Hollywood két legkedvesebb embere gyűlöli egymást

  • Szabó Ádám
  • 2020. január 19.

Mikrofilm

Egy kutya állt közéjük.

Az elmúlt pár év internetes kultúrája alapjaiban változtatta meg néhány hollywoodi sztár ázsióját: így válhatott a korábban csak faarcúnak bélyegzett Keanu Reevesből az internet legnagyobb sztárja, és ennek köszönhető, hogy Tom Hanksre immár nem Forrest Gumpkén tgondolunk, hanem mint Hollywood legrendesebb emberére.

Tele a web a Hankst istenítő írásokkal és visszaemlékezésekkel. Ő talán az egyetlen, akiről a Meetoo korában olyan témába vágó sztori jelent meg, amely csak tovább erősíti imázsát: Geena Davis idézte fel 1992-es, Micsoda csapat! című közös filmjük forgatását, amelyen Hanks volt az egyetlen férfi szereplő; a vígjáték arról az időszakról szól, amikor a II. világháború idején férfiak hiányában megalakult az első női baseballcsapat, s Hanks alakította az edzőjét.

"Tapasztalatom szerint azon ritka alkalmakkor, amikor egy férfit kizárólag nők vesznek körül, az illető mindig szükségesnek tart elsütni valami kellemetlen viccet a helyzetről. De Tom nem ilyen. Nem emlékszem rá, hogy egyáltalán feltűnt volna nekünk, hogy ő az egyetlen férfi" – mesélte a színésznő.

A Tom Hanks-imádat az idei Golden Globe-on hágott a csúcsra, amikor Hanks megkapta a Cecill B. Demille-ről elnevezett tiszteletbeli életműdíjat, itt az Oscar-díjas Charlize Theron emlékezett vissza meghatottan arra, hogyan adott neki esélyt pályája elején Hanks.

Nehéz elhinni, hogy valaki tényleg ennyire tökéletes, az újságíróknak sikerült is előkeríteniük egy pár hónappal ezelőtti ügyet, mely bebizonyítja: létezik olyan ember, aki kevésbé rajong Hanksért.

Henry Winkler nevét itthon kevesebben ismerik, hiszen néhány sorozat mellett maximum Adam Sandler-filmek mellékszerepeiben találkozhattunk vele. A tengerentúlon azonban igazi kultikus figura, elsősorban Happy Days című családi szitkomnak köszönhetően. Az 1974 és 1984 között futó sorozat évekig a legnézettebb tévéműsor volt, és ma is óriási kultusz övezi, épp Henry Winkler figurája miatt. Ő alakította ugyanis Arthur Herbert Fonzarellie-t, vagyis Fonzie-t (más néven The Fonzt), aki eredetileg mellékszereplő volt, ám népszerűsége miatt hamar a show főhősévé avanzsált. Hozzá fűződik a Jumping the Shark nevű sorozatos kifejezés – ezzel jelölik azt a pontot, amikor olyan lejtmenetbe kapcsol egy műsor, ahonnan már nincs megállás.

Winklert Hankshez hasolóan mindenki imádja Hollywoodban, egész generációk nőttek fel Fonzie kalandjain. A színész ráadásul ismét reneszánszát éli: ő alakítja a kiégett, színészetet alakító tanárt Bill Hader Barry című remek komédiájában, amiért tavaly végre megkapta első Emmy-díját. "43 éve írtam ezt a beszédet" – vette át az elismerést utalva arra, amikor először jelölték Fonzie szerepéért.

Winkler még tavaly októberben volt Andy Cohen vendége egy showműsorban, ahol egy betelefonáló kérdezett rá, miért nem jött ki jól a színész Tom Hanksszel az Egyik kopó, másik eb forgatásán. A felvetésen maga a műsorvezető is meglepődött, Winkler pedig először úgy tett, mintha nem hallotta volna a kérdést.

Végül mégis válaszolt: elárulta, hogy 13 napig ő volt a rendezője a filmnek, mely egy Hanks alakította zsaruról és annak neveletlen kutyájáról szólt. "Egy nap behívattak Jeff Katzenberg (stúdiófejes) irodájába, ő pedig megkérdezte: nálad van mindened? Menj haza!"

Winkler nem szólt egy rossz szót sem Hanksről, de elmondása alapján sejthető, hogy a színész rúgatta ki őt. "Remekül, remekül kijöttem – a kutyával"– tette hozzá.

Évekkel korábban, mikor még csak pletykaszinten suttogtak a viszályról, Winkler azt nyilatkozta, hogy nem utálja Hankst; érdekesség, hogy a már emlegetett Happy Days című sorozat egyik epizódjában Hanks is feltűnt, és egy jelenet erejéig össze is verekedett Winkler Fonzie-jával.

Az Egyik kopó, másik ebet 1989-ben mutatták be, vagyis Hanks és Winkler viszálya immár 30 éve húzódik, egészen a közelmúltig azonban a legtöbben nem is tudták, hogy Hollywood két legrendesebb embere nem kedveli egymást. A kutyás filmet végül Roger Spottiswoode fejezte be, hozzá tartozik a hivatalos rendezői kredit is; a film a mozikban siker volt, ám a kritikusok nem kedvelték túlzottan. Igazából csak a tévében lelte meg helyét, egy ideig a kertévék egyik kedvenceként itthon is állandó rotációban játszották.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.