Tévétorrent

Stella Blómkvist

Mikrofilm

Van valami mélységesen sötét, ugyanakkor egészséges is abban, ahogy ez az őrült izlandi noir kezeli a politikát. A sorozat alapjául szolgáló krimik szerzője a mai napig ismeretlen (a főhős neve egyben a szerző írói álneve is), ám többen Davíð Oddsson volt izlandi miniszterelnökre gyanakszanak. A széria – a maga bombasztikus és groteszk módján – már az első percekben felvázol egy nagyszabású összeesküvést, melyben alig leplezve bukkannak fel olyan égetően aktuális összetevők, mint az Észak-Európát is bekebelező populizmus (és a vele kéz a kézben járó korrupció), Kína növekvő befolyása vagy a politikusok magánéleti botrányai.

Stella furcsa hibridje a hard-boiled detektívregények keménykötésű magánkopóinak és az ellenpontjukként szolgáló femme fatale-oknak. Az inkább magánnyomozóként viselkedő, amorális ügyvédnő olyan önfeledten klisészerű (bőrnadrágjával, fekete Johnnie Walkerjével és neonnal díszített lakásával együtt), hogy nehéz haragudni rá. Érezhető Izland megmosolyogtató imázsfilmes igyekezete is, noha az apró meseházakkal teli Reykjavík egyszerűen nem tud elég hangulatos noir-helyszín lenni. Hamar feledteti azonban a sorozat szűkösségét és kissé izzadságszagú igyekvését a Stellát alakító Heida Reed karizmája és a néhány epizód után kiegyenlítődő sötét humor. Végtelenül szórakoztató nézni, ahogy a szexualitását szabadon és örömmel megélő Stellának két emberrablás és egy vallatás között mindig akad ideje flörtölésre is, miközben – minthogy Kína szemet vetett az országra – szó szerint egész Izland jövője forog kockán.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.