Film

Bérgyilkost fogadtam

  • Szabó Ádám
  • 2018. december 16.

Mikrofilm

William meg nem értett író, aki meg nem értettségében tíz sikertelen öngyilkossági kísérletet is végrehajt, majd megbízza a lassan kiöregedő bérgyilkost, hogy végezzen vele.

Hogy mi az élet értelme, arra csekély filmes és irodalmi műveltséggel is biztos választ adhatunk: a szerelem, vagy legalábbis annak valamilyen formája. Aki Kaurismäki 1990-es nekiveselkedésében (eredetinek tekintsük bátran Jules Verne regényét, illetve a belőle készült Philippe de Broca-filmet: Egy kínai viszontagságai Kínában) mindez például két magányos ember bizarr találkozásában kulminálódott a minimalista Londonban, hogy aztán hosszasan együtt hallgassanak és pókerezzenek – majd olyan érzelmesen valljanak szerelmet, ahogy más azt jelenti be, hogy valami az ebédből a fogában ragadt.

Tom Edmunds szabad adaptációjában a főhős, William meg nem értett író, aki meg nem értettségében tíz sikertelen öngyilkossági kísérletet is végrehajt, majd megbízza Leslie-t, a lassan kiöregedő bérgyilkost, hogy végezzen vele. Még mielőtt golyót kapna a fejébe, beleszeret Ellie-be, aki egy kiadónál dolgozik, és William remekművét is kiadná. „Kapj el, ha tudsz” játszma kezdődik, melynek legizgalmasabb része, hogy a bérgyilkos felesége vajon hányadik helyen végez a déli megyék közti párnahímző versenyen. És ez még csak nem is az egyetlen épkézláb poénja a filmnek: egyet kap a Michael J. Fox és a remegő kezű hitmanek közötti párhuzam is – és működik is. Kár, hogy ennél bátrabb már nem mer lenni. Mintha az alkotók nem tudtak volna dönteni az éjfekete komédia, a kikacsintós akcióvígjáték és a romantikus dramedy között, ezért kicsit mindegyikbe belekaptak. Szerencsére a jól ismert és kevésbé ismerős arcok elviszik a mozit a hátukon.

Forgalmazza a Vertigo Média


Neked ajánljuk