Egy afgán női test

  • narancs.hu
  • 2015. március 27.

Lokál

Kődobálásba torkollott az antitapi kampány Afganisztánban.
false

Afganisztán utcáin, terein, a közlekedési eszközökön a lányok és asszonyok ki vannak téve a tapizó, fogdosó férfikezek kényének-kedvének. E megalázó „hagyomány” ellen lépett fel Kubra Khademi. A 27 éves művésznő egyrészes fürdőruhához hasonló formájú páncélt kovácsoltatott magának, méretes mellekkel és fenékkel, és február végén, a nemzetközi nőnaphoz közeledvén, ebben (és természetesen testét takaró ruházatban, fejkendőben) ment ki a forgalmas utcára Kabul belvárosában. „Az történt, amire számítottam” – nyilatkozta utólag az AFP-nek. Fogdosták, lökdösték, szidalmazták, kövekkel dobálták. Hat-nyolc percig bírta, azután taxiba szállva elmenekült. Az eseményeket az AP hírügynökség fotósa örökítette meg.

false

Kubra Khademi családja a tálibok elől Pakisztánba menekült, ott nőtt fel, de a képzőművészeti egyetemet már Kabulban végezte el. Az illetlen fogdosás traumáját gyerekkora óta hordozza magában. Az utcán fogdosta meg valaki, és hiába kiabált, nemhogy segítséget nem kapott, de még őt, a 4-5 éves kislányt hibáztatták. A páncélos sétával erre a jelenségre akarta ráirányítani a figyelmet. Annyi történt, hogy utána halálos fenyegetéseket kapott, és egy biztonságosabb lakásba költözött el otthonról.

false

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.