Vannak az ellesett életnek és a mindennapi nyomorúságának nagy filmes krónikásai, talán nyugodt szívvel közéjük sorolhatjuk a brit Mike Leigh-t és Ken Loachot. Filmjeiket nézve az ember szinte megkérdezi magától, hogy miért vágyja viszontlátni a vásznon is azt a kilátástalanságot, önemésztést és piti kínlódást, amit maga is nap mint nap lát vagy talán tapasztal is.