Bodoky Tamás: Fájlövés (AntiQ party)

  • 1997. augusztus 28.

Egotrip

Scene partyt rendeztek a hétvégén a pécsi Nevkóban, a résztvevők által hozott számítógépekből felhúzott gyors helyi hálózaton rendezett gyilkos Quake-küzdelemben cyberújságírók kisebb csapatával megfigyelőként vettem részt. Ezeken a már tradicionálisnak mondható rendezvényeken találkoznak rendszeresen a szerte az országban tevékenykedő amatőr coderek (programozók), warez traderek (szoftverkalózok), hackerek (netkalózok) és újabban a quakerek is. A Quake-mánia kulturális vírusként terjed az Interneten: egy minden eddiginél élethűbb háromdimenziós, labirintusos-öldöklős játékról van szó, amelyet tavaly ősszel már részletesen tárgyaltunk (lásd: Doom-generáció: Az ítélet napja, MaNcs, 1996. szeptember 19.). Kétélű szekerce, szögágyú, rakétavető, trükkös labirintusok, a gép által mozgatott és az Interneten keresztül támadó pokolbéli szörnyetegek, valós idejű vérpatak, az előző generációs Doomot is jegyző id software stábja által garantált paranoiás roham. A Quake-harcosok klánokba tömörülve küzdenek, a világsajtó is tárgyalta már a radikális feminista jelszavakkal harcba induló női klánokat (Psycho Men Slayer, például) vagy azt, hogy Amerikában komoly tétekben fogadnak egy-egy híres virtuálgladiátor által performált deathmatch (páros küzdelem) kimenetelére az internetes fogadóirodák. Mivel ebben a játékban mindenki elkészítheti a saját szája íze szerint való labirintust, teljes a szerzői jogi zűrzavar: a Lucas Arts beperelt egy fejlesztőt, akinek halálcsillag-fazonra vett pályája olyan jól sikerült, hogy a hálózaton ingyen terjesztve néhány hét alatt népszerűbbé vált, mint Lucasék saját, óriási befektetéssel kifejlesztett interaktív Csillagok háborúja. Az id software tíz-egynéhány fejlesztője szerint a Quake virtuális valósága az effajta játékok népszerűsége miatt nagyobb hatást gyakorol majd a gibsoni Cyberspace létrejöttére, mint a szoftveróriások erőfeszítései.

Scene partyt rendeztek a hétvégén a pécsi Nevkóban, a résztvevők által hozott számítógépekből felhúzott gyors helyi hálózaton rendezett gyilkos Quake-küzdelemben cyberújságírók kisebb csapatával megfigyelőként vettem részt. Ezeken a már tradicionálisnak mondható rendezvényeken találkoznak rendszeresen a szerte az országban tevékenykedő amatőr coderek (programozók), warez traderek (szoftverkalózok), hackerek (netkalózok) és újabban a quakerek is. A Quake-mánia kulturális vírusként terjed az Interneten: egy minden eddiginél élethűbb háromdimenziós, labirintusos-öldöklős játékról van szó, amelyet tavaly ősszel már részletesen tárgyaltunk (lásd: Doom-generáció: Az ítélet napja, MaNcs, 1996. szeptember 19.). Kétélű szekerce, szögágyú, rakétavető, trükkös labirintusok, a gép által mozgatott és az Interneten keresztül támadó pokolbéli szörnyetegek, valós idejű vérpatak, az előző generációs Doomot is jegyző id software stábja által garantált paranoiás roham. A Quake-harcosok klánokba tömörülve küzdenek, a világsajtó is tárgyalta már a radikális feminista jelszavakkal harcba induló női klánokat (Psycho Men Slayer, például) vagy azt, hogy Amerikában komoly tétekben fogadnak egy-egy híres virtuálgladiátor által performált deathmatch (páros küzdelem) kimenetelére az internetes fogadóirodák. Mivel ebben a játékban mindenki elkészítheti a saját szája íze szerint való labirintust, teljes a szerzői jogi zűrzavar: a Lucas Arts beperelt egy fejlesztőt, akinek halálcsillag-fazonra vett pályája olyan jól sikerült, hogy a hálózaton ingyen terjesztve néhány hét alatt népszerűbbé vált, mint Lucasék saját, óriási befektetéssel kifejlesztett interaktív Csillagok háborúja. Az id software tíz-egynéhány fejlesztője szerint a Quake virtuális valósága az effajta játékok népszerűsége miatt nagyobb hatást gyakorol majd a gibsoni Cyberspace létrejöttére, mint a szoftveróriások erőfeszítései.

A küzdelem csak helyi hálón igazságos, hiszen itt nem zavarhatja az Internet gyakran hosszú válaszideje, amely a házigazdák csapatának kedvez. Helyi hálón a deathmatch dívik, vagyis az ember ember elleni küzdelem. A pécsi party az alig kéttucatnyi magyar Quake-addikt erődemonstrációjává fajult, bár győztest nem hirdettek, mert a hálózat az utolsó körben felmondta a szolgálatot: a harmadik helyen megosztva Feco és Lord áll, a döntőt későbbi időpontban az Interneten játssza le Angel és Szesze. "04:39 Craft és Hardy lezár egy kis részt a hálóból, hátha itt tudunk játszani. De nem. Négy játékost jelez ki a kliens, de hat rohangál. >>Botok!http://www.pganet.hu/quake/ címen olvasható tudósításból, a szerző az esélyesnek tartott, de a második fordulóban kiesett Angelday. Még szerencse, hogy nem vittem számítógépet, így arcvesztés nélkül kerülhettem el a megmérettetést. Helyette bezizzentünk a belvárosba, ahol egy híres régi hacker, motherfucker_ggg és a hozzánk hasonlóan a Pepsi Szigeten amortizálódott társasága kalauzolt minket az Áfium sajtos-sonkás lepényétől a szerelmesek által számtalan lakattal díszített kultuszhelyen át a lehetséges Quake-pályaként is szemlélhető, tizenéves démonokkal illusztrált, Boccaccio nevezetű táncos helyig, ahol egy falfirkából kiderül: Mindenkit érhet diszkóbaleset.

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.