Angol kém, náci szimpatizáns német táncos, magyar holokauszt túlélő – három sokat látott nő, akiknek a történeteit dolgozza fel a Nagyi projekt című dokumentumfilm, méghozzá a fiúunokáik szemein keresztül. A rendezővel, Révész Bálinttal beszélgettünk.
Ajánlom
Narancs.hu: Nem csak a film rendezője és gyártója, hanem a három nagymama közül egyiknek az unokája is. Milyen a kapcsolatuk?
Révész Bálint: Nagyon fontos része az életemnek, édesapám halála után tulajdonképpen átvette a szerepét. Miután megismertem a történetét, tudtam, hogy egyszer fel fogom majd dolgozni.
Narancs.hu: Emlékszik, milyen érzés volt az, amikor megtudta, miken ment keresztül?
R. B.: Történelemorientált érdeklődésű gyerek voltam, a „tudatra ébredésem” környékétől adagolva voltak nekem a sztorijai. Mondhatjuk úgy is, hogy ebben a történetrengetegben nőttem fel. Nagy tisztelettel gondolok rá, mert nagyvonalúan, egészségesen tud gondolkodni és felvállalja a véleményét. Nem akarja a dolgokat elmismásolni. Egyébként az alapvető szemléleti tulajdonságaiból sokat átvettem tőle. Jókat lehet vele beszélgetni, az biztos.
Narancs.hu: Egy interjúban azt nyilatkozta, hogy a nagymamája a kommunizmust építette.
R. B.: Baloldali beállítottságú tinédzser volt, az akkor illegális Magyar Kommunista Pártnak volt a tagja és a támogatója a háború előtt, amire a nővére buzdította. Azt gondolta, hogy a kor problémáit úgy lehet megoldani, ha mindenki egyenlő. Ha megnézzük a történelmi tényezőket, akkor szerintem ez a gondolkodásmód rendben van. Utópista-idealista-szocialista szemléletű nő volt. Olyan mélyen hitt az elméletében, hogy a cselekedetein és a kor eseményen – például azon, hogy a barátait bebörtönözték – túl tudta magát tenni.
Narancs.hu: Vannak olyan tettei, amelyekkel nem tud azonosulni?
R. B.: A forgatás során sikerült megértenem a döntéseit. Abban a helyzetben, amiben ő volt, megértem, mit miért tett. Az élet nem fekete és fehér. Ettől függetlenül egyes helyzetekben nem úgy jártam volna el, ahogyan ő, de én már máshogy szocializálódtam.
Narancs.hu. Nehezebb szót érteni az önök nagymamáival, mint azokkal, akik nem éltek át hasonló helyzeteket?
R. B.: Ők a második világháború alatt és után váltak felnőtté, mi pedig a forgatás során. Akkoriban az emberek egyre távolabb, mostanában pedig közelebb kerülnek egymáshoz. Mi már az „Egyesült Európai Államok-elméletnek” vagyunk a szülöttei. Ugyanakkor a nagymamám elmondja a filmben, hogyha ezek a dolgok nem történtek volna meg vele, akkor talán nem mélyült volna ennyire el a világhoz való viszonya.
Narancs.hu: A filmbéli „unokatársaival” az egyetemen ismerkedett meg. Hogyan jutottak el a közös forgatásig?
R. B.: Mind a hármunkat a filmezés és a színházi pálya érdekelt, így a német srác a produktum operatőre, az angol pedig a társalkotója lett (Ruben Woodin-Dechamps és Meredith Colchester – a szerk.). A Nagyi projekt eredetileg a diplomamunkám volt, de amikor elkészültem vele, akkor éreztük, ebben sokkal több van, ráadásul kiderült az is, hogy az ő nagymamáiknak is vannak erős sztorijaik. Ekkor csináltunk egy céget, majd elkezdtük a forgatást.
Narancs.hu: A már említett interjúban azt nyilatkozta, mind a hárman a kor elszenvedői voltak, pedig más országban éltek és más dolgokkal foglalkoztak.
R. B.: A háború idején mindenki éhezett, az angolok is, a németek is és a magyarok is. Szerintem nem érdemes spekulálni azon, hogy kik milyen tetteket követett el, mindenkinek van valami a füle mögött. A mai napig hiányzik a párbeszéd Európában, pedig le kéne tudnunk ülni egymással. A felsőbbrendűség nem egy német, hanem egy angol találmány, és nem csak veszíteni kell tudni, hanem nyerni is. Amíg ezekbe a dolgokba nem tudunk beleállni, addig az események feldolgozását nem lehet lezárni.
Narancs.hu: Ha már párbeszéd: a nagymamák a forgatás során találkoztak. Ez hogyan zajlott?
R. B.. Mind a hárman nagyon izgultak, a német és a magyar nagyi különösképp, de sikerült átlépniük a saját árnyékukon. Tudtak beszélgetni, de azért kellett nyelniük is olykor-olykor.
Narancs.hu: Önökben volt feszültség?
R. B.: Mi csak amiatt izgultunk, hogy ne legyenek egészségügyi problémáik. Ismertük őket annyira, hogy tudtuk, partnerek lesznek a hülyeségben. (Nevet)
Narancs.hu: A film előzetesében látható egy képkocka, amelyből kiderül, hogy valamelyik nagymamának viszonya volt Adolf Hitlerrel. Mit lehet erről tudni?
R. B.: Annyit, hogy ez egy olyan részlet, ami miatt érdemes megnézni a filmet. (Nevet)
Nagyon nehéz megfejteni a fideszes kampány működését, de van néhány elem, amelyek alapján arra lehet következtetni, hogy van muníció a tarsolyban. És ez egyáltalán nem megnyugtató.
Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.
Magyar Péter magáévá tette a Fidesz legsikeresebb dolgait, a szavazói pedig rácsodálkozhattak, hogy többen vannak és menőbb tüntetésekre járnak, mint a fideszéi.
Bár kiadták a tűzparancsot, 1956 őszén Szentesen véráldozat nélkül zajlott le a forradalom, ez a katonákon túl még sok emberen múlt. A gimnázium azonban számontart egy mártírt, aki Veszprémben tanított, és akiért özvegye 32 éven át járt ki a 301-es parcellához.
De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.
Buzizás és újságosztás a piacon, nyomor a fürdőváros szélén. Hajdú-Bihar megyét elérte a változás szele, sokan kárhoztatják a Fideszt. Megnéztük a választókörzetet, ahol azt beszélik, Ruszin-Szendi Romulusz indulhat a Tisza jelöltjeként.
A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?
Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépéseit viszi színre.