Bodoky Tamás: Fájlövés (AntiQ party)

  • 1997. augusztus 28.

Egotrip

Scene partyt rendeztek a hétvégén a pécsi Nevkóban, a résztvevők által hozott számítógépekből felhúzott gyors helyi hálózaton rendezett gyilkos Quake-küzdelemben cyberújságírók kisebb csapatával megfigyelőként vettem részt. Ezeken a már tradicionálisnak mondható rendezvényeken találkoznak rendszeresen a szerte az országban tevékenykedő amatőr coderek (programozók), warez traderek (szoftverkalózok), hackerek (netkalózok) és újabban a quakerek is. A Quake-mánia kulturális vírusként terjed az Interneten: egy minden eddiginél élethűbb háromdimenziós, labirintusos-öldöklős játékról van szó, amelyet tavaly ősszel már részletesen tárgyaltunk (lásd: Doom-generáció: Az ítélet napja, MaNcs, 1996. szeptember 19.). Kétélű szekerce, szögágyú, rakétavető, trükkös labirintusok, a gép által mozgatott és az Interneten keresztül támadó pokolbéli szörnyetegek, valós idejű vérpatak, az előző generációs Doomot is jegyző id software stábja által garantált paranoiás roham. A Quake-harcosok klánokba tömörülve küzdenek, a világsajtó is tárgyalta már a radikális feminista jelszavakkal harcba induló női klánokat (Psycho Men Slayer, például) vagy azt, hogy Amerikában komoly tétekben fogadnak egy-egy híres virtuálgladiátor által performált deathmatch (páros küzdelem) kimenetelére az internetes fogadóirodák. Mivel ebben a játékban mindenki elkészítheti a saját szája íze szerint való labirintust, teljes a szerzői jogi zűrzavar: a Lucas Arts beperelt egy fejlesztőt, akinek halálcsillag-fazonra vett pályája olyan jól sikerült, hogy a hálózaton ingyen terjesztve néhány hét alatt népszerűbbé vált, mint Lucasék saját, óriási befektetéssel kifejlesztett interaktív Csillagok háborúja. Az id software tíz-egynéhány fejlesztője szerint a Quake virtuális valósága az effajta játékok népszerűsége miatt nagyobb hatást gyakorol majd a gibsoni Cyberspace létrejöttére, mint a szoftveróriások erőfeszítései.

Scene partyt rendeztek a hétvégén a pécsi Nevkóban, a résztvevők által hozott számítógépekből felhúzott gyors helyi hálózaton rendezett gyilkos Quake-küzdelemben cyberújságírók kisebb csapatával megfigyelőként vettem részt. Ezeken a már tradicionálisnak mondható rendezvényeken találkoznak rendszeresen a szerte az országban tevékenykedő amatőr coderek (programozók), warez traderek (szoftverkalózok), hackerek (netkalózok) és újabban a quakerek is. A Quake-mánia kulturális vírusként terjed az Interneten: egy minden eddiginél élethűbb háromdimenziós, labirintusos-öldöklős játékról van szó, amelyet tavaly ősszel már részletesen tárgyaltunk (lásd: Doom-generáció: Az ítélet napja, MaNcs, 1996. szeptember 19.). Kétélű szekerce, szögágyú, rakétavető, trükkös labirintusok, a gép által mozgatott és az Interneten keresztül támadó pokolbéli szörnyetegek, valós idejű vérpatak, az előző generációs Doomot is jegyző id software stábja által garantált paranoiás roham. A Quake-harcosok klánokba tömörülve küzdenek, a világsajtó is tárgyalta már a radikális feminista jelszavakkal harcba induló női klánokat (Psycho Men Slayer, például) vagy azt, hogy Amerikában komoly tétekben fogadnak egy-egy híres virtuálgladiátor által performált deathmatch (páros küzdelem) kimenetelére az internetes fogadóirodák. Mivel ebben a játékban mindenki elkészítheti a saját szája íze szerint való labirintust, teljes a szerzői jogi zűrzavar: a Lucas Arts beperelt egy fejlesztőt, akinek halálcsillag-fazonra vett pályája olyan jól sikerült, hogy a hálózaton ingyen terjesztve néhány hét alatt népszerűbbé vált, mint Lucasék saját, óriási befektetéssel kifejlesztett interaktív Csillagok háborúja. Az id software tíz-egynéhány fejlesztője szerint a Quake virtuális valósága az effajta játékok népszerűsége miatt nagyobb hatást gyakorol majd a gibsoni Cyberspace létrejöttére, mint a szoftveróriások erőfeszítései.

A küzdelem csak helyi hálón igazságos, hiszen itt nem zavarhatja az Internet gyakran hosszú válaszideje, amely a házigazdák csapatának kedvez. Helyi hálón a deathmatch dívik, vagyis az ember ember elleni küzdelem. A pécsi party az alig kéttucatnyi magyar Quake-addikt erődemonstrációjává fajult, bár győztest nem hirdettek, mert a hálózat az utolsó körben felmondta a szolgálatot: a harmadik helyen megosztva Feco és Lord áll, a döntőt későbbi időpontban az Interneten játssza le Angel és Szesze. "04:39 Craft és Hardy lezár egy kis részt a hálóból, hátha itt tudunk játszani. De nem. Négy játékost jelez ki a kliens, de hat rohangál. >>Botok!http://www.pganet.hu/quake/ címen olvasható tudósításból, a szerző az esélyesnek tartott, de a második fordulóban kiesett Angelday. Még szerencse, hogy nem vittem számítógépet, így arcvesztés nélkül kerülhettem el a megmérettetést. Helyette bezizzentünk a belvárosba, ahol egy híres régi hacker, motherfucker_ggg és a hozzánk hasonlóan a Pepsi Szigeten amortizálódott társasága kalauzolt minket az Áfium sajtos-sonkás lepényétől a szerelmesek által számtalan lakattal díszített kultuszhelyen át a lehetséges Quake-pályaként is szemlélhető, tizenéves démonokkal illusztrált, Boccaccio nevezetű táncos helyig, ahol egy falfirkából kiderül: Mindenkit érhet diszkóbaleset.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.