KNDK-Japán: Ínséges biztonság

  • - vágvölgyi -
  • 1997. augusztus 28.

Külpol

Magyarországon leginkább a határőrök meg a vámosok tudhatják, hogy a japán úti okmányokban van egy passzus, miszerint az adott dokumentum érvényes a világ valamennyi országára és területére, "kivéve Észak-Koreát". A japán-(észak)-koreai kapcsolatok hagyományosan feszültek, ami az őstörténeti és az eredetmítoszokat körüllengő frusztrációk mellett leginkább a koreai félsziget 1910-es japán megszállására és 1945-ig tartó gyarmatosítására, illetve a Japánban élő koreaiak hátrányos megkülönböztetésére vezethető vissza.
Magyarországon leginkább a határőrök meg a vámosok tudhatják, hogy a japán úti okmányokban van egy passzus, miszerint az adott dokumentum érvényes a világ valamennyi országára és területére, "kivéve Észak-Koreát". A japán-(észak)-koreai kapcsolatok hagyományosan feszültek, ami az őstörténeti és az eredetmítoszokat körüllengő frusztrációk mellett leginkább a koreai félsziget 1910-es japán megszállására és 1945-ig tartó gyarmatosítására, illetve a Japánban élő koreaiak hátrányos megkülönböztetésére vezethető vissza.

A japán megszállás alatt százezres nagyságrendben hurcoltak koreai férfiakat kényszermunkára, illetve nőket comfort womannek, azaz a Császári Hadsereg szexuális rabszolgájának. A Japánba hurcolt férfiak és nők közül sokan maradtak, de második, harmadik generációs leszármazottaik is évente hosszabbítják az ujjlenyomattal stigmatizált "gaijin-kártyát", a tartózkodási engedélyt, melyet minden hosszabb időt a szigetországban töltő külföldinek meg kell szereznie.

Rasszista sztereotípiák szerint a koreaiak yakuzák (gengszterek), a pachinko-bizniszben vagy a prostitúcióban érdekeltek, s könnyebb a tevének átjutni a tű fokán, mint koreainak decens japán lakónegyedben ingatlanbérleményhez hozzáférni.

Az összkoreai nyomorúságnak megvannak a különös északi jellegzetességei is. Északi felfogás szerint a koreai háború nem polgárháború, hanem haladó koreai erők harca volt az Egyesült Államokkal. Kitörésének idején (1950) az USA és Japán között még nem volt békeszerződés, Japán 1952-ig amerikai katonai megszállás és igazgatás alatt állt. Ha az Egyesült Államok el akart valamit kerülni Kelet-Ázsiában, akkor az a kommunista előretörés a háborúban, ha nagy nehezen is, de megvert, szétbombázott, viszont a régióban már akkor is legfejlettebb Japánban. A koreai háború bizonyos értelemben megelőző csapás volt, hogy a későbbi ázsiai stratégiai szövetségesnek tekintett Japánban elejét vegyék a kommunista infiltrációnak. Sikerült. A Kínában, Észak-Vietnamban diadalmas kommunizmust megállították a koreai félszigeten, ami még akkor is eredmény, ha a demilitarizált zónától északra az emberiség történetének egyik legbornírtabb diktatúrája kezdte meg hagymázos működését.

Éhínség + Kedves Vezető

Az utolsó két év áradásai és az idei szárazság után Észak-Korea az Afrikában szokásos éhínségek szintjére jutott, azzal a különbséggel, hogy azért ez egy kelet-ázsiai társadalom, nem jajveszékelnek, a hivatalos dogma nagyon nehezen fogadja el a nemzetközi segélyek gondolatát, fegyelmezetten halnak éhen, lesznek kannibálok, vagy ha fegyelmezetlenül is, a külvilág nem szerezhet róla tudomást. Ebben Szomália, Etiópia helyett a harmincas évek elejének ukrajnai éhínségére emlékeztet a koreai: nemzeti büszkeség és osztálytudat über alles! A Nagy Vezér, Kim Ir Szen a sírból is kormányoz, degenerált fiacskája, a három éve nyomdokaiba lépett Kim Dzsong Il pedig a megkezdett úton halad tovább.

Nagyon kevés külföldi jut be Észak-Koreába. A londoni The Independent hongkongi tudósítójának, Stephen Vinesnak sikerült. Amit leír, az az utolsó orwelli társadalom a világon, jól táplált katonák és pártapparátcsikok és az utcán összeeső, éhező gyerekek. Az utóbbi látvány mindennaposságában nem szúr szemet senkinek, míg észre nem veszik, hogy van külföldi szemtanú. Az ország lakosságának huszonöt százalékát már nemzetközi segélyszervek etetik, a hivatalos fejadag Pyongyangban négyszáz gramm, vidéken száz gramm közelebbről meg nem határozott "élelmiszer". A sarokba szorított patkányként küzdő rezsim lehetséges reakcióiról már volt szó (lásd MaNcs, 1997. május 15.), e lehetőségek egyike, hogy utolsó, kétségbeesett kísérletként támadást intéznek Dél-Korea, sőt a mostanában kifejlesztett, nukleáris robbanófejet is hordani képes Rodong-1, és Rodong-2 névre hallgató közép-hatótávolságú rakétájuk segítségével akár Japán ellen.

Japán és az ázsiai biztonsági struktúra

Azt mindenki tudja Japánról, hogy gazdaságilag a földkerekség második legteljesítőképesebb országa, azt viszont már kevesebben, hogy a japán katonai költségvetés ugyancsak második az amerikai után. A második világháborús vereség után, a Douglas McArthur tábornok felügyelete alatt írott új japán alkotmány 9. cikkelye viszont kimondja, hogy szakítanak a militarista hagyományokkal, és nem tartanak fenn hadsereget, csak önvédelmi erőket.

Ezzel együtt a japán militarizmus még ma is mumus Ázsiában, minden évben erősen figyelik, hány háborús veterán, politikus, kormánytag (az idén hat) megy el augusztus 15-én, a fegyverletétel napján a halottakra és a régi dicsőségre emlékezni a tokiói Yasukuni sintoista szentélybe.

A japán alkotmány 1947-ben lépett hatályba, az önvédelmi erőket két évvel a békeszerződés után, 1954-ben állították fel, és 1960-ban született meg az első amerikai-japán védelmi megállapodás, melyet 1978-ban módosítottak. A jelenleg érvényben lévő szerződés kényelmes a pacifistáknak, de megalázó a nacionalistáknak: gyakorlatilag azt jelenti, hogy az Egyesült Államok minden konfliktusban megvédi Japánt, amihez Japán anyagilag járul hozzá - évi ötmilliárd dollár magasságában. A japán önvédelmi erők így arra koncentrálhatnak, hogy kidolgozzák a világ legszofisztikáltabb parti őrségét, a lakosság meg fikázza az amerikai erőket, amiért a tengerészgyalogosok iskoláslányokat erőszakolnak Okinawán, meg hogy vezető hír legyen a sajtóban, hogy a 7. flotta vezér anyahajóját, az Independence-t hazaviszik és múzeumba rakják, az új hajó a Kitty Hawk lesz, amelyet szeptemberben irányítanak át San Diegó-ból a Tokió környéki Yokosukára.

Ez az állapot megszűnni látszik: a két ország megállapodott, hogy újratárgyalják a biztonsági szerződést, és az új egyezmény sokkal erőteljesebb japán részvételre számít. Japán csapatok országon kívüli - békefenntartási - bevetésével is kalkulálnak, de amerikai elemzők szerint például egy koreai konfliktusban is részt vennének a japánok, ha nem is harcoló alakulatokkal, de aknaszedésre, műszaki felderítésre és golyófogásra kitűnően alkalmas minősítést szereztek Washingtonban. Az új biztonsági egyezménynek a régi földrajzi határain belül kell érvényesülnie. A régi egyezmény pedig azt mondja ki, hogy az amerikai-japán biztonsági megállapodás a Fülöp-szigetektől északra eső területekre vonatkozik. Gyors pillantás a térképre: ebbe éppúgy beleesik Taiwan, mint a Koreai-félsziget.

Seiroku Kajiyama miniszterelnökségi államtitkár egy múlt keddi nyilatkozatában bele is ment a magyarázatba, és kijelentette: igen, Taiwan és a Koreák beletartoznak majd a földrajzilag releváns térségbe. A Kuala Lumpurban haknizó Li Peng kínai miniszterelnök felsikoltott, mint egy maláj tigris, Észak-Korea más utat választott: ők öt év megszakítás után jelentős haladást értek el Japánnal a Pekingben folytatott kétoldalú normalizációs tárgyalásokat előkészítő tárgyalásaikon. A KNDK hozzájárult az észak-koreai állampolgárok japán feleségeinek (a feltételezett ezernyolcszázból húsznak!) a hazalátogatásához, de tagadják, hogy a hetvenes-nyolcvanas években észak-koreai ügynökök japán állampolgárokat raboltak volna el titkos küldetésen a szigetországban, hogy aztán más titkosügynököket japán nyelvleckékben részeltessenek. (A leghíresebb eset egy koreai nevén Li Un Hye névre hallgató japán asszonyé volt, aki Kim Hyun Hui észak-koreai ügynököt tanítgatta a teaszertartástól a virágrendezésig mindenféle japonerie-re, hogy aztán a férfi 1987-ben felrobbantson egy dél-koreai repülőt, 115 halottat hagyva maga mögött.) A KNDK viszont a négyoldalú (USA, Kína, Koreák) béketárgyalásokon keményített be: nemcsak Dél-Koreából követeli az amerikai csapatok kivonását, de "a környező területekről" is. Ami nagyon mást, mint Japánt, nem jelenthet.

Észak-Korea vissza is lett utasítva e ponton, viszont a normalizációs tárgyalásokra Yukihiko Ikeda japán miniszterelnök rábólintott, és állítólag szeptemberben meg is kezdődnek. Ami viszont nem jelent mást, mint hogy a nemzetközi segélyekben való részvételtől eddig tartózkodó Japán, a régió legnagyobb élelmiszer-tartalékainak birtokosa is fog élelmet küldeni a megvetett sztálinista országba, és így talán néhány tízezerrel kevesebb észak-koreai gyereknek kell éhen halnia.

- vágvölgyi -

(Tokió)

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.