Angol kém, náci szimpatizáns német táncos, magyar holokauszt túlélő – három sokat látott nő, akiknek a történeteit dolgozza fel a Nagyi projekt című dokumentumfilm, méghozzá a fiúunokáik szemein keresztül. A rendezővel, Révész Bálinttal beszélgettünk.
Ajánlom
Narancs.hu: Nem csak a film rendezője és gyártója, hanem a három nagymama közül egyiknek az unokája is. Milyen a kapcsolatuk?
Révész Bálint: Nagyon fontos része az életemnek, édesapám halála után tulajdonképpen átvette a szerepét. Miután megismertem a történetét, tudtam, hogy egyszer fel fogom majd dolgozni.
Narancs.hu: Emlékszik, milyen érzés volt az, amikor megtudta, miken ment keresztül?
R. B.: Történelemorientált érdeklődésű gyerek voltam, a „tudatra ébredésem” környékétől adagolva voltak nekem a sztorijai. Mondhatjuk úgy is, hogy ebben a történetrengetegben nőttem fel. Nagy tisztelettel gondolok rá, mert nagyvonalúan, egészségesen tud gondolkodni és felvállalja a véleményét. Nem akarja a dolgokat elmismásolni. Egyébként az alapvető szemléleti tulajdonságaiból sokat átvettem tőle. Jókat lehet vele beszélgetni, az biztos.
Narancs.hu: Egy interjúban azt nyilatkozta, hogy a nagymamája a kommunizmust építette.
R. B.: Baloldali beállítottságú tinédzser volt, az akkor illegális Magyar Kommunista Pártnak volt a tagja és a támogatója a háború előtt, amire a nővére buzdította. Azt gondolta, hogy a kor problémáit úgy lehet megoldani, ha mindenki egyenlő. Ha megnézzük a történelmi tényezőket, akkor szerintem ez a gondolkodásmód rendben van. Utópista-idealista-szocialista szemléletű nő volt. Olyan mélyen hitt az elméletében, hogy a cselekedetein és a kor eseményen – például azon, hogy a barátait bebörtönözték – túl tudta magát tenni.
Narancs.hu: Vannak olyan tettei, amelyekkel nem tud azonosulni?
R. B.: A forgatás során sikerült megértenem a döntéseit. Abban a helyzetben, amiben ő volt, megértem, mit miért tett. Az élet nem fekete és fehér. Ettől függetlenül egyes helyzetekben nem úgy jártam volna el, ahogyan ő, de én már máshogy szocializálódtam.
Narancs.hu. Nehezebb szót érteni az önök nagymamáival, mint azokkal, akik nem éltek át hasonló helyzeteket?
R. B.: Ők a második világháború alatt és után váltak felnőtté, mi pedig a forgatás során. Akkoriban az emberek egyre távolabb, mostanában pedig közelebb kerülnek egymáshoz. Mi már az „Egyesült Európai Államok-elméletnek” vagyunk a szülöttei. Ugyanakkor a nagymamám elmondja a filmben, hogyha ezek a dolgok nem történtek volna meg vele, akkor talán nem mélyült volna ennyire el a világhoz való viszonya.
Narancs.hu: A filmbéli „unokatársaival” az egyetemen ismerkedett meg. Hogyan jutottak el a közös forgatásig?
R. B.: Mind a hármunkat a filmezés és a színházi pálya érdekelt, így a német srác a produktum operatőre, az angol pedig a társalkotója lett (Ruben Woodin-Dechamps és Meredith Colchester – a szerk.). A Nagyi projekt eredetileg a diplomamunkám volt, de amikor elkészültem vele, akkor éreztük, ebben sokkal több van, ráadásul kiderült az is, hogy az ő nagymamáiknak is vannak erős sztorijaik. Ekkor csináltunk egy céget, majd elkezdtük a forgatást.
Narancs.hu: A már említett interjúban azt nyilatkozta, mind a hárman a kor elszenvedői voltak, pedig más országban éltek és más dolgokkal foglalkoztak.
R. B.: A háború idején mindenki éhezett, az angolok is, a németek is és a magyarok is. Szerintem nem érdemes spekulálni azon, hogy kik milyen tetteket követett el, mindenkinek van valami a füle mögött. A mai napig hiányzik a párbeszéd Európában, pedig le kéne tudnunk ülni egymással. A felsőbbrendűség nem egy német, hanem egy angol találmány, és nem csak veszíteni kell tudni, hanem nyerni is. Amíg ezekbe a dolgokba nem tudunk beleállni, addig az események feldolgozását nem lehet lezárni.
Narancs.hu: Ha már párbeszéd: a nagymamák a forgatás során találkoztak. Ez hogyan zajlott?
R. B.. Mind a hárman nagyon izgultak, a német és a magyar nagyi különösképp, de sikerült átlépniük a saját árnyékukon. Tudtak beszélgetni, de azért kellett nyelniük is olykor-olykor.
Narancs.hu: Önökben volt feszültség?
R. B.: Mi csak amiatt izgultunk, hogy ne legyenek egészségügyi problémáik. Ismertük őket annyira, hogy tudtuk, partnerek lesznek a hülyeségben. (Nevet)
Narancs.hu: A film előzetesében látható egy képkocka, amelyből kiderül, hogy valamelyik nagymamának viszonya volt Adolf Hitlerrel. Mit lehet erről tudni?
R. B.: Annyit, hogy ez egy olyan részlet, ami miatt érdemes megnézni a filmet. (Nevet)
A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, lázálomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.
A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.
A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.
Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.
A velük foglalkozó intézményrendszer összeomlasztása szükségképpen vezetett Szőlő utcához, a kiszolgáltatott gyerekek, fiatalok szexuális kizsákmányolásához, az értük az intézetek kapujáig hajtó autókhoz.
Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?
Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyományőrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.
Egy Magyarországon alig létező mozgalommal harcol újabban Orbán Viktor, miközben a rasszista erőszak nem éri el az ingerküszöbét. A nemzeti terrorlista csak első ránézésre vicces: igen könnyű rákerülni.
Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.
