Film: Jóságos elefánt a gonosz porcelánok boltjában (Végképp eltörölni)

  • - sisso -
  • 1996. augusztus 15.

Zene

A teste térfogata kissé csökkent, a mája lerobbant a metabolikus szteroidoktól, de a mosolya az még mindig azé a kedves pásztorfiúé az osztrák Alpokból. Imádják az amerikaiak, mert nagyon-nagyon rossz embereket nagyon fel tud dühíteni, és állítólag nem teljesen hülye. Arnold Schwarzeneggert új filmje Amerika királyává tette.

Mindent megtett már ahhoz, hogy elnöknek jelöltethesse magát: teáskannával kinyírt egy ellenséges hadsereget, bedobozolta a higanyembert, szembeszállt az elektromágneses szögbelövővel, sőt, a Marson is járt teherbe esni. Ha a kongresszus belemegy, hogy ne csak született amerikai állampolgár lehessen az elnök, akkor előzetes szociológiai kutatások alapján (hét kérdése stb.) a megkérdezettek száz százaléka szavazna rá. De neki semmi nem elég, újabb ösvényeket tarol le az amerikai polgárok és az akciófilm-rajongók szívéhez. Legutóbbi filmje az amerikai internacionálé jegyében létrejött Végképp eltörölni (a radír) már a hiper wauwww és a halálos oh god faktorhoz tartozik. A magányos hősideál netovábbja: politikus érdeklődésű, két lábon járó rakétahordozó, nem érdekli a szex, szabadesés közben simán interferál a saját ejtőernyőjével többször is, ha nem sikerül, tíz méterről már simán leugrik, büszke, jóságos elefánt módjára járkál a humanoidok között, csak a rossz nyakára nehezedik rá a bakancsa, mint acélsín a talpfára, és csak a rosszak csontjai reccsennek keze által, mint száraz gyújtós a tűzben, de nem pacemaker, emberi szív dobog az óriás szalmaember mellkasában.

Az utóbbi hasonlatok a forgatókönyvíró ötletei, aki az első, abban a vonatkozásban, hogy afroamerikaiként műveli ilyen méretekben a szakmát. Very correct. Nem jöhetett volna létre ez a film a rendező: Charles Russel (a Maszk című filmmel hívta fel magára a figyelmet) és Vanessa Williams (énekesnő, lejárt szavatosságú Miss Amerika, Arnie felesége rábeszélésére vették be a buliba) nélkül. Vanessának testhezálló a koronatanú-szerep, nem sokat beszél, a végén inkább énekel, de egyébként sem a dialógusok viszik el ezt a filmet.

A cyber-James Bond, Kruger, a takarító, vagy ahogy mindannyian ismerjük, Arnold, a Schwarzenegger, a Cyrez műszaki üzem mocskos üzérkedéseit leleplező hölgyet védi a filmben, lévén ő a kormány tanúvédő programjának legjobb embere. Az X-aktákhoz hasonlíthatóan izgalmas és hiteles a történet. Üzletemberek eladják a csodafegyvert egy ügyefogyott, sápkóros pánszovjet kommunistának (Arni negatívja) sok pénzért, ezt leleplezi az FBI, de az is vívja sok kis mocskos háborúját, szintén pénzért, ezért a tanúkat más tanúk tanúvédőivel nyíratja ki. Kruger korrumpálhatatlan, és tudja ezt Caan is (Robert Deguerin), a korrumpálható big ász, ezért életre-halálra folyik a vér. Illetve nem is sok folyik, mert a csodafegyver (a szóban forgó) elektromágneses impulzussal valami majdnem súrlódásmentes pályájú lövedéket lő ki, és kis rést üt, de halálosat. A fegyver keresője, mint a röntgen, átlát a falon, de még Arnie máját is meg lehet vele vizsgálni. Nem tudom, haditechnika tekintetében mennyire áll meg ez a valóság talaján, de nem is akarom megtudni. A lényeg, hogy a Pentagon valószínűleg hamarosan előáll a gyorsított kontraszelektív Internacionáléval, élén Arnie lesz az elnök.

Főhősünknek ezúttal se egy hastalavista, baby, se egy I´ll be back, se egy bazmeg nem hagyja el a száját, csupán annyit mond: very nice, mindezt improvizatíve, nem a forgatókönyvírók rafinériájából. Rambo elbaszta, neki nem volt olyan gyors az agya, mint a bicepsze.

- sisso -

Eraser, színes, amerikai, 1996, 115 perc. Rendezte: Charles Russel; fényképezte: Adam Greenberg; szereplők: Arnold Schwarzenegger, Vanessa Williams, James Caan. Bemutatja az InterCom.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.