Film: A rend ördöge, a rendőr döge és a többiek (Stephen King: Hasznos holmik)

szerző
Tanhajzer Lászlóné,- kk -
publikálva
1996/33. (08. 15.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Tanhajzer Lászlóné

Ismereteink számosak. Hallottunk harangszót az amerikai kisváros-film tárgykörében, például. Egy alapműfaj, olyan mint a western vagy a road movie. Két alfaját különböztetjük meg, ha nincs egyéb tennivalónk. Úgy mint kitörésikísérlet-história és őrültekháza-bemutató. Előbbire példa az American Graffiti George Lucastól vagy Az utolsó mozielőadás Bogdanovichtól, utóbbira mondjuk a Téboly Fritz Langtól, de a Twin Peakset alighanem többen látták.

A kitörési kísérlet úgy zajlik, hogy ki hinné, valaki el akar menni, sokan vagyunk így, el ebből a rohadt porfészekből, mert pont olyan leszek, mint az apám, álljon be a büdös franc a rohadt műhelyébe javítani a sok kretén összetört verdáját satöbbi. Mindig a haver megy el, pedig a marha maradni akart, csak hát az az ösztöndíj a Harvardról, az bejött neki, mit csináljon.

Az őrültek akváriumában jól látható, hogy a hentes nappal példás családapa, éjjel meg grúz költőket szaval a fél disznóknak és feljelentéseket küldözget a NASA-nak meg az FBI-nak, miszerint disznósajtból van a hold. A polgármester veri a szódás lovát, a feleségét és a csalánt. A szatócsnak nyolc feje van, ha nem látja senki. Ilyen film a Hasznos holmik is, csak unalmasabb, plusz még Stephen King, akit elég sokan olvasnak.

Idáig az úri modor: unalmas, no bumm, de milyen szemét, atyaisten! Arról szól, hogy jön az ördög és teszi a dolgát: öl. Jön King is, vagy a rendező, mindegy, és ő is teszi a dolgát: butít.

A rendőrség fölveszi a harcot az ördöggel, és megfutamítja, még szép. Azt a teremtette, ami sok, az sok! Még szerencse, hogy el nem pusztítja a Gonoszt az amerikai seriff, hová is lenne a kétpólusú világrendszer. Nem kisvárosi bunkó, Pittsburghből vagy Bukarestből érkezett ez a derék ember, mert mocskos lett neki a nagyváros, és túl nagyot ütött egy, alighanem, tetves bűnöző-anyagyilkos-apaszomorító orcáján, és tudja, ez súlyos bűn, hát penitencia a New England-i őrszoba. Látott ő már varjún karórát, egy világfi, elzavarja az ördögöt. Ed Harris ez a remek fickó, most nagyon szeretjük, a csapból is ő jön, az Apollo 13, A szikla után látható lesz a Tatabányai Martos Flóra színpadon is: Hamletet ad, Puskás vagy Flipper Öcsi rendezésében.

Mi bajunk van nekünk? Mit sírunk? Vigyázva van ránk, kuss. A rendőrség az ördögtől sem fél. Voltaképpen szóra sem érdemes, mindenkit, aki hülyének néz, mégse zavarhatunk melegebb éghajlatra, nyeljünk egyet.

New Englandben egyébként ősz van, százával hullanak az elsárgult, elbarnult levelek, a tenger felől fúj a szél, zörög a haraszt, fonnyad a dágvány, nincs aki behordja.

Amanda Plummer jó színésznő, mert játszott a Pulp Fictionben. Max von Sydow rossz színész, pedig svéd, mint az ABBA együttes, és tele van vele a Bergman-életmű. Akinek nem tetszik, hívjon rendőrt! Mulassatok, szegények, megjöttek a legények! Lényegileg.

Needful Things - színes, feliratos, amerikai, 1995, 120 perc. Rendezte: Fraser C. Heston; szereplők: Max von Sydow, Ed Harris, Amanda Plummer, Bonnie Bedelia. Bemutatja a Flamex Film.


Kisvárosból

Peter Bogdanovich: Az utolsó mozielőadás

Az utolsó mozielőadás egyike lehetne a legszemetebb manierista humbugoknak a mozi történelmében, de túl jó ahhoz, hogy ezt a címet kiérdemelje. Nem elég, hogy fekete-fehérben forgatták, de úgy, hogy a legvaksibb néző is láthassa: ez csak nosztalgikus trouvaille, telne itt - telik is - olyan technikára, amiből többre hivatott országokban egész kémműholdparkot barkácsolnának, és van mögötte annyi pénz, amit kevesebbre hivatott országokban egész jó kis évi költségvetésként tartanának számon. És olyan pontosak a kellékek és a díszletek, hogy az már szinte soknak hat, az autórádióból közszolgálati country recseg, a belsők kísértetiesen hasonlítanak a kor Time magazinjainak és Reader´s Digest füzeteinek reklámjaira.

Amúgy valami alapvetően el van baltázva a film atmoszférájában: a kisvárosi nappalok túlságosan kihaltra vannak véve ahhoz, hogy az esték zsibongása hihető legyen, rejtély, honnan bukkannak elő azok, akik a bulikon próbálnak boldogulni és véreznek el közben - bár lehet, hogy nem megfejteni kéne a rejtélyt, hanem elgyönyörködni a kísértetvárosi anzikszon.

A kisváros, ahol Az utolsó mozielőadás hősei felcseperednek, ahonnan menekülni próbálnak, de ami annyira kicsi, hogy már kiút sem nyílik belőle, valahogy minden manierizmus és szentimentalizmus ellenére - mert azért abból is jócskán akad a filmben - valahogy túlságosan erősre sikeredett. Minden korábbi és későbbi amerikai film paradigmának nézi a kisvárost, ez a film nem. Ebben az, ami: minden poklok legmélységesebbik feneke, halálelőszoba és zsákutcavég, ahonnan csak a háborúba, jelen esetben a koreaiba lehet menekülni, akinek még egyáltalán lehet. A film persze nem a győztes koreai, hanem a vietnami háború idején készült, de ha megnézte az ember, már sejthetett valamit abból, hogy Amerika veszíteni fog, ahol ilyen kisvárosok vannak, ott nem fognak sokáig világuralmon maradni. Később másként alakult, Amerika ma jobb passzban van, mint valaha, azt mondják. Lehet. De állítólag még mindig vannak benne ilyen kisvárosok, és ha tényleg vannak, akkor előbb vagy utóbb megint oda a világhegemónia, a világ azoké, akiknek nemcsak vannak ilyen kisvárosai, de élni is megtanultak bennük. - kk -


Kisvárosba

Fritz Lang: Téboly

A legenda úgy tartja, hogy Fritz Langot, aki akkor még német volt, de már zsidó, magához rendelte maga Goebbels, leültette az irodájában, és azt mondta, hogy nézze, Lang úr, ha maga megcsinálja nekünk a náci filmművészetet, akkor mi eltekintünk attól, hogy maga, hogy finoman fogalmazzak, gyengébben németségteljesít az átlagnál. Az ajánlat nem is tűnt akkora képtelenségnek, Langhoz képest Leni Riefenstahl már akkor se volt sehol. Lang viszont egy nap gondolkodási időt kért, felállt, hazament, csomagolt, és gyakorlatilag meg sem állt Hollywoodig.

Az ember ilyenkor azt gondolná, hogy Lang Amerikában ezek után vagy derűs, vagy nosztalgikus hangulatban töltötte az időt, és nem olyan filmek forgatásával, mint a Téboly. A Tébolyban elvileg két téboly játssza a főszerepet. Az egyik Spencer Tracyé, a kisvárosba és az ottani gyerekgyilkos-hiszti kellős közepébe csöppenő idegené, aki a végén már maga se tudja, hogy ártatlan-e, vagy sem. A másik téboly a kisvárosé, a végre prédájára lelt dühhalmazé, a parttalanul sekélyes, kicsinyes, banális, vérgiccsben tocsogó koszfészeké, ahol a Tracy-figura legnagyobb bűne az, hogy nem ismerős, és ezért nem tetszetős a pofája neki. A kisvárosé, amelynek láttán a néző egy idő után nem azért drukkol a Tracy-figurának, mert meg van győződve róla, hogy nem ő a gyilkos (ennél azért okosabb a film forgatókönyve), hanem azért, mert ezeknek még a gyerekeit is le kellene mészárolni.

Ilyen kisvárosok persze nincsenek. Csak Fritz Lang találta ki őket, már az M.-ben is szó volt valami ilyesmiről a gengszterfalanszter környékén. A fene tudja, honnét vette az ötletet.

- kk -

szerző
Tanhajzer Lászlóné,- kk -
publikálva
1996/33. (08. 15.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...