Vannak nézetek, amelyek szerint az igazi teának nincs íze, csak valami nagyon gyenge, kizárólag az ínyencek számára hozzáférhető, továbbá nincs ereje sem, tud tőle aludni az ember, annyit ihat belőle, amennyit akar - és épp ezt kell benne megfizetni.
Ha eddig valaki jóhiszeműen azonosította volna is magát az efféle nagyokos blöffökkel, tavaly óta nincs mentsége, mert elmehet az Újlipótvárosba, és személyesen kóstolhatja meg a tucatnyi fényes cáfolat valamelyikét.
A Katona József utca ugyanis, mielőtt illegalitásba vonulna a Nyugati pályaudvar hátsó aluljárójában, még kihozza magából a maximumot, hazánk legjobb teaüzletét. Az Újlipótváros amúgy is rendelkezik rejtett tartalékokkal, tavaszig ott volt rögtön a Kresz Géza utcában a Gördülőcsapágy Művek aranygaluskás, juhtúróval-töltött-pulykamellfilé-rántvás (akkora volt, mint egy kispárna) menzája is, és akkor Budapest létező legdrágább, félsznob antikváriumát még nem is mondtam.
Ami az üzletet illeti, tizenhat atmoszférás, vízlágyítós, adagolóprogramos olasz gép teszi lehetővé a kávézást. (Kávé 65, cappuccino 95 forint.)
A lényeg azonban a tea. Kapható gyümölcs-, zöld és fekete egyaránt. A zöld teák közül a Puskapor (dekája 69 forint; a továbbiakban csak akkor lesz ár, ha ettől eltér) és a jázminnal ízesített tényleg tea, míg a Mate és a Sencha Makoto különleges fűféleségekből készül. Az előbbiből főzött eszenciát eredetileg dél-amerikai diákok szívogatták kitartóan valami, ha minden igaz, pipaszerű szívószál vagy szívószálszerű pipa segítségével, az utóbbi pedig Japánból származik, és kapható vadcseresznyével ízesített változatban is.
Természetesen megvannak a nagy natúr fekete teák is, az English Breakfasttól (35) a Ceylon Pekoe-n (42) és kétféle Darjeelingen át a csúcsmodell indiai Assamig (75). És persze Earl Grey is van, háromféle. Ezzel szemben kimondottan csak gyümölcsökből áll például a Skogbarste. (Az üzlet főként Skandináviából importál, innen a talányos név.) Fekete és piros ribizlit, kökényt, csipkebogyót, hjortont (?!), bodzát és szamócát tartalmaz.
A kínálat java részét természetesen az ízesített fekete teák teszik ki. Az ízesítőszereket még csoportosítani sem könnyű. Használnak virágszirmot, gyümölcsöt, gyümölcshéjat és -olajat, magokat és fűszereket. Ezek hozzáadásával készülnek az olyan bonyolult keverékek, mint a Déli Dombok, alias Szindbád (42) - sárgabarack, mangó, maracuja, rózsaszirom, hibiszkusz, kék mályva és aranyvirág felhasználásával - vagy az ehhez képest már szinte az evidenciáig egyszerű Trant Augusta nevű kókuszábránd (kókuszolaj, papaya, narancshéj).
Vannak aztán olyan, szinte besorolhatatlan teák is, mint a Lapszang Szucsong. Illata és íze összetéveszthetetlen, az avatatlanok szerint csak az a víz emlékeztet rá, amelyben hamutartót mosogattak. Aromáját - tényleg - a füstölés adja, van, aki ezért sonkás teának is nevezi.
Általában jobb nem adni a szakértőt, mert könnyen úgy járhatunk, mint az, aki az Orange Pekoe-ban (42) lassan, hosszas gyakorlattal, valahol, ahogy megfogalmazta, a háttérben, felfedezte a nem létező narancsaromát. (Az orange a kiemelkedő minőségű ifjú tealevél pöndör végének világos színére utal.) Ezért aztán ne tartsuk magunkat az olyan hangzatos áligazságokhoz sem, mint hogy "a tea csak üresen tea!" - de azért az Irish Creambe tényleg ne kérjünk citromot.
Bár helyben is lehet tesztelni az árut (egy csésze 60), érdemes minél előbb minél több fajtát otthon is kipróbálni. Nemrég például, több adag Tengerész Kedvence (42; ceyloni, citrommal, ánizzsal és fahéjjal) elfogyasztása után, még esetleg örülhetett is az ember, hisz álmosság nélkül követhette az olimpiát, de most már talán bosszantja, hogy még akkor is teljesen éber, amikor már órák óta nem jut semmi az eszébe.
