Miután voltaképpen papírja van róla, hogy a magyar pribékek nem bírtak vele, egy varázslatosan ostoba ellenzéki párt kormányzati ambícióktól sújtott elnöke, nevezett T. József a Kínai Népköztársaságba látogatott, ahol őt fogadták. Mindenféle antikommunista világ-gittegyletek elnöke, az ordas bolsevik eszmék világszerte rettegett ellensége, Tajvan és más kistigrisek igaz magyar barátja nagyobb kandúrt keresett magának, hisz az FKgP sose vonta kétségbe, hogy csak egy Kína van, az is népi. Teli jegyzetfüzettel utazott pekingi házigazdáihoz - egy a kommunista párttól nyilván független, mondhatni ellenzéki intézményhez - a jeles féregirtó; a két ország eltérő úton jár, de az államférfiak ezen túlteszik magukat. Az egyik ötlete az Óbudai-szigeten létesítendő vigalmi/üzleti chinatown volt. De T. József nagy gondolata a barterszerződések felvetése lehetett, na, a kínaiak ettől lemehettek hídba vagy a közértbe. Áruért árut! Ha meg valamelyik állam esetleg átmeneti nehézségekkel küszködne, akkor Kölcsönösen Gazdasági Segítséget nyújthatnának egymásnak.
És van még egy érv az együttműködés mellett. A kínaiak szegről-végről rokonok. És hát kit verne át az ember, ha már a hozzátartozóját sem?
