Mikrofilm

Már többször megüzentük Hollywoodnak, hogy hadat üzenünk, ha nem tudnak egy valamirevaló képregénygonosszal előállni!

Charlie Brooker és Annabel Jones áldokumentumfilmjének tanulsága, hogy 2020-at egy darabig hagynunk kellene békében nyugodni.

A tanú ürgebőrbe varrt doboza kifejezetten realista elgondolásnak tűnik ahhoz képest, ami miatt Sture Bergwallt, mint a svéd kriminalisztika történetének legelvetemültebb sorozatgyilkosát elítélték.

Sztupa és Troché felkerekednek.

Immár Samantha nélkül.

A Zoomon kiosztott Európai Filmdíjak szerint ez 2020 legjobb európai filmje, amelynek elkészítésére a dán filmgyártás olyan szuperhősei szövetkeztek, mint T. Vinterberg rendező, T. Lindholm forgatókönyvíró és M. Mikkelsen filmcsillag.

A kisebb nemzeti filmgyártók amerikai blockbusterekkel folytatott versengése nem ma kezdődött (bár izgalmas új fejlemény, hogy a Net­flixhez hasonló nagy streamingszolgáltatók lelkesen támogatják a kimondottan bizonyos országokhoz és nyelvekhez igazított tartalmak gyártását).

Legendák, hagyományok és babonák szövetébe ágyazott mély és megható tanmese párját ritkító animációval – az ír folklórtrilógia záródarabja, a Wolfwalkers ott folytatja, ahol elődei abbahagyták.

Az elmúlt években megbízható rendszerességgel bukkant fel egy-egy erős, eredeti nézőpontú izraeli háborús film a Foxtrott-tól a Libanonon és a Libanoni keringőn át a Beaufort-ig.

Egy musical bemutatója után a két fő Broadway-sztár saját kiválóságától eltelten nyilatkozik, hogy az ők jelentős, tömegekre gyakorolt befolyásuk mennyire nagy felelősséget ró rájuk, ezért a hozzájuk hasonló kiemelkedő tehetségű és ezért méltán népszerű celebeknek kötelességük kiállni a… miért is? Igen, a jogokért, na.