am Mainban, abban a városban, amely a legnyíltabban hirdeti és próbálja megvalósítani a nagyvárosi multikulturális együttélést. Trischler Gábort persze a német Zöldek színeváltozásáról is kérdeztük, ha már Budapesten járt.

Belpol

Kulturális hírek

Pepsi Sziget: Per a Prodigyvel?Lapzártakor még nem egészen eldöntött kérdés, de elképzelhető, hogy a Pepsi Sziget ´97 rendezői perben követelnek kártérítést a Prodigytől, amiért a britek néhány nappal az augusztus 18-án esedékes fellépésük előtt lemondták korábban többször is megerősített szereplésüket. A lemondás indoklása körül némi ellentmondás van, ugyanis a zenekar tagjai egyrészt állítólag orvosi papírokkal tudják igazolni, hogy kimerültségük miatt nem vállalhatták a budapesti koncertet, ugyanakkor egy nappal korábban programjuk volt Nagy-Britanniában, Leedsben játszottak.

Belpol

Német alternatívok: Vörös és fekete és zöld

Meglehet, hogy jövőre egy volt frankfurti házfoglaló is kormányra jut Németországban. Joschka Fischer a Zöldek élén és a szociáldemokraták oldalán beteljesítené az újbaloldali diákvezér, Rudi Dutschke 68-as álmát, "a hosszú menetelést az intézményeken át". Hogyan jutottunk idáig? Három évtizeddel a diáklázadás kirobbanása és húsz évvel a "német ősz", a terrorizmus fellángolása után Németország emlékezik - s alig ismer egykori önmagára.

Belpol

Simsa Péter lemondása: Magától felállt

A Wesselényi utcai ingatlannal kapcsolatos ügylettel lapunk kétszer is részletesen foglalkozott (Székházmesterek, június 12., Részvényelbocsátás, július 17.). Mindkettőben említettük, hogy a Népjóléti Minisztérium (NM) Társadalombiztosítási Főosztályának 1997. április 21-i feljegyzése több ponton is problémásnak tartotta az Egészségbiztosítási Önkormányzat (EbÖ, illetve a feljelentésben: EÖ) és az OTP Ingatlan Rt. közötti március 27-i adásvételi szerződést.

Belpol

Torgyán átvilágítása: Bizonyíték hiányában felmentve

Torgyán nem volt ügynök. Ezt most már így, kijelentő módban kell mondanunk, ha - magától értetődően - elfogadjuk az átvilágítást végző független bírák határozatát. A koalíciós pártok koncepciója alapján a kormánypárti frakciók szavazatával elfogadott, másfél éve érvényben lévő ügynöktörvény elérkezett működésének csúcspontjához: paragrafusai alapján Torgyán József tisztázhatta magát a legkényesebb gyanú alól, megkapta a múltját tisztázó flepnit: "nem írt alá hálózati feladatok vállalására vonatkozó nyilatkozatot, nem készített jelentést, és illetményben, prémiumban, illetve kedvezményben sem részesült" - olvasható a határozatban.

Belpol

Romák kivándorlása: Út Kanadába

Klaus cseh miniszterelnök múlt heti, a cseh romákat maradásra biztató beszéde óta rosszat sejtenek a magyar cigányok: attól tartanak, hogy hamarosan bezárul előttük Kanada. Tavasz óta a pesti romák között is futótűzként terjed a kanadai kivándorlás híre, s - noha a sajtóban erre vonatkozólag leginkább cáfolatok jelentek csak meg - legalább 40-50 család jelentette már ki a torontói reptér emigrációs irodájában: Jó napot kívánok, Kanadában szeretnék élni, merthogy engem otthon üldöznek.

Külpol

Külpol

Kenya: Vérfürdőszezon

Július elején véresen levert tüntetések, most pedig, másfél hónappal később, gyújtogatások, gyilkosságok jelzik: az év végén esedékes választások előtt a kelet-afrikai ország annyira feltöltődött feszültségekkel, hogy a jövő bizonytalanabb, mint valaha; az adottságok és a két évtizeddel ezelőttről örökölt lehetőségek nem mutatnak semmiféle kibontakozás felé.

Külpol

Délkelet-Ázsia: Tigrisgyermekbetegségek

"Negyven éven át dolgoztunk, hogy országainkat a jelenlegi szintre emeljük, s akkor egyszer csak idejön valaki pár milliárd dollárral, és két hét leforgása alatt szinte mindent tönkretesz" - háborgott július végén Malajzia miniszterelnöke, a már-már diktátor hírében álló Mahathir Mohammad.

Zene

Zene

Nárcisz és pszichózis

Már a belépésnél elválik a szar a májtól, a szerencsétlenek, akik pénzért vették a jegyet, főhetnek a tömegben, a tiszteletjegyesek dettó; csütörtökön például 78 percig tartott, mire sikerült kiváltani a jegyért a karszalagot, és utána a rémületes tömegnyomorban bepasszírozódni végre a szigetre átvezető hídra. A fekete karszalagosoknak viszont, akik a közreműködők, gyakorlatilag mindent lehet, még az előre megfontolt, aljas indokból elkövetett rettenetes részegséget is elnézően kezelik, sőt zuhanyozni lehet meleg vízben, ami idén a Pepsi Sziget csimborasszója.

Zene

Bowie beszél

Ülünk a szigeti Honvéd üdülő étkezdéjében, vagy hol, húsz kiválasztott újságíró, fejünk fölött ismerkedési estek emlékét rejtő színes girlandok, szemben velünk egy szocializmusból itt rekedt, politúrozott dohányzóasztalka, rajta húsz dikta- és mikrofon, fogyasztjuk a levegőt, várjuk David Bowie-t. Két különinterjú volt leszervezve vele aznapra, de egyiken sem jelent meg, úgyhogy itt is abszolút kétesélyes a játszma, míg csak be nem teszi a lábát.

Zene

Forgatás: Mindent egy helyben (Jön a Presszó)

A hír önmagában örvendetes: készül egy magyar film. Ha hozzávesszük, alacsony költségvetésű, kétszeres lehet a hurrá. Félreértés ne essék, nem lelkes amatőrök ügyeskednek filmgyárból csaklizott, lejárt szavatosságú nyersanyagra, nem a sarki non-professional stúdió nyúlt le még egy milkát a haver kuratóriumától, hanem igazi gyártó, igazi rendező-operatőr, igazi forgatókönyvíró csinálnak egy olcsó filmet. Profi film féláron, készül a Presszó.

Zene

Film: Kígyó, béka, tücsök és bogár (Luis Llosa: Anakonda)

Ne menjünk vissza olyan messzire, csak úgy a 70-es, 80-as évekig. Ott van például a Cápa-széria, aztán Az óriáspolip, Az alligátor két része vagy legújabban a Kongó, állatfilm mind, főszerepben a komputerrel és az akciókoordinátorral. A Szabadítsátok ki Willyt! vagy az Ebadta delfint most hagyjuk, bár ezek ugyanazok színéről, mint amazok fonákjáról. Mert ki is készítene filmet egy filantróp krokodilusról, vagy ki egy vérengző ebről? A lapokat, úgy tűnik, végérvényesen leosztották, a delfinnek mindig ugyanazon a térfélen jut szerep, mint ahogy a cápának vagy a gorillának is mindig - az ellenkezőn. Így megy ez, utóbbiak már megmaradnak rémnek, helyettesítendő zombit, Terminátort, Dennis Hoppert.

Zene

Videó: A Végső Halálrauntatás (A végzet országútján)

Istenem, Linda Blair: a világ egyetlen színésznője, aki azzal vált ismertté, hogy nyílt színen zöldet hányt, és 360 fokkal el tudta csavarni önnön fejét (az Ördögűző című emlékezetes darabban), és ezzel maradandót alkotott, persze akkor még kicsi volt, úgy nem kunszt. Linda most visszatért egy Leoni nevű naiv fodrászlány szerepében, aki arra indul be, minél rejtélyesebb tömeggyilkos a pasija; van ilyen, a nők egy része pl. kifejezetten a fasiszta tömegpusztítókat csípi, gondoljunk csak Hermann Göringné vagy Radovan Karadzicné vágyának titokzatos tárgyára.

Zene

Film: Ciki (Fourbi)

Nem fordították le, mivel egy kutyaszereplő neveként tulajdonnév is a Fourbi, de a film címe magyarul annyit tesz: ciki. Hát bizony: nomen est omen.

Zene

Tévémozi: A próféta hangja (Utolsó találkozás)

Kerülne csak fundamentalista kézbe, megnézhetné magát, istentelen hazaáruló filmes, nyugati pénzből tolja a nyugati szekeret, hogy nem sül ki a szeme, szégyent hoz a szent hitre, szimpatizál a próféta hangjának elnémítójával, pukkancs szemétládának mutatja az Õ legodaadóbb híveit, dicsőíti a dekadens nyugati életformát, halál reá... Bárhol dekkoljon is Merzak Allouache, aligha érezheti biztonságban magát, mióta elkészítette és külföldi fesztiválokon is bemutatta filmjét, amiből a címmagyarítás idióta hagyományának megfelelően - az amúgy egész normális Mediterrán esték sorozat részeként - Utolsó találkozás lett, nyilván mert az eredeti (Bab el Oued City) minden nyelven érthető, van valami vészterhes hangulata, és talán még azt is kíváncsivá teheti, akinek gőze sincs arról, hogy valóban létezik-e ilyen nevű hely valamelyik arab országban, vagy sem. Na mindegy, lényeg, hogy a magyar képernyőre utat talált a mai kor és a középkor útelágazásánál veszteglő arab világ, és sokkal átélhetőbb formában, mint ami legtöbbünk számára arról a vidékről az utazási irodák tengerparti ajánlatai vagy a lemészárolt algériai falvakról szóló hírek alapján átjön. Merzak Allouache a mai Algéria legnagyobb dilemmáját mutatja be egy fiatal pék néhány napjában. A fiatalember az éjszakai munka után reggel aludna otthon, de megőrjíti, hogy az ablaka közelében lévő hangszóró az igét ordítja, hirtelen felindulásból leszereli hát. Ráadásul pechjére még szerelmes is egy négy fal közé zárt lányba, az önjelölt helyi kiskirály húgába, aki persze hajtóvadászatot hirdet ellene (meg a nyugati szennyet árasztó parabolaantennák ellen). Megoldás nincs, legfeljebb a francia emigráció. Ennyi a sztori veleje, s miközben ez tempósan kerekedik előttünk, a lélegzetvétel szüneteiben szól a rai, látjuk a várost, s arra kell gondolnunk, jobb sorsra lenne érdemes.

Zene

Nyolc kis kritika

Ennek a regénynek határozottan jót tett volna, ha nem ezt a címet, nem ezt a borítót, nem ezt a mottót kapja. Az első kötetes Marie Darrieussecq tud írni, csak úgy tesz, mintha sohasem hallott volna a suspense-ről, vagy fölötte állna az efféle praktikáknak. A Malacpúder igazi ötletregény, nem éppen érdektelen, de sem a sztorija, sem a szövegformálása nem elég izgalmas ahhoz, hogy könnyű szívvel lemondhatna mindarról a munícióról, amit már az elején, mondhatni, grátisz, ellő. Így nem kell több, mint egy futó pillantás, egy felületes betekintés, hogy tisztán lássuk a kibontakozást, sőt a végkifejletet is. Az emberből - közelebbről munkanélküli nőből, majd konzumhölgyből - disznóvá válás oda-vissza stációi néhol szellemesek, néhol didaktikusak, és van, hogy gyomorforgatók, de a hazai talajon állva nehéz megértenünk, hogyan válhatott ez a könyv irodalmi szenzációvá Párizsban.

Tranzit

Tranzit

Három kívánság

Az ezredvég kultikus helyei közül talán az Aranyhal tartotta magát legtovább, egy békés félsziget volt a változás tengerében: zúzapörkölt, pacal, házi tarhonya, naiv festmények, legelésző kutyák. Az idő azonban, - mint azt már Cserháti Zsuzsa is oly találóan megjegyezte, - könyörtelen, az Aranyhal felett is eljárt, amely most átalakult.

Sport

Sport

Telepített juhász

Mit tud az átlagos városi ember a juhászokról? A juhásznak 1) egész évben nem kell fürödnie, 2) már-már misztikusan szoros kapcsolata van kutyájával, 3) a misztikus kapcsolaton kívül van neki kampós botja meg baromi zsíros kalapja.