Film: Jóságos elefánt a gonosz porcelánok boltjában (Végképp eltörölni)

  • - sisso -
  • 1996. augusztus 15.

Zene

A teste térfogata kissé csökkent, a mája lerobbant a metabolikus szteroidoktól, de a mosolya az még mindig azé a kedves pásztorfiúé az osztrák Alpokból. Imádják az amerikaiak, mert nagyon-nagyon rossz embereket nagyon fel tud dühíteni, és állítólag nem teljesen hülye. Arnold Schwarzeneggert új filmje Amerika királyává tette.

Mindent megtett már ahhoz, hogy elnöknek jelöltethesse magát: teáskannával kinyírt egy ellenséges hadsereget, bedobozolta a higanyembert, szembeszállt az elektromágneses szögbelövővel, sőt, a Marson is járt teherbe esni. Ha a kongresszus belemegy, hogy ne csak született amerikai állampolgár lehessen az elnök, akkor előzetes szociológiai kutatások alapján (hét kérdése stb.) a megkérdezettek száz százaléka szavazna rá. De neki semmi nem elég, újabb ösvényeket tarol le az amerikai polgárok és az akciófilm-rajongók szívéhez. Legutóbbi filmje az amerikai internacionálé jegyében létrejött Végképp eltörölni (a radír) már a hiper wauwww és a halálos oh god faktorhoz tartozik. A magányos hősideál netovábbja: politikus érdeklődésű, két lábon járó rakétahordozó, nem érdekli a szex, szabadesés közben simán interferál a saját ejtőernyőjével többször is, ha nem sikerül, tíz méterről már simán leugrik, büszke, jóságos elefánt módjára járkál a humanoidok között, csak a rossz nyakára nehezedik rá a bakancsa, mint acélsín a talpfára, és csak a rosszak csontjai reccsennek keze által, mint száraz gyújtós a tűzben, de nem pacemaker, emberi szív dobog az óriás szalmaember mellkasában.

Az utóbbi hasonlatok a forgatókönyvíró ötletei, aki az első, abban a vonatkozásban, hogy afroamerikaiként műveli ilyen méretekben a szakmát. Very correct. Nem jöhetett volna létre ez a film a rendező: Charles Russel (a Maszk című filmmel hívta fel magára a figyelmet) és Vanessa Williams (énekesnő, lejárt szavatosságú Miss Amerika, Arnie felesége rábeszélésére vették be a buliba) nélkül. Vanessának testhezálló a koronatanú-szerep, nem sokat beszél, a végén inkább énekel, de egyébként sem a dialógusok viszik el ezt a filmet.

A cyber-James Bond, Kruger, a takarító, vagy ahogy mindannyian ismerjük, Arnold, a Schwarzenegger, a Cyrez műszaki üzem mocskos üzérkedéseit leleplező hölgyet védi a filmben, lévén ő a kormány tanúvédő programjának legjobb embere. Az X-aktákhoz hasonlíthatóan izgalmas és hiteles a történet. Üzletemberek eladják a csodafegyvert egy ügyefogyott, sápkóros pánszovjet kommunistának (Arni negatívja) sok pénzért, ezt leleplezi az FBI, de az is vívja sok kis mocskos háborúját, szintén pénzért, ezért a tanúkat más tanúk tanúvédőivel nyíratja ki. Kruger korrumpálhatatlan, és tudja ezt Caan is (Robert Deguerin), a korrumpálható big ász, ezért életre-halálra folyik a vér. Illetve nem is sok folyik, mert a csodafegyver (a szóban forgó) elektromágneses impulzussal valami majdnem súrlódásmentes pályájú lövedéket lő ki, és kis rést üt, de halálosat. A fegyver keresője, mint a röntgen, átlát a falon, de még Arnie máját is meg lehet vele vizsgálni. Nem tudom, haditechnika tekintetében mennyire áll meg ez a valóság talaján, de nem is akarom megtudni. A lényeg, hogy a Pentagon valószínűleg hamarosan előáll a gyorsított kontraszelektív Internacionáléval, élén Arnie lesz az elnök.

Főhősünknek ezúttal se egy hastalavista, baby, se egy I´ll be back, se egy bazmeg nem hagyja el a száját, csupán annyit mond: very nice, mindezt improvizatíve, nem a forgatókönyvírók rafinériájából. Rambo elbaszta, neki nem volt olyan gyors az agya, mint a bicepsze.

- sisso -

Eraser, színes, amerikai, 1996, 115 perc. Rendezte: Charles Russel; fényképezte: Adam Greenberg; szereplők: Arnold Schwarzenegger, Vanessa Williams, James Caan. Bemutatja az InterCom.

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egzaltált Dürer

A monumentális kiállítás középpontjában egyetlen mű, egy 1506-os dátummal jelölt, Selmecbányáról származó gótikus szárnyas oltár áll, amelynek az egyik táblaképével (helyesebben reprodukciójával) mindenki találkozott már. A kollektív emlékezetünkbe beégett a Vizitáció (Mária találkozása Erzsébettel), ám ez nem mondható el a nyolcból megmaradt hét táblaképről – amelyek most először láthatók együtt.

0–24

A hétköznapi és ünnepnapi fasizmus letagadásának megvannak a magyarban is a kulcsmondatai, közbeszédbéli szállóigéi. Kivétel nélkül önleleplező mondatok, melyek igen gyakran egyeznek is a közlő szándékaival.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

Szivárgás

Tavaly szeptemberben a kuruc.info közzétett egy olyan párbeszédet tartalmazó hangfelvételt, amelyen többek között ez hallható: „Nekem a Viktor azt mondta, hogy azért jöjjek be, hogy beszéljük meg, hogy ki fenyegetett meg.”

Szép, új, szintetikus világ

  • Váradi András

Egy jó kép többet mond, mint ezer szó. Közhelyes, de attól még igaz bon mot. Robert Capa még rá is duplázott, amikor azt mondta: el tud képzelni egy olyan képet (fotót), amely akkora hatással van az emberekre, hogy soha többé nem lesz háború.

Közös pont híján

Hosszú ideig az évszázad üzleteként hirdették a német fegyvergyártásra alapozó hazai védelmi ipari fejlesztéseket. Ám a pénz elfogyott, exporttal nem számolhatunk, ráadásul a Merz-kormány nem lesz olyan elnéző Orbán Viktor bomlasztó politikájával szemben, mint amilyen Angela Merkel volt.

„Itt írd alá, Gergő!”

A fideszes ifjúságból indulva, minisztériumokon és államtalanított állami cégeken át vezető úton került Böszörményi-Nagy Gergely, az Orbán-rendszer egyik hivatásos szabadgondolkodója a MOME-t fenntartó alapítvány élére, ahol aztán nem kívánt ismertséget szerzett.

„Végre ellazultunk”

Tizenöt éve alakult meg az Ivan & The Parazol, de fontosabb, hogy a klasszikus rock ihletettségű zenekar a minap jelentette meg hatodik nagylemezét Belle Époque címmel. Az új album mellett ambiciózus tervekről és a köz­életről is beszélgettünk Vitáris Ivánnal, az együttes énekesével és Simon Bálint dobossal.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.