Film

Bérgyilkost fogadtam

  • Szabó Ádám
  • 2018. december 16.

Mikrofilm

William meg nem értett író, aki meg nem értettségében tíz sikertelen öngyilkossági kísérletet is végrehajt, majd megbízza a lassan kiöregedő bérgyilkost, hogy végezzen vele.

Hogy mi az élet értelme, arra csekély filmes és irodalmi műveltséggel is biztos választ adhatunk: a szerelem, vagy legalábbis annak valamilyen formája. Aki Kaurismäki 1990-es nekiveselkedésében (eredetinek tekintsük bátran Jules Verne regényét, illetve a belőle készült Philippe de Broca-filmet: Egy kínai viszontagságai Kínában) mindez például két magányos ember bizarr találkozásában kulminálódott a minimalista Londonban, hogy aztán hosszasan együtt hallgassanak és pókerezzenek – majd olyan érzelmesen valljanak szerelmet, ahogy más azt jelenti be, hogy valami az ebédből a fogában ragadt.

Tom Edmunds szabad adaptációjában a főhős, William meg nem értett író, aki meg nem értettségében tíz sikertelen öngyilkossági kísérletet is végrehajt, majd megbízza Leslie-t, a lassan kiöregedő bérgyilkost, hogy végezzen vele. Még mielőtt golyót kapna a fejébe, beleszeret Ellie-be, aki egy kiadónál dolgozik, és William remekművét is kiadná. „Kapj el, ha tudsz” játszma kezdődik, melynek legizgalmasabb része, hogy a bérgyilkos felesége vajon hányadik helyen végez a déli megyék közti párnahímző versenyen. És ez még csak nem is az egyetlen épkézláb poénja a filmnek: egyet kap a Michael J. Fox és a remegő kezű hitmanek közötti párhuzam is – és működik is. Kár, hogy ennél bátrabb már nem mer lenni. Mintha az alkotók nem tudtak volna dönteni az éjfekete komédia, a kikacsintós akcióvígjáték és a romantikus dramedy között, ezért kicsit mindegyikbe belekaptak. Szerencsére a jól ismert és kevésbé ismerős arcok elviszik a mozit a hátukon.

Forgalmazza a Vertigo Média


Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.