És tessék: a Wonder Woman folytatásában egy varázskő hozza ránk a világ végét, pedig a forgatókönyvet valószínűleg még élőben, nem pedig lefagyott Skype-képernyőkön rakták össze az alkotók, szóval még arra sem lehet fogni, hogy valaki következésképpent mondott, de a board csak annyit hallott belőle, hogy követ. És akkor ott van Wonder Woman érdektelen figurája, aki már akkor is érdektelen volt, amikor nem szerepelt a címben évszám, de mégsem volt annyira színtelen, mint sporttársai, Superman és Batman, így morogtunk egy kicsit, de szerettük.
Ami jó van a folytatásban, az megvolt már az első részben: egy kis ideig újra a szigeten lehetünk, amely Wonder Womant adta a világnak, és az itt töltött percek tényleg méltók egy olyan popcorn-mozihoz, amelynek 18 producere volt és Hans Zimmer írta a zenéjét. Az amazonok házi akadályversenyének tanulsága, hogy ne csalj, a további majdnem két és fél órának pedig az, hogy ne kívánj hülyeséget a kőtől, mert még teljesül. A varázskövek már csak ilyenek, ám az olyan karizmatikus színészekre is rátör a Bolondos dallamok szintű színjátszás, mint Pedro Pascal, akire a Hülye Hajak Minisztériumából osztottak szerepet. Pascal beleérzéssel játszik, ahogy a kő is, de míg az egy követ alakít, szegény színésznek azt mondhatták: te vagy a nyolcvanas évek bírvágya. Így azért nehéz. Ja, igen, a filmben szerepel egy hasitasi is, amely mindkét végén Chris Pine-ban végződik. 2020 méltó befejezést kapott.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
