A VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan egy kisfilm árából készült, de egy egész generáció ismert magára benne. A december 27-én mozikba kerülő Rossz versekkel a rendező szintet lépett: rendes költségvetésből dolgozott és a főszerepet is magára osztotta. Reisz Gáborral Köves Gábor beszélgetett, az interjú a karácsonyi dupla Magyar Narancsban olvasható. Ízelítő:
Magyar Narancs: Rég láthattunk vérnyomásos főhőst magyar filmen: 150/90 – ennyit mér a filmbeli alteregója. Nem vészes, de azért a kívánatos értékeken túl van.
Reisz Gábor: A saját magas vérnyomásom ihlette a jelenetet. A filmművészetin kezdődött, rám tettek egy ősrégi walkmanhez hasonlító, 24 órás mérőt – vinnyogva röhögött az egész osztály, amikor elkezdtem pityegni. Így ment egész nap. Pityegés, röhögés. Amikor 24 óra elteltével visszavittem, kiderült, hogy rossz a gép.
(…)
MN: Kötöttek biztosítást önre?
RG: Egy ideje már a főbb szereplőkre kötnek.
(…)
| ||
MN: A vérnyomása a sajátja a filmben. A sámfára húzott óvszer, mint a gyerekkori szexuális felvilágosítás eszköze is a saját életéből való?
RG: Nem sámfa volt, de a farigcsálós környezet stimmel. A technikaterem valamelyik tartozékára került az óvszer.
MN: És ájult el gyerekként Antall József egyik beszéde közben?
RG: Elájultam a naptól, igen. Persze semmire nem emlékeztem a beszédből. Már a filmet készítettük elő, amikor Tasnádi Zsófi látványtervezővel megtaláltuk ezt a felvételt; amikor Antall József azt mondja, hogy múlt nélkül nincs jövő. Az olyan volt, mint valami bizarr jel fentről, mégiscsak egy olyan film előtt álltam, aminek a hőse a múltjában vájkálva igyekszik továbblépni. Antall József adott egy löketet.
A lap már kapható az újságárusoknál vagy megrendelhető itt.
| Forradalmat a fa alá! Újságot olvasni jó. Igazi újságot meg pláne. Magyar Narancsot olvasni meg aztán tényleg az élvezetek fennkölt csúcsa: maga a szellemileg aktív kikapcsolódás a karácsonyi forgatagban. Egy zavartalanul tiszta pillantás a körülöttünk lévő világra. A karácsonyi Magyar Narancsban Donáth Anna elmeséli, mit tehetnek, s mi tesznek a fiatalok azért, hogy egy jobb országban élhessenek. Tordai Bence beszél az ellenzéki képviselők magukra találásáról. Alföldi Róbert a taókárosult színházak lehetőségeit boncolgatja, Tamás Gáspár Miklós pedig mondja a magáét. Megismerkedünk Mészáros Lőrinc gazdatisztjével, és az egész magyar politikai hóbelevanccal. Mindenki megkapja a magáét: De aki még ezekben a forrongó mínuszokban is rendületlenül utálja a politikát, az is megkapja a magáét a Magyar Narancs 120 oldalas karácsonyi dupla számában: több mint a fele életmód és kultúra! Térey János Ady karácsonyi líráját idézi elénk, Víg Mihály meg a sajátját. Egymásnak adják a kilincset az új magyar filmek, hát beköszön Pálfi György és Reisz Gábor is. Szép esszé szól Petri Györgyről, s jön a magyar fiú az Abbey Roadról. Feltétlenül vegyék meg a Magyar Narancs karácsonyi számát, hihetetlenül izgalmas olvasnivalóval szolgál az egész karácsonyi-szilveszteri szezonra!
| |||
