A szocialista Platón

publikálva
1997/35. (08. 28.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Glatz Ferenc, az MTA elnöke a Népszabadság ünnepi számában megoldja - vagyis megoldják, mert Glatz végig királyi többesben beszélnek, vagyis írnak - korunk néhány nagy problémáját: milyen államunk legyen ezer évvel azután, hogy István király megalapította, nüná, és ennek az államnak mivel is kéne foglalkoznia. Igen jó olvasni ilyesmit, mert hát az embert régóta gyötrik ezek a nagy kérdések, és régóta várja, hogy valaki végre jöjjön, és megoldja őket, de lehetőleg eléggé szűk terjedelemben, mert ebben a hőségben ki bírna sokat baszakodni a betűvel, és amúgy is már fél ötkor ki kell ülni a rakpartra foglalni a helyet a tűzijátékhoz.

Glatz Ferenc, az MTA elnöke a Népszabadság ünnepi számában megoldja - vagyis megoldják, mert Glatz végig királyi többesben beszélnek, vagyis írnak - korunk néhány nagy problémáját: milyen államunk legyen ezer évvel azután, hogy István király megalapította, nüná, és ennek az államnak mivel is kéne foglalkoznia. Igen jó olvasni ilyesmit, mert hát az embert régóta gyötrik ezek a nagy kérdések, és régóta várja, hogy valaki végre jöjjön, és megoldja őket, de lehetőleg eléggé szűk terjedelemben, mert ebben a hőségben ki bírna sokat baszakodni a betűvel, és amúgy is már fél ötkor ki kell ülni a rakpartra foglalni a helyet a tűzijátékhoz.

De mit is mond Glatz, az Elnök? A Főtudós?

"Új típusú kiegyezést" javasol az értelmiségi és politikai elit között - "(tekintet nélkül a párthovatartozásra)", teszi hozzá ez a független gondolkodó sietve és zárójelben. Hát hogy a retkesbe máshogy, csapunk izzadt homlokunkra! Világos! Az értelmiségi elvtársak kidolgozzák a megoldási lehetőségeket, a pártpolitikus elvtársak pedig, hosszas és bölcs és pártpolitikai izékre való tekintettelen mérlegelés után a legmegfelelőbbet átültetik a gyakorlatba. A kor kihívásaira válaszolva a legmesszebbmenőkig! Ehhez persze egy "új típusú politizáló réteg szükséges", amelyik "a pártpolitikán és -taktikán túltekintve is képes államban-nemzetben, kontinentális és világpolitikában gondolkodni". De bizony hogy kéne egy ilyen túltekintő új típus! Glatz a következő tárgykörökben él fenomenális indítványokkal arra vonatkozóan, hogy mivel kéne a - "pártpolitikán túltekintő" - államnak foglalkoznia, az általa már régóta szorgalmazott "stratégiai kutatások" (és persze az ezeket majdan folytató intézmény, a "Domus Hungaricus") eredményeit bő nyállal felhasználva: "a magyar nemzetnek kell javasolnia a térségben élő más nemzeteknek a trianoni konfliktus feloldási módját", ami nem más, mint a "teljes nemzeti-etnikai jogrendszer" biztosítása a "különféle nemzeti csoportoknak". Ez klassz! Ennek semmi értelme! Javasoljuk nekik!

Aztán: a stratégák megoldják az agrárium jövőjét is! Hogy hogyan? Az állam ne irányítsa a termelést, mert: "a piacgazdaság legyen piacgazdaság", mondja Ferenc, ellenben például "aktívnak kell lennie a földet, a növény- és állatvilágot érintő nyilvántartások korszerűsítésében - gondoljunk például a hazai telekkönyvek állapotára". Beh szép és nemes gondolat ez is! Tartson az állam fűt, fát, barmot! Nyilván! És legyen az államnak regionális közlekedéspolitikája is, túl a pártpolitikán! "Átfogó terve a vízi, közúti és légi közlekedési útvonalakról"! És ehhez mi kell: "sok szakértelem, nemzetközi látószög. Minden szinten." A szakértelem révén Glatz szerint például egy fejben egyesül majd a "vasbeton műtárgyak tisztelete és a környezetbarát holtág-rekonstrukciók, természeti gazdálkodás igénye". De mekkora fej lesz az, te szent ég! Csodájára járnak majd hetedhét határról!

Hagyjuk ezt, de tényleg. Mert nem az a baj, hogy a Magyar Tudományos Akadémia közepesen súlyos megalomániában szenvedő elnöke szeretné mintegy a saját fejéből kipattintani Magyarországot. (Holott tán nem ez lenne a dolga.) És nem is az a baj, hogy ez a "pártpolitikán túlmutató" utópista úgy tesz, mintha nem értené, hogy vannak bizonyos ideológiák, amelyek mást és mást tanítanak az államról, az egyén és a közösség viszonyáról és határairól, aztán vannak pártok, akik ezen más és más ideológiákból következően javasolnak más és más megoldásokat az állam működésével kapcsolatos problémákra, amiket aztán a választók vagy elfogadnak, vagy nem - és hogy ez Magyarországon is kezd így lenni. És nem is az a baj, hogy Glatz utópiája siralmasan NB kettes, hogy jószerivel egyetlen fontos, az állam szerepét és működését illető kérdésről sincs egyetlen eredeti gondolata sem.

A baj az, hogy erről a dologról igazából még senki nem mondott semmi okosat Magyarországon, nyolc évvel a rendszerváltás után.

Hej, ha valaki megütné végre a Glatz Ferenc színvonalát!

Egy súlyos tárggyal!

publikálva
1997/35. (08. 28.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Narancs

Blog

még több cikk