Falnyuszik

  • Sausic Berlin
  • 1996. augusztus 15.

Tudomány

Sausic Berlin

Saccra, tízezrével voltak. Rengeteg nyuszi. Vidáman szaporodtak a határsávban, a berlini fal két párhuzamos csíkja között. Néhányszor azért lapulni kellett. Összerezzentek, mikor lövések csattantak az éjszakában, bár tudták: őr, kutya csak emberre megy. Megszokták az elszáguldó, dzsippé alakított Trabantokat is - kicsit köhécseltek, rágcsáltak tovább.

A berlini fal tövében éltek, ami nyomban azután épült, hogy Ulbricht kijelentette, senkinek sincs szándékában felhúzni egy falat, s akkor omlott össze, amikor Honecker megjósolta: száz év múlva is állni fog. Harmincadik születésnapját sem érte meg.

A vége felé felette üzengettek egymásnak az államférfiak. "Miszter Gorbacsov, döntse le ezt a falat!" - kiáltotta át egy amerikai. "Aki későn jön, megbünteti az élet" - felelte a megszólított. Legalábbis így értették. Mert egyébként, bár a legendának mindegy, nem ezt mondta.

Nemsokára emberharkályok jöttek. Kopácsoltak, bontották a falat. Sokan emlékbe vitték, még többen árusítani. Bár annyi darabból, ahányat az elkövetkező években eladtak a berlini fal mentén, a fél világot be lehetett volna keríteni.

A nyuszik csak neszeltek, hosszúra nyúlt a sok tapsifül. Mikor rések támadtak a falon, ki-kikukkantottak. Aztán, hogy bontani kezdték, futottak, amerre láttak. Ki hogy, riadtan, bátortalanul vagy boldogan ugrán-dozva.

Mára alig maradt valami a falból. Sokfelé szinte nyomát se lelni, egy-két helyen, ahol még áll, drótkerítés védi. Már nincs mit mutogatni rajta. Kicsit magányosan, tétován álldogál a Brandenburgi Kapu is. Nem tudja, hová nyílik. A környéken, Berlin közepén, amit korábban a fal szelt keresztül, "Európa legnagyobb építkezése" zajlik. Most ez a látványosság. Turisták gyülekeznek egy piros épület tetején, s tanácstalanul, bambán nézik a számtalan darut, a dübörgő marko-lókat.

Valahol persze megvan még az a fal. Sokan őrizgetnek a múltból kis darabokat, valóságosan vagy jelképesen. Gyanakodva méregetik a másikat: melyik oldalon élt? Megkérdezni illetlenség, tehát fontos. Bár nem is kell, rá van írva mindenkire. Ha pontosan nem is tudni, hol volt, még mindig át kell menni a falon. Két városrész, két ember között.

De hol vannak a régi nyuszik? Most hogy érzik magukat? Vidámabb, szebb lett számukra az élet? Vagy néha, éjszakánként, mikor csak a daruk fénye világítja be a Potsdamer Platzot, visszaugrándoznak, szomorúan mozgatják az orrukat, keresik a régi, védett helyet, az őrt, a kutyát, a Trabantokat? Emlékeznek, hogyan is volt akkor, másoknak halál, nekik élet, nyomorult, ám fiatalos.

Figyelmébe ajánljuk

Jancsics Dávid korrupciókutató: Az Orbán család vagy a Matolcsy-klán működése új jelenség

Jancsics Dávid a Leukémia zenekar gitárosaként a hazai underground zenetörténethez is hozzátette a magáét, majd szociológusként az Egyesült Államokba ment, azóta a San Diego-i egyetem professzora. A magyarországi korrupcióról szóló doktori disszertációját átdolgozva idén magyarul is kiadták A korrupció szociológiája címmel. Erről beszélgettünk.

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).