Film

Lidérces mesék éjszakája

  • Szabó Ádám
  • 2020. január 18.

Mikrofilm

Főhőseink a bullying elől egy öreg házba menekülnek, ahol felélesztenek egy bosszúszomjas szellemet, aki maga is kénytelen volt végigszenvedni gyerekkorát.

Guillermo del Toro az Oscarja után megelégszik immár annyival is, hogy karrierje hátralévő részében producerként minden olyan filmre ráragasztja a nevét, ahol feltűnik egy félelmetes gótikus torony, egy baljósan károgó holló vagy egy csípőre tett kezű madárijesztő.

Talán ezt kompenzálandó igyekezett a 80-as évek népszerű rémisztgetős könyvsorozatának laza adaptációjánál egy kis kortárs politika-társadalmi lábjegyzetet is odabiggyeszteni a szedett-vedett rémtörténetek közé: 1968-ban, a változó széljárások idején járunk egy amerikai kisvárosban, amikor a két jellegzetesen horrorisztikus nap, a halloween és Nixon (vagyis Trump – kacsint ránk a producer) megválasztása majdnem pontosan egybe­esett.

Mindez a háttér ott áll a film minden ismertetőjében, de szerepe alig van – néhány kósza szereplő kommentálja a választást, de ezeket is csak azért vesszük észre, mert semmi más nem képes lekötni a figyelmünket.

false

 

Fotó: Big Bang Media

Azok felett a címbeli lidérces mesék felett ugyanis már jócskán eljárt az idő. Főhőseink a bullying elől egy öreg házba menekülnek, ahol felélesztenek egy bosszúszomjas szellemet, aki maga is kénytelen volt végigszenvedni gyerekkorát. Az ő borzalmas történetei elevenednek meg: önjáró madárijesztő, saját, elhagyott lábujját kereső rém, végtagjait szétkapni képes szörny és társaik. Mivel mindegyik sztoriban nagyjából ugyanaz történik, a kreativitás pedig sem a lidércekből, sem a sztorikból, sem a figurákból nem akar előbújni, a film hamar egy unalmas és túlnyújtott, tábortűz melletti fáradt sztorizgatáshoz kezd hasonlítani.

Forgalmazza a Big Bang Media

Neked ajánljuk