Az összeállítás látatlanban is megér egy nagy filmdíjat, csak a látottak zavarnak be kicsit az ünneplésbe. Pedig maga a film is erről kíván szólni: az élet ünnepéről. Nagy szavak, dánul tán jobban is hangzanak. Ha pedig az ünneplés nem megy, és középkorú férfiaknál ez néha nem megy, nem árt egy kis alkohol, de épp csak annyi, hogy tartható legyen a 0,5 ezrelékes véralkohol. Mert ezen a szinten minden jobb. És ezt nem csak a film állítja, de egy valódi norvég pszichiáter is, a főszereplők, négy gimnáziumi tanár is tőle veszik az ötletet egy decens éttermi vacsora alkalmával. Ez arra is jó, hogy beinduljon a történet, és arra is, hogy egy pillanatra elképzeljük, hogyan festene négy hazai tanár gyertyafényes kaviárkóstolgatás közben, ahogy a Nemzeti alaptanterv részegítő hatásáról beszélgetnek. A dán kollégákat ilyesmi nem sújtja, csak a szokásos kapuzárási pánik, hát jöjjön az életvitelszerű zugivás, persze szigorúan szondával a kézben, nehogy 0,5 ezrelék fölé emelkedjen a jókedv.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
