Jó hír: mégis visszatérhet a tavalyi év egyik legjobb sorozata

  • Szabó Ádám
  • 2019. március 12.

Mikrofilm

Rossz hír: sajna a főszereplője nélkül.

A mai sorozatboom idején nehéz kiemelkedni, az HBO mégis rendszeresen eléri, hogy műsorai beszédtémává váljanak. Így van ez a True Detective 3. évadjával most, és így volt ez tavaly nyáron az Éles tárgyakkal is. A show az Amy Adams alakította riportert követi nyomon, aki egy gyilkosság után nyomozva hazautazik a Missouri államban található szülővárosába. A bűneset felgöngyölítése mellett kénytelen saját múltjával is szembenézni, a kettő pedig egy idő után elválaszthatatlanul összefonódik.

Az Éles tárgyak eleve minisorozatnak készült

– ez annyit takar, hogy az egyes évadok külön történettel rendelkeznek, és csak a koncepció köti őket össze, mint például az American Crime Story, vagy a True Detective esetében. A sorozat készítői azonban már a premier után kijelentették, hogy nem gondolkodnak folytatásban. Ebben az is közrejátszhatott, hogy a főszerepet alakító Adamset nagyon megviselte a forgatás, így nem szívesen bújt volna még egyszer az alkoholista és önromboló Camille bőrébe.

A sorozat azonban hatalmas sikert aratott. Az első epizódot 1,5 millióan látták, ami magasabb, mint az HBO másik hasonló sikerének, a Big Little Liesnak a nézettsége (ebből hamarosan érkezik is a második évad), és majdnem eléri a kábeltévé legjobbjának számító Westworld számait. Ráadásul a show-t a mai napig nem felejtették el, elsősorban Adams alakítása, Jean-Marc Vallee érzékeny rendezése és a hátborzongató atmoszférája miatt.

Talán ennek köszönhető, hogy

az alkotó, Mart Noxon is meggondolta magát,

és már egyáltalán nem tiltakozik olyan hevesen a folytatás ellen. A jelenleg is zajló amerikai SXSW filmfesztivál egyik beszélgetésén bevallotta, hogy a sorozat eredeti regényét író Gillian Flynn-nel elkezdtek beszélgetni egy esetleges második évadról. Arról azonban továbbra sincs szó, hogy Adams visszatérne szerepébe – ahogy a beszélgetésből kiderült, a folytatás inkább az első évadban megismert kisváros, Wind Gap lakóiról, esetleg Adams karakterének testvéréről vagy anyjáról szólna. Az eddigi epizódok alapján róluk is lenne mit mesélni.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.