Vágvölgyi B. András: Elektrosokk: 110 volt

szerző
Mars
publikálva
1996/33. (08. 15.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A tétre menő csaták szerelmesei most küldhetnek egy gratuláló e-mailt Bob Dole-nak (dole@bobdole.senate.gov), vagy lelkendezhetnek valamelyik Dole-centrikus newsgroupon (pl.: us.politics.bob"dole vagy alt.fan.bob"dole), hogy az öreg adott egy esélyt a mostani elnökválasztás komolyabbá tételére, saját esélyeinek növelésére. Az egész amerikai sajtó - a neccen is, meg azon kívül - azt találgatta a múlt héten, hogy Bob Dole, a republikánus elnökjelölt kit vesz maga mellé alelnökjelöltnek, ki lesz az a running mate, aki majd az alelnöki tévévitában jól megmogyorózza Al Gore-t. Dole még a tavaszon megpróbálta maga mellé állítani Colin Powell tábornokot, háborús hőst, akit sokan kapacitáltak arra is, hogy legyen elnökjelölt a republikánusoknál, de Ross Perot-t is szerette volna megnyerni. Colin Powell, aki az első fekete lett volna komoly eséllyel az Egyesült Államok elnökségére, azonban nemet mondott minden felkérésre, a tábornok már csak azzal befolyásolhatja az elnökválasztás menetét, hogy kit fog nyilvánosan támogatni. Bob Dole helyettesét illetően a találgatásokban sokáig a regionális koncepció uralkodott a sajtóban: azon studíroztak, hogy az agrár-Közép-Nyugatot (Kansast) képviselő Dole majd biztos az ipari Közép-Nyugatról választ helyettest, hogy egy all-Midwestern csapattal próbálja megverni a Clinton-Gore all-Southern mostani vezetést. Emlegették a michigani meg a wisconsini kormányzót, meg azt is, hogy egy ilyen felállás jó előre eldönti a versenyt; egy ilyen felállás nem jelentett volna komoly kihívást Clintonéknak.

A tétre menő csaták szerelmesei most küldhetnek egy gratuláló e-mailt Bob Dole-nak (dole@bobdole.senate.gov), vagy lelkendezhetnek valamelyik Dole-centrikus newsgroupon (pl.: us.politics.bob"dole vagy alt.fan.bob"dole), hogy az öreg adott egy esélyt a mostani elnökválasztás komolyabbá tételére, saját esélyeinek növelésére. Az egész amerikai sajtó - a neccen is, meg azon kívül - azt találgatta a múlt héten, hogy Bob Dole, a republikánus elnökjelölt kit vesz maga mellé alelnökjelöltnek, ki lesz az a running mate, aki majd az alelnöki tévévitában jól megmogyorózza Al Gore-t. Dole még a tavaszon megpróbálta maga mellé állítani Colin Powell tábornokot, háborús hőst, akit sokan kapacitáltak arra is, hogy legyen elnökjelölt a republikánusoknál, de Ross Perot-t is szerette volna megnyerni. Colin Powell, aki az első fekete lett volna komoly eséllyel az Egyesült Államok elnökségére, azonban nemet mondott minden felkérésre, a tábornok már csak azzal befolyásolhatja az elnökválasztás menetét, hogy kit fog nyilvánosan támogatni. Bob Dole helyettesét illetően a találgatásokban sokáig a regionális koncepció uralkodott a sajtóban: azon studíroztak, hogy az agrár-Közép-Nyugatot (Kansast) képviselő Dole majd biztos az ipari Közép-Nyugatról választ helyettest, hogy egy all-Midwestern csapattal próbálja megverni a Clinton-Gore all-Southern mostani vezetést. Emlegették a michigani meg a wisconsini kormányzót, meg azt is, hogy egy ilyen felállás jó előre eldönti a versenyt; egy ilyen felállás nem jelentett volna komoly kihívást Clintonéknak.

Ehhez képest Dole meglepőt produkált: régi, párton belüli ellenfelét, Jack Kempet kérte fel alelnökjelöltnek, aki 1988-ban maga is beindult az elnökségért, majd Bush, győzelme után, lakásügyi - mondjuk így - minisztert csinált a volt profi amerikaifutball-játékosból. A kampány egyik legfontosabb eleme, hogy milyen ellentáborbeli szavazatokat remélhet elhódítani a másik fél. A kisebbségek Franklin Delano Roosevelt óta hagyományosan a demokratákra szavaznak, és Bob Dole-nak különösen rossz az imidzse a szegényebb - spanyol ajkú és fekete - minoritás előtt. Jack Kemp viszont - a Bush-adminisztráció tagjaként - 1992-ben keményen bírálta a szövetségi végrehajtó hatalmat a Los Angeles-i zavargások idején késedelmes és tétova fellépéséért, aminek aztán az lett a következménye, hogy sok fekete és spanyol ajkú rajta kívül nem tud elképzelni más republikánust, akire szavazna; ha már egyáltalán. Növelte még népszerűségét, hogy tavaly keményen bírálta szülőállama, Kalifornia 187-es számú törvényjavaslatát, amely minden szociális kedvezményt megvont az illegális bevándorlóktól. Kemp ugyan kaliforniai, de New York állam színeiben került be az Egyesült Államok Kongresszusába — a Buffalo Bills irányítójaként (quaterback) 1964-ben ligabajnokságot is nyert itt —, amire mondják, hogy lehet jó, hiszen az északkeleti és a nyugati szavazatokat is hozhatja, de lehet rossz is, mert több mint negyedszázada a politikából él, a washingtoni establishment tagja, ami nem épp előny manapság, ha valaki választott tisztségre hajt Amerikában. Kemp gazdasági növekedéspárti, nem hisz a növekedés inflációfelhajtó jellegében, azt állítja, hogy az Egyesült Államoknak 2010-ig meg kell dupláznia nemzeti össztermékét, különben elveszti világpiac-vezető pozícióját. A hetvenhárom éves Dole mellett a hatvanegy éves focista szertelen kiskamasznak tűnik, viszont a legutóbbi republikánus elnök (Bush) alelnökével szemben (Dan Quayle) el tudná hitetni, hogy ő azonnal az elnök helyére tudna állni, ha szükséges; sőt. Kemp az amerikai Lebegy, Dole jót húzott vele, tehát mégis érdemes lesz nézni a számtalan elnökválasztáshoz kapcsolódó hálózati site-ot, meg az egész internetesített kampányt, mert lehet még szoros a meccs.

Para-Kovács Imre

Én-teriőr

Holnaptól minden megváltozik, mintegy helyreáll a világrend, azaz reggel kelés, este fekvés, egyszóval korrekt polgári élet következik, beérik a vetés, és a kiérdemelt aratás ideje végre itt leszend. A hét óra körüli ébredés után kiadós torna következik, különös tekintettel a hasizomgyakorlatokra, majd gabonapelyhekkel dúsított kefir, reggeli gyanánt. Ép testben az ép lélek, a szellemről nem is beszélve, a gyakorlatok közben hallgatom a Reggeli Krónikát, hogy feldolgozva a híreket, kidolgozhassam stratégiámat a napra nézve. Kellemesen fáradt vagyok, de tettre kész, az orrom nedves, tehát egészséges is, és minden erőmmel a feladataimra koncentrálok. Ilyenkor Mozart a legnagyobb segítség, üvölt a Jupiter szimfónia, közben kezem szinte magától írja le a mondatokat.

A kölykök iskolában vannak, egyházi intézmény, végtelen, de igazságos szigor, péntekenként hazajöhetnek két órára, aztán vissza kell őket kísérni, és a kapuban átadni az ügyeletes ministránsnak, aki csak a fegyver csövével int, hogy bemehetnek.

A nő egy fröccsöntő üzemben dolgozik, szépen keres, de minden este sír, kezein apró, égetett sebek, azt mondja, nem bírja sokáig, hiába nyugtatom, hiába beszélek a lelkére, csak azt hajtogatja, hogy naponta újabb ráncok keletkeznek az arcán, és hamarosan meghal. Fénytelen, rémült szemeiben gyűlölettel vegyes megvetés, tudom, csak a srácok miatt indul el minden egyes kibaszott reggel a barcikai busszal, de egész úton átkozódik. Retteg tőlem és megvet, már tizenkét éve.

Este kilenckor már mind alszanak, alig hallhatóan szól a tévé, tulajdonképpen nem is hallom, csak félek a sötétben, a programot másfél órára állítom, aztán megpróbálok elaludni, mielőtt véget ér az Objektív.

Éjszaka minden felsikoltó autóriasztóra felébredek, iszom az ásványvízből, aztán nagyon lassan visszaalszom, a megszokott rémálmok jönnek, menetrendszerű pontossággal, hatalmas, sötét tárgyak esnek belőlem felfelé, de nem fogyok el, nem leszek kisebb, csak egyre könnyebb, egyre idegenebb, míg végül valaki megfogja a vállam, és azt mondja: gyere velem, én pedig elindulok, hagyom, hogy vezessen egy sehová sem vezető lejtőn, félbevágott tehenek között.

Keményebb, jobb világ lesz holnap.

Turcsányi Sándor

Láthatás

Egy szép napon Rottenbiller úgy döntött, induljunk az olimpián. Tanulj meg, fiastyúk, olimpiázni - rikoltotta a könyöktelefonjába, és Petőfi Gergely már rohant is az eskütételre a Postás Művelődési Házba. Bornemissza Sándor formaruhát hozott, Dobó Béla forralt bort, azt hitte, téli olimpia következik. Elindultak Atlantába´, majd minden számban.

Rottenbiller kajak egyesben. Már a rajtnál kisebb csődületet okozott, hajóját csodálták sokan, a régi kádat. Istenem, hogy megverte a román fiút, úgy kellett lefogni. A rajtpisztoly közelébe sem engedték, elég az hozzá. Rögtön elhúzott tőle a mezőny, de kádja fölött megnyitotta a hideg csapot és az első részhajrát, a végén élre állt, de feljött rá a japán. Rottenbiller megnyitotta a forró vizet, éppúgy, mint tavaly a négyüléses óvodát. Újra átvette a vezetést, s a végén, hogy belökje hajóját, kádjából kihúzta a dugót, mint örvény vágott át a célvonalon pár helyi érdekű telefonkábelt. Megszerezte az első aranyérmet.

Petőfi Gergely futásban indult. A rajtnál fölszállt az épp arra járó hetvenkettes trolira, és az pont a célnál tette le. Persze a sebes viszonylat mindenkit lehagyott, Gergely is felkerült tehát a dicsőségtáblára, akikre büszkék vagyunk.

Bornemissza Sándor négyszer száz vegyes pálinkában állt rajthoz, jóformán ellenfél nélkül, a bajnokcsapat tagja. Harmadik aranyos fiúnk.

Dobó Béla az úszásra magával vitt egy harci hódot. A hód kergette, így ő gyorsan úszott gyorson, első lett, a hód ezüstöt szerzett, csak harmadiknak úszott be az NDK-s kislány.

Az első napon négy aranyat szereztünk. Az éjjel másik hármat. Rottenbiller hárfán kettőt.

A második napon folytatódott a diadalmenet. Csapatban is taroltak a fiúk. Botokkal mentek a botlábú brazilok ellen, a strandröplabdát lángossal és sörrel a kézben nyerték.

A harmadik napon véget ért az olimpia. A fiúk dicsőséget szereztek, de fontosabb a kellemes együttlét. Berúgtak a gépen, fogadta őket a fogadóbizottság, helyre-tétre-befutóra.

Azóta Tatán készülnek a Szpartakiádra.

Kovács Kristóf

7, hó

Mars: a Naprendszer egyik bolygója, viszonylagos közelsége és alakjának célszerű kiképzése miatt állítólag alkalmas a földiéhez hasonló színvonalú életre. Lakói ezeket a lehetőségeket ki is használják: bár életükről nem sokat tudunk (többségük szabad szemmel alig látható egysejtű, moszatnak lenni arrafelé már rangot jelent), a rendelkezésre álló kutatások - ezek jobbára egy, mindmáig kiadatlan kötetre szorítkoznak, szerzője egy hetilap használt autó-rovatának munkatársa - szerint nagy ott a nyüzsgés.

A M.-béli egysejtűek és moszatok, továbbá minden bizonnyal azok a még náluk is jelentéktelenebb lények, amelyek a bolygót lakják, teljes egyetértésben élnek, bár a vegyes házasságok valószínűleg ritkák.

A bolygón elkerülhetetlen munkák javát az egysejtűek végzik, a moszatok legfeljebb ha a saját lakóhelyeik táján sertepertélnek, de ott is csak ímmel-ámmal. Nem mintha a moszatok lusták volnának (a legtöbb, körükben végzett megfigyelés szerfeletti aktivitást regisztrál, ennek értelmét azonban még senkinek nem sikerült megfejtenie, esetleges következményeit mindeddig nem sikerült kimutatni); valószínűbb, hogy a moszatoknak sikerült elhitetniük, hogy ők inkább dísznek vannak. Õszi M.-béli naplementék során - terjesztik állítólag a moszatok - megejtő látvány lehet egy moszat.

Az egysejtűek emiatt nem panaszkodnak, de valószínűleg az sem véletlen, hogy jobbára közülük kerülnek ki a más bolygókon felbukkanó leletek. Nem az, hogy menekülnének, ki merre lát, de a vizsgálatok szerint gyakorta előfordul, hogy egy-egy fáradt M.-béli egysejtű körülnéz, látja a családját, a feleségét, aki párás szemmel néz egy moszatokról szóló tévéadást, gyermekeit, a kis félsejtűeket, amint épp moszatosdit játszanak, tekintetét végighordozza közvetlen lakókörnyezetén, egysejtűeket lát úgyszólván mindenütt, akik jellegzetes, csillámos mozgással loholnak vélt vagy valódi ügyeik után vagy elől, továbbá nagy bánatára moszatokat erotikus helyzetben ábrázoló óriásplakátokat. Utóbbiakon felháborodik, esszéket ír róla a szaksajtóba. Ettől jobb lesz neki, nézheti tovább a látványt, amelyet csak néha-néha üdít fel valami, például ha álarcos törpe moszatok rohamoznak meg valami építményt, amit pedig az egysejtűek maguknak építettek kínkeservvel, hogy valami számukra fogyasztható dolgot tároljanak benne.

Az ilyen építmények meglehetősen gyakori látványnak számítanak a M.-on, az egysejtűek ugyanis jóformán bármit képesek elfogyasztani, ami az útjukba kerül. Ezért nincs is a M.-on úgyszólván semmi, mindent elfogyasztanak az egysejtűek.

Az idézett írásmű gyakorlati és erkölcsi hasznát sokan vitatják, adatait mindazonáltal a legtöbb szaktekintély magától értetődőnek veszi. Vélhetően ennek köszönhető, hogy a földi közterületeken mindmáig ritkaságnak számít a meglepődöttnek látszó szaktekintély. A kézirat szerzője később néhány évig egy ónbányánál volt szerződésben, ő volt az ón.

szerző
Mars
publikálva
1996/33. (08. 15.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk