A szocialista Platón

  • 1997. augusztus 28.

Publicisztika

Glatz Ferenc, az MTA elnöke a Népszabadság ünnepi számában megoldja - vagyis megoldják, mert Glatz végig királyi többesben beszélnek, vagyis írnak - korunk néhány nagy problémáját: milyen államunk legyen ezer évvel azután, hogy István király megalapította, nüná, és ennek az államnak mivel is kéne foglalkoznia. Igen jó olvasni ilyesmit, mert hát az embert régóta gyötrik ezek a nagy kérdések, és régóta várja, hogy valaki végre jöjjön, és megoldja őket, de lehetőleg eléggé szűk terjedelemben, mert ebben a hőségben ki bírna sokat baszakodni a betűvel, és amúgy is már fél ötkor ki kell ülni a rakpartra foglalni a helyet a tűzijátékhoz.

Glatz Ferenc, az MTA elnöke a Népszabadság ünnepi számában megoldja - vagyis megoldják, mert Glatz végig királyi többesben beszélnek, vagyis írnak - korunk néhány nagy problémáját: milyen államunk legyen ezer évvel azután, hogy István király megalapította, nüná, és ennek az államnak mivel is kéne foglalkoznia. Igen jó olvasni ilyesmit, mert hát az embert régóta gyötrik ezek a nagy kérdések, és régóta várja, hogy valaki végre jöjjön, és megoldja őket, de lehetőleg eléggé szűk terjedelemben, mert ebben a hőségben ki bírna sokat baszakodni a betűvel, és amúgy is már fél ötkor ki kell ülni a rakpartra foglalni a helyet a tűzijátékhoz.

De mit is mond Glatz, az Elnök? A Főtudós?

"Új típusú kiegyezést" javasol az értelmiségi és politikai elit között - "(tekintet nélkül a párthovatartozásra)", teszi hozzá ez a független gondolkodó sietve és zárójelben. Hát hogy a retkesbe máshogy, csapunk izzadt homlokunkra! Világos! Az értelmiségi elvtársak kidolgozzák a megoldási lehetőségeket, a pártpolitikus elvtársak pedig, hosszas és bölcs és pártpolitikai izékre való tekintettelen mérlegelés után a legmegfelelőbbet átültetik a gyakorlatba. A kor kihívásaira válaszolva a legmesszebbmenőkig! Ehhez persze egy "új típusú politizáló réteg szükséges", amelyik "a pártpolitikán és -taktikán túltekintve is képes államban-nemzetben, kontinentális és világpolitikában gondolkodni". De bizony hogy kéne egy ilyen túltekintő új típus! Glatz a következő tárgykörökben él fenomenális indítványokkal arra vonatkozóan, hogy mivel kéne a - "pártpolitikán túltekintő" - államnak foglalkoznia, az általa már régóta szorgalmazott "stratégiai kutatások" (és persze az ezeket majdan folytató intézmény, a "Domus Hungaricus") eredményeit bő nyállal felhasználva: "a magyar nemzetnek kell javasolnia a térségben élő más nemzeteknek a trianoni konfliktus feloldási módját", ami nem más, mint a "teljes nemzeti-etnikai jogrendszer" biztosítása a "különféle nemzeti csoportoknak". Ez klassz! Ennek semmi értelme! Javasoljuk nekik!

Aztán: a stratégák megoldják az agrárium jövőjét is! Hogy hogyan? Az állam ne irányítsa a termelést, mert: "a piacgazdaság legyen piacgazdaság", mondja Ferenc, ellenben például "aktívnak kell lennie a földet, a növény- és állatvilágot érintő nyilvántartások korszerűsítésében - gondoljunk például a hazai telekkönyvek állapotára". Beh szép és nemes gondolat ez is! Tartson az állam fűt, fát, barmot! Nyilván! És legyen az államnak regionális közlekedéspolitikája is, túl a pártpolitikán! "Átfogó terve a vízi, közúti és légi közlekedési útvonalakról"! És ehhez mi kell: "sok szakértelem, nemzetközi látószög. Minden szinten." A szakértelem révén Glatz szerint például egy fejben egyesül majd a "vasbeton műtárgyak tisztelete és a környezetbarát holtág-rekonstrukciók, természeti gazdálkodás igénye". De mekkora fej lesz az, te szent ég! Csodájára járnak majd hetedhét határról!

Hagyjuk ezt, de tényleg. Mert nem az a baj, hogy a Magyar Tudományos Akadémia közepesen súlyos megalomániában szenvedő elnöke szeretné mintegy a saját fejéből kipattintani Magyarországot. (Holott tán nem ez lenne a dolga.) És nem is az a baj, hogy ez a "pártpolitikán túlmutató" utópista úgy tesz, mintha nem értené, hogy vannak bizonyos ideológiák, amelyek mást és mást tanítanak az államról, az egyén és a közösség viszonyáról és határairól, aztán vannak pártok, akik ezen más és más ideológiákból következően javasolnak más és más megoldásokat az állam működésével kapcsolatos problémákra, amiket aztán a választók vagy elfogadnak, vagy nem - és hogy ez Magyarországon is kezd így lenni. És nem is az a baj, hogy Glatz utópiája siralmasan NB kettes, hogy jószerivel egyetlen fontos, az állam szerepét és működését illető kérdésről sincs egyetlen eredeti gondolata sem.

A baj az, hogy erről a dologról igazából még senki nem mondott semmi okosat Magyarországon, nyolc évvel a rendszerváltás után.

Hej, ha valaki megütné végre a Glatz Ferenc színvonalát!

Egy súlyos tárggyal!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.