Ez a cikk eredetileg 2013. április 7-én jelent meg, most Parragh Lászlónak a Magyar Kereskedelmi- és Iparkamara (MKIK) éléről történő leváltása apropóján közöljük újra.
Az Alpokalján, a horvát ajkú Und községben született 1962-ben. Az Országos Horvát Önkormányzatban úgy emlékeznek rá, hogy "jó ember". Egy korábbi parlamenti képviselő is hasonlóan beszélt róla a Narancsnak, mondván, Parragh bármeddig kész elmenni valakiért, ha az megkéri, hogy segítsen neki. Otthon szívélyes házigazda, süt-főz, facsarja a citromlevet, kinyitja a borosüveget, kedélyesen diskurál. Az aszpikos disznósajtjára ma is büszke Und község híres szülöttei között tartja számon, igaz, díszpolgárrá még nem választották Habsburg Ottó és Dumovits István esperes mellé.
Középiskolai tanulmányait a soproni Széchenyi István Gimnáziumban végezte, 1980-ban ballagott angol-német tagozatos osztálytársaival, köztük Szájer Józseffel. A felsőoktatási képzésbe elsőre nem került be, két évvel az érettségi után vették fel a Pécsi Tanárképző Főiskola történelem-orosz szakára, de csak az első évet abszolválta. 1983-ban még részképzősként a Szovjetunióban, Odesszában tanulta az oroszt, hazatérve beiratkozott az állam- és jogtudományi karra. Kollégista volt, az évekkel később végzett évfolyamok tagjai a "seftes" jelzővel idézték fel alakját; ügyesen üzletelgetett a 80-as évek zavaros viszonyai között. 1988-as végzése után is eljárt az egyetemi bálokra, ahol "irigykedve figyeltük, amikor márkás öltönyben kiszállt a menő autójából. Egyből eszméltünk: tényleg megéri ezt a pályát választani, ha néhány év alatt idáig lehet jutni" – emlékezett a Narancsnak egykori egyetemi társa. Parraghot többen is úgy jellemezték, mint aki szívesen jelenik meg rendezvényeken, kedvvel nyilatkozik, élvezi magát megmutatni.
Derűs idők
1986-87-ben az NSZK-ban a bayreuthi nyári egyetem hallgatója, egy évvel későbbi diplomaosztója után vállalkozást alapít. A Parragh Rt. 1989-ben megnyitja első üzletét Budapesten, exkluzív fürdőszoba-berendezéseket értékesít. Utóbbi miatt vállalkozó kollégái a "csempés" állandó jelzővel illették, fénykorában a sajtó csempekirályként emlegette.
Parragh a kezdetekre a Figyelő c. hetilapnak nem úgy emlékezett, mint tudatos üzleti építkezésre: állítása szerint 1989-ben véletlenül csöppent az üzleti életbe, frissen végzett jogászként a háztartási és szórakoztatóelektronikai cikkeket forgalmazó osztrák Vadas GmbH-nak írt szerződéseket. Munkáját az 1989-re bebukott társaság osztrák tulajdonosai végül a Belváros-Elektro-Vadas Kft.-ben lévő üzletrészükkel honorálták, amelyben az állami tulajdonú Gelka-utód Belvárosi Elektromos Gép- és Készülékjavító Vállalatnak is volt érdekeltsége.
Parragh 1991-ben az állam 40 százalékos üzletrészét is megvette az Állami Vagyonügynökségtől (ÁVÜ). A Belváros-Parragh Kereskedelmi Kft. néven futó cég négy értékes belvárosi Gelka-ingatlannal gazdagodott. A Bajcsy-Zsilinszky út 5. szám lett a Parragh-birodalom központja. A 16 millió forintos akvizícióhoz Parragh e-hitelt is igénybe vett. Tíz évvel később, amikor a szűkülő kereslet miatt a Parragh Rt. befejezte a szanitertermékek kereskedését, bebizonyosodott: a Gelka-vagyon vállalkozása fennmaradását jelenti, mivel 2010-től lényegében az ingatlanhasznosításra korlátozódik ténykedése.
A fürdőszobai luxustermékek, burkolóanyagok árusítása tíz éven át, 1991-től 2001-ig tartotta csúcson a Parragh Kereskedelmi Rt.-t, bár egyik forrásunk szerint - aki maga is belevágott a csempeforgalmazásba - a társaság túlértékelt volt, és soha nem tudta kifutni magát. "Amikor egymilliárdos forgalommal büszkélkedett, akkor is jóval nagyobbnak tűnt a potenciálja, mint amekkora kereslet megjelenhetett" – mondta a Narancsnak a neve elhallgatását kérő üzletember.
Stratégiáját Parragh arra építette, hogy ha magas színvonalú fürdőszoba-berendezést kínál, a konkurenciát a partvonalon kívül tarthatja. A kezdet kecsegtető volt, egymás után nyitotta üzleteit szerte az országban, minimális befektetéssel, a partneri kapcsolatokra alapozva. 1993-ban saját tulajdonú országos hálózatot kezdett építeni. "Nem kevés önbizalommal nagyot szeltünk a piaci tortából" – emlékezett vissza a Figyelőnek. "Parragh cége már átlépte a kritikus pontot, így az átlátható működésből eredő hátrányokat ellensúlyozza a nagy méretből adódó hatékonyság és piaci részesedés" – így értékelte a céget a gazdasági lap 2001 februárjában, amikor a Parragh Rt. hitelállománya meghaladta az 1 milliárd forintot, míg árbevétele az 1999-es 1,4 milliárd forintról 2000 végére 850 millió forintra csökkent.
A Figyelőnek arról is beszélt a tulajdonos, hogy egy vak ló bátorságával vágott bele bizonyos dolgokba. A siker titkát abban látta, hogy mivel az országban kevés embernek van egyfajta belső látása, ezért ők teljes fürdőszobákat kínálnak boltjaikban: a vevők látják, hogyan néz ki egy teljes vizesblokk, így könnyebben döntenek. A kiskereskedelem mellett a cégnek ekkoriban 300 viszonteladói partnere volt, ami a forgalom 30-35 százalékát tette ki. 2001-ben övé volt a legnagyobb szaniteres cég a piacon.
A kihívásokat kedvelő Parraghot büszkeséggel töltötte el, hogy Delphino néven saját márkát gyártat Olaszországban – sárga alapon fekete delfin lett cége jelképe. A külhoni gyártást azzal indokolta, hogy idehaza nem talált megfelelő minőségű iparost. Megjegyzendő, hogy a mostanság a hazai kkv-szektorért küzdő üzletember korábban sem Magyarországról, hanem Spanyolországból szerezte be a csempéit. Az üzleti siker érdekében az adóoptimalizálással is élt: az 1993-ban startolt hálózatépítés évében az USA-beli Delaware államban megalakul a Parragh által képviselt International Tiles (IT) Connections Corporation, amely 2002-ben 34 százalékos részesedést szerzett a Parragh Rt.-ben.
A delfin elmerül
A piac hosszú távon azonban nem igazolta a várakozásait: a 2000-es évek elejétől hanyatlásnak indult a csempeüzlet. A közben Parragh Kereskedelmi Holdinggá alakult zrt. 2008-ban mindössze 3 millió forint nettó bevételt ér el, adózott eredménye mínusz 6 millió forint lett. A lejtmenetet a Parragh-birodalom ígéretes leányvállalata, az ipari porszívókat, háztartási tisztítóeszközöket (a Corába és az Auchanba szállították), valamint vegyszereket forgalmazó Parragh Takarítástechnikai Kft. sem tudta mérsékelni. 2006-ban megkezdődött a zrt. felszámolása, a cégből 2009-re 700 ezer forintnyi érték – árukészlet és egy Suzuki Caddy típusú személygépkocsi – maradt.
Utólagos értékelések szerint a közelgő alagutat már az a 2002-es hitelfelvétele is jelezte, amivel akkor életben tartotta a cégét, és amihez nem akármilyen feltételekkel jutott az akkor már a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnökeként is dolgozó Parragh. Mint a HVG annak idején megírta, az akkor 160 millió forint jegyzett tőkéjű Parragh Rt. 2001. áprilisban – a kormányváltás előtt – 80 millió forintnyi tartós forgóeszközhitelhez jutott a döntően nagy állami beruházásokat finanszírozó, kizárólagos állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Bank (MFB) Rt.-től. A hitelt négyéves futamidőre, a mindenkori bankközi kamatlábat 2,5 százalékkal meghaladó, hozzávetőleg 11-12 százalékos kamatra kapta.
Az MFB annak ellenére beszállt a Parragh Rt. finanszírozásába, hogy kiemelt hitelezési szempontja az eredményesen gazdálkodó, piacképes terméket előállító, szolgáltatást nyújtó kkv-k támogatása volt. Bár az MFB hitelezési feltételrendszere a Parragh Rt.-re nehezen illett rá, megkapta a pénzt – holott 2000-es mérlegében nem mutatkozott az MFB által elvárt eredményesség, a milliárdot meghaladó adósság ellenben igen.
A társaság közgyűlése 2001-ben a veszteséges kiskereskedelmi tevékenység felszámolásáról határozott. Döntött kilenc üzletből hét eladásáról, franchise-rendszerű továbbműködtetéséről, székhelyét Pécsre tette át, a Bajcsy-Zsilinszky úti épületet eladta. Az ingatlanportfólió kiemelt darabjától nem tudott volna megválni az MFB segítő keze nélkül, a bank ugyanis lemondott a 80 milliós hitel fedezetéül szolgáló, 150-180 millió forintra becsült épületre terhelt jelzálogjogáról. A törlésbe "az MFB nehezen egyezett bele, ugyanakkor megértette, hogy e lépés nélkül a sikeres átalakítás nem végezhető el" – magyarázta az ok-okozati összefüggést Parragh a HVG-nek. (Az ingatlan 165 millió forintért került a Magyar Külkereskedelmi Bank Rt.-hez, amelynek ugyancsak volt jelzálogjoga az ingatlanra, 60 millió forint értékben.) Az MFB érdekeltségét Parragh – állítása szerint – 100 millió forint értékű árukészlettel váltotta ki, a fedezetek közé bekerült az életbiztosítása is. De mivel ez sem volt elég, a többségi állami tulajdonban lévő Hitelgarancia Rt. a hitel összegének 60 százalékáig vállalt garanciát.
2010 októberében véget értek az álmok: a milliárdokat megmozgató részvénytársaság félmillió forintos törzstőkéjű korlátolt felelősségű társasággá olvadt. A kiürült holding hagyatékát őrző Parragh Kft. nettó árbevétele 2011-ben nulla forint lett, adózott eredményéről nem közölt adatot. Gazdasági tevékenységet a Parragh-Szele Gyöngyi és Parragh második felesége által képviselt, delaware-i ITC tulajdonolta TC Ingatlanhasznosító és Fejlesztő Kft. végez, 2011-ben 20 milliós adózott eredményt ért el.
Parragh üzletemberként az 1990-es évek végén ért a csúcsra, és akkortájt kezdett a kamarai karrierépítésbe.
1997-ben a Zalakerámia Zrt. igazgatóságába választották (2003-ig töltötte be e tisztet). 1994-2000 között a Magyar Burkolóanyag és Épületszerelvény Kereskedők Országos Szövetségének elnöke, de ez csekély ahhoz a hatalomhoz képest, amit 1994-től már a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) alelnökeként ért el – jelenleg is elnökségi tagja a szervezetnek. Azóta sem került ki a gazdasági élet kulcsfigurái közül, de nem üzletemberként kivívott tekintélye, hanem kamarai elnökként és az azzal párosuló tisztséghalmozása, befolyása, kapcsolatai révén.
2000-ben az MGYOSZ jelöltjeként a Magyarországi Kereskedelmi és Iparkamara elnökévé választották. Parragh előrelépéséhez hozzájárult, hogy az MGYOSZ 1998-ban egyesült a gazdasági kamara utódszervezetével, a Magyar Munkaadói Szövetséggel. 2003-ig halmozta az új tisztségeket, például GYSEV Rt.: alelnök, igazgatótanácsi (it) tag, EXIM Bank Rt.: it-tag, MEHIB Rt.: it-tag, ITD Hungary Kht.: felügyelőbizottsági tag és így tovább.
Valamit valamiért
Egy parlamenti bizottságban korábban vele dolgozó képviselő szerint Parragh akkor már jó ideje inkább politikus, mint üzletember volt. 1999-ben nem is tért ki Orbán Viktor invitálása elől, a kormányfő gazdasági tanácsadója lett. Forrásaink szerint kamarai elnöki kampányában a miniszterelnöki megbízatásra különös hangsúlyt helyezett. "Látszott rajta, hogy biztos a dolgában" – mondta egyik kamarai informátorunk.
2000-ben a kamarai elnökségért a szocialistaközelinek elkönyvelt Tolnay Lajost (Mal Zrt.) kellett kiütni a nyeregből, és ebben Parragh segítségére volt Dunai Péter főtitkár – jelenleg is az –, aki összekülönbözött a választás előtt az őt felfüggesztő Tolnay elnökkel. Parragh nagy fölénnyel győzött, a helyettese Vereczkey Zoltán, a Volánbusz Zrt. szintén a Fidesz-kormánnyal szimpatizáló vezérigazgatója lett.
Bár Parragh hirdeti, hogy mindkét politikai oldallal jó kapcsolatokat ápol – barátai közt tudja Medgyessy Péter volt miniszterelnököt (vele családostul nyaralt is korábban), aki Kovács Árpád volt ÁSZ-elnök és Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság volt elnöke társaságában vett részt Parragh második házasságkötésén – elkötelezettsége egyértelmű. 2002-ben az Országházban írt alá Orbánnal együttműködési megállapodást a 2003-as befizetett kamarai tagdíj összegével megegyező, maximum 120 millió forintos költségvetési támogatásról.
A KAVOSZ-t (erről lejjebb részletesen lesz szó) a 2002-es indulásakor 340 millió forinttal támogatta az állam. 2008-ban és 2010-ben is a Fidesszel kötött megállapodást, és az utóbbiból több elem is a második Orbán-kormány programjába került. Szatmáry Kristófot, a Fidesz országgyűlési képviselőjét Parragh támogatásával a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnökévé választották; Szatmáry jelenleg gazdaságszabályozásért felelős államtitkárként és érdek-képviseleti vezetőként egyszerre birkózik meg a kihívásokkal. Parragh tehát választási fogadalmát megtartotta, és nem maradt adósa a Fidesz sem: a 2010-es győzelem után Parraghot a Mol igazgatótanácsába ültette.
Az 1994-ben német mintára újjáalakult iparkamara jó néhány jogosítványát az első Orbán-kormány elvette (például a vállalkozói és a taxisengedélyek kiadását), és a Fidesz választási ígéretét beváltva eltörölte a kötelező kamarai tagdíjat. Ennek egyik következményeként a tagság 40 ezerrel csökkent, és a szervezet bevételei is alaposan megcsappantak.
A 2000-ben elnökké választott Parragh később a vállalkozások kötelező ötezer forintos regisztrációs díja mellett érvelt, amit a második Orbán-kormány 2012-ben be is vezettetett.
A Parragh által levezényelt változások után az iparkamara központi és budapesti szervezete dúskál a bevételekben. A BKIK a Krisztina körúton ötemeletes székházat vásárolt, amire felhúztak egy szintet, autóflottája lett, vezetői külföldi utakra jártak, és természetesen tiszteletdíjért dolgoztak. A 2000-es évek vége felé a BKIK 220 főt foglalkoztatott, miközben a vidéki kamarák éppen csak vagy sehogy sem tudták eltartatni magukat.
Az MKIK a szervezet vezetőinek – köztük Parragh László – javadalmazását, a működésre fordított kiadásokat firtató kérdéseink egyikére sem válaszolt. Ugyanakkor a 2010-es működésről szóló beszámoló utal a nagyságrendekre. Eszerint az MKIK mérlegének főösszege 3,873 milliárd forint (ez megegyezik a 18 ezer fős Csongrád idei mérlegfőösszegével), a bevétel 3,291 milliárd forint, a ráfordítás 3,2 milliárd forint volt, a bevételek 28 millió forinttal haladták meg a tervezettet.
Parraghot a múlt ősszel a Parlamentben tartott küldöttgyűlésen harmadszorra választották újra. Nem mindenki emlékszik azonban pozitívan az általa alakított kamarai életre. "Volt olyan küldöttgyűlés, amikor 7-8 napirendi pontot két óra alatt levezényelt, hozzászólás, ellenjavaslat nélkül. A büfét szállító keceli céget sikerült zavarba hozni, a tízórai kávészünetet követően, nem sokkal 11 után kérték szervírozni az ebédet" – emlékezett a Parragh vezette kamara munkáját jellemző jelenetre az egyik volt tag.
Parragh nagy dobása a kis- és közepes vállalkozások hitelezését lehetővé tevő Széchenyi-kártya bevezetése volt. A kártya siker lett, nem kevés pénzhez juttatva az MKIK-t (a bevételi forrásokra vonatkozó kérdéseinkre sem kaptunk választ az MKIK-tól). A program nem Parragh fejéből pattant ki, az első Orbán-kormány végnapjai után, 2002 nyarán indult Demján Sándor kezdeményezésére. Az MKIK a Demjánhoz tartozó Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége partnere lett, a nemes célra közös társaságot alapítottak.
Parragh a kártyaforgalmazó KAVOSZ Pénzügyi Szolgáltatásokat Közvetítő Zrt.-ből sem maradt ki: 2003-ig elnök, majd felügyelőbizottsági elnök lett. A KAVOSZ fő tevékenységeként a Széchenyi-kártya program szakmai irányítását, működését, előminősítését végzi, ügyfeleket közvetít a bankoknak. 2010-től működik a mikrovállalatoknak hitelt és pénzkölcsönt nyújtó KAVOSZ Vállalkozásfejlesztési Zrt. 2011-től a KAVOSZ az Agrár Széchenyi-kártyával, 2012 májusától a Széchenyi-támogatást megelőlegező és önerő-kiegészítő hitelekkel is foglalkozik. A vállalkozók segítése (a hitelezés felső határa 25 millió forint, MKIK- és VOSZ-tagoknak nem kell fizetniük az igénylésért, másoknak 17 ezer forint, egyéb érdek-képviseleti szervezet tagjának 8500 forint) szépen hoz a konyhára: 2011-ben a 29 főt foglalkoztató részvénytársaság értékesített nettó árbevétele 1,6 milliárd forint, adózott eredménye 173 millió forint volt. Minden egyes kártya után - 2012. október végéig 150 ezren igényelték – pénz áll a házhoz, ami állami támogatással is kiegészül.
Ideális karakter
Parragh tehát a Széchenyi-kártya bevezetésével is követett valakit, csatlakozott egy ötlethez.
"Ő olyan, több nyelvet beszélő, adaptív gondolkodású, eszes gazdaságpolitikus, akinek nincs saját gazdaságpolitikája"
– foglalta össze benyomásait egyik közeli ismerőse. Egy másik informátorunk szerint Parraghnak a felsőoktatás átalakításáról vallott nézete sem feltétlenül a sajátja, sokkal inkább Demján Sándoré; utóbbi már a Gyurcsány-kormány idején szóvá tette a képzési anomáliákat. Egyik forrásunk tudni véli, hogy Demján környezetéből nem is engedik kritizálni Parraghot. "Parragh szerepét az éleződő Orbán–Demján-konfliktus teszi érdekessé. Demján elégedetlen, azt hitte, mindent megkap az Orbán-kormánytól, de a monolitikus hatalmat épített kormányfő láthatóan még a látszatát is kerüli annak, hogy bármilyen gazdasági szereplő befolyással lehet rá, sőt valójában Demján gyengítésén fáradozik" – jegyezte meg forrásunk.
Az idézett üzletember felhívta a figyelmünket arra, hogy míg Demján új PPP-korszak elindításában reménykedett, az Állami Számvevőszék cégének Müpa-beruházását cincálta szét; nem valósult meg az általa favorizált ferihegyi gyorsvasút. Úgy tűnik, a takarékszövetkezetekkel létrehozandó hitelintézet favorizáltja se a Demján-féle Gránit Bank lesz – és így tovább. "Amikor Demján azt üzeni, hogy Orbán jó vezető, csak a kormánya működik rosszul, ez nyílt beszólás a miniszterelnöknek, amolyan feudális retorika, amikor a királyt nem merik nyíltan bírálni. Demján már elkezdte a 180 fokos fordulatot, nem nagyon maradt vesztenivalója, de mivel nagy testű hajó, nem mozdulhat gyorsan" – magyarázta forrásunk. Szerinte
Parraghra éppen azért van szüksége a kormánynak, hogy amikor már a jobboldali közgazdászok, nagyvállalkozók is szembefordulnak Orbánnal, legyen, aki az oldalán marad a szabadságharcában.
Az Országos Érdekegyeztető Tanács megszüntetésekor, a szakszervezetek háttérbe szorításakor Parragh kiállt a kormány elképzeléseiért, üdvözölve a "hatékonyabb" Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács felállítását. Egyik forrásunk ezt gunyorosan úgy jellemzi, hogy Parragh ügyesen találja ki, mit akar Orbán.
A felsőoktatás ügyében is előbb leült tárgyalni Orbánnal, majd megvilágosodott. Ha a kamara valóban meghatározó szerepet kap a felsőoktatás átalakításában – márpedig az MKIK a január végén megalakult felsőoktatási kerekasztal állandó meghívottja lett –, azzal egy újabb területen szerez befolyást. Múlt januárban nagy feltűnést keltett, amikor Parragh borúsan nyilatkozott a kormány végig nem vitt gazdaságpolitikájáról, decemberben pedig a recesszív kilátásokról. "Helyre is tették a Fideszben. Majdnem a kamarai elnökségébe került. Ezért kompenzál a felsőoktatási témákban tett erőteljes nyilatkozataival, tudja, hogy rövid a póráz. Ha netán elveti a sulykot a felette állók rovására, nagyon jóvá akarja tenni, ám hajlamos túlzásokba esni. Ezt látom most is rajta" – mondta lapunknak a Parraghot közelről ismerő politikus forrásunk.
Parraghgal kapcsolatos véleményét a Narancsnak a neve elhallgatását kérő nagyvállalkozó úgy összegezte: Orbán számára a gazdasági súlyát vállalkozásai bukása miatt teljesen elveszített érdekképviseleti vezetőként ideális alany arra a szerepre, hogy az ő céljait képviselje: Parragh számára innen ugyanis nincs már hová kapaszkodni.
