Film

Bérgyilkost fogadtam

  • Szabó Ádám
  • 2018. december 16.

Mikrofilm

William meg nem értett író, aki meg nem értettségében tíz sikertelen öngyilkossági kísérletet is végrehajt, majd megbízza a lassan kiöregedő bérgyilkost, hogy végezzen vele.

Hogy mi az élet értelme, arra csekély filmes és irodalmi műveltséggel is biztos választ adhatunk: a szerelem, vagy legalábbis annak valamilyen formája. Aki Kaurismäki 1990-es nekiveselkedésében (eredetinek tekintsük bátran Jules Verne regényét, illetve a belőle készült Philippe de Broca-filmet: Egy kínai viszontagságai Kínában) mindez például két magányos ember bizarr találkozásában kulminálódott a minimalista Londonban, hogy aztán hosszasan együtt hallgassanak és pókerezzenek – majd olyan érzelmesen valljanak szerelmet, ahogy más azt jelenti be, hogy valami az ebédből a fogában ragadt.

Tom Edmunds szabad adaptációjában a főhős, William meg nem értett író, aki meg nem értettségében tíz sikertelen öngyilkossági kísérletet is végrehajt, majd megbízza Leslie-t, a lassan kiöregedő bérgyilkost, hogy végezzen vele. Még mielőtt golyót kapna a fejébe, beleszeret Ellie-be, aki egy kiadónál dolgozik, és William remekművét is kiadná. „Kapj el, ha tudsz” játszma kezdődik, melynek legizgalmasabb része, hogy a bérgyilkos felesége vajon hányadik helyen végez a déli megyék közti párnahímző versenyen. És ez még csak nem is az egyetlen épkézláb poénja a filmnek: egyet kap a Michael J. Fox és a remegő kezű hitmanek közötti párhuzam is – és működik is. Kár, hogy ennél bátrabb már nem mer lenni. Mintha az alkotók nem tudtak volna dönteni az éjfekete komédia, a kikacsintós akcióvígjáték és a romantikus dramedy között, ezért kicsit mindegyikbe belekaptak. Szerencsére a jól ismert és kevésbé ismerős arcok elviszik a mozit a hátukon.

Forgalmazza a Vertigo Média


Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.