Az ez évi utolsó, karácsonyi Magyar Narancs dupla lapszámában interjút olvashatnak Pálfi Györggyel. A rendező nemrég Szombathelyen Shakespeare legvéresebb drámáját vitte színre death metalra hangolva, első sci-fije, Az Úr hangja pedig december 20-tól látható a mozikban. Mégis hiányérzete van, mellőzött rendezőnek érzi magát.
Ízelítő a rendezővel készített interjúból:
Magyar Narancs: Még be sem mutatták, a Filmalap máris emlékeztetett mindenkit, hogy 632 millió forinttal támogatta Az Úr hangja elkészültét. Mindezt azért, mert azt mondta, hogy nem jut elég filmezési lehetőséghez.
Pálfi György: Meglepett a Filmalap reakciója, hisz csupán újságírói kérdésre elmondtam, hogyan érzem magam. Egyébként az adófizetők pénzét, a közpénzt osztják kultúrára.
| ||
MN: Ezek után milyen a viszonya a Filmalappal?
PGY: Közös a célunk, hogy minél több jó magyar film legyen. Szeretném, ha ennek én is részese lehetnék. Kicsit azt érzem, hiába pályázok és fejlesztek, a Toldi-balhé miatt mellőzött rendező vagyok. Az elmúlt évben, mikor Cserna-Szabó András Sömmi című kisrománját dolgoztuk fel, folyamatosan konzultáltunk a Filmalappal: nagyon jó közös munka eredménye lett egy nagyon jó forgatókönyv.
Ez egy olyan film lehet, ami egyáltalán nem megosztó, és feleannyiba kerül, mint a Toldi. (...) Már csak a döntőbizottságon múlik, támogatásra méltónak ítélik-e, vagy még mindig ott tartunk, hogy nem csináltam még igazi akciójelenetet – ami álprobléma volt, hogy valamiféle szakmaiságra hivatkozva lehessen visszautasítani a Toldit. Tartok attól, hogy megint csak egy újabb forgatókönyv-fejlesztésre kapok támogatást, és nem hagyják, hogy azt csináljam, amihez igazán értek, hogy filmet rendezzek.
Arról, mit gondol Pálfi a propagandáról, a kormány azon törekvéséről, hogy több történelmi filmnek kell készülnie, mik a tervei a Toldival, hány filmterve áll a Filmalapnál, miért épp Stanisław Lem regényét választotta első sci-fije alapjául, a friss Magyar Narancsban olvashat részletesen.
A teljes interjút a Magyar Narancs karácsonyi dupla lapszámában olvashatják, ahol kritikát is közlünk Pálfi György új filmjéről. Már kapható, vagy meg is rendelhető.
| Mindenki megkapja a magáét Forradalmat a fa alá! Újságot olvasni jó. Igazi újságot meg pláne. Magyar Narancsot olvasni meg aztán tényleg az élvezetek fennkölt csúcsa: maga a szellemileg aktív kikapcsolódás a karácsonyi forgatagban. Egy zavartalanul tiszta pillantás a körülöttünk lévő világra. A karácsonyi Magyar Narancsban Donáth Anna elmeséli, mit tehetnek, s mi tesznek a fiatalok azért, hogy egy jobb országban élhessenek. Tordai Bence beszél az ellenzéki képviselők magukra találásáról. Alföldi Róbert a taókárosult színházak lehetőségeit boncolgatja, Tamás Gáspár Miklóspedig mondja a magáét. Megismerkedünk Mészáros Lőrinc gazdatisztjével, és az egész magyar politikai hóbelevanccal. De aki még ezekben a forrongó mínuszokban is rendületlenül utálja a politikát, az is megkapja a magáét a Magyar Narancs 120 oldalas karácsonyi dupla számában: több mint a fele életmód és kultúra! Térey János Ady karácsonyi líráját idézi elénk, Víg Mihály meg a sajátját. Egymásnak adják a kilincset az új magyar filmek, hát beköszön Pálfi György és Reisz Gábor is. Szép esszé szól Petri Györgyről, s jön a magyar fiú az Abbey Roadról. Feltétlenül vegyék meg a Magyar Narancs karácsonyi számát, hihetetlenül izgalmas olvasnivalóval szolgál az egész karácsonyi-szilveszteri szezonra!
| |||
