A női rendezők és a diverzitás éve is lehetett volna 2020 Hollywoodban

Mikrofilm

A Wonder Woman-t és társait is elsodorta a koronavírus, de úgy tűnik, legalább elindult valami.

2020-ra alighanem a múlt egyik fájó és sötét pontjaként fogunk majd visszaemlékezni, különösen filmes szempontból: ez volt az év, amikor egy trollos bohóckodás mozitörténeti forradalmat indított el; amikor földbe álltak a filmszínházak; és amikor a streamingplatformok felültek a szórakoztatóipar csúcsára. Persze így is akadt néznivaló, a kutatások alapján pedig a társadalmi felelősségvállalást tekintve kiemelkedően jó éven van túl Hollywood – kár, hogy a koronavírus ezt is beárnyékolja.

A Celluloid Ceilin – amely a legrégebbi és legtekintélyesebb, a nők filmes szerepvállalását vizsgáló tanulmány – szerint a női rendezők aránya például soha nem volt olyan magas, mint 2020-ban.

Az Amerikában tavaly bemutatott 250 legnagyobb film 18%-a mögött állnak női alkotók

– ugyanez az arány 2019-ben 13%, 2018-ban pedig mindössze 8% volt. Ugyanakkor sajnos egy csomó, nők rendezte filmet – például a Marvel Fekete Özvegyét – a tervekkel ellentétben mégsem tudták bemutatni a vírushelyzet miatt.

A MeeToo és TimesUp mozgalmak óta Hollywoodban egyre fontosabb téma a női rendezők kérdése. Az Oscar történetében mindössze 5 nőt jelöltek a legjobb rendező kategóriájában, nyerni pedig egyedül Kathryn Bigelow tudott 2010-ben A bombák földjénnel Az Oscar-jelöléseket évek óta hangos elégedetlenség övezi nemcsak például a női alkotójelöltek hiánya miatt, hanem azért is, mert az Akadémia, úgy néz ki, a rendezők alatt még mindig elsősorban a férfiakat érti. A legutóbbi ilyen női Oscar-jelölt Greta Gerwig volt 2018-ban a Lady Birdért, két évvel később azonban annak ellenére sem kapott nominációt a Kisasszonyokért, hogy magát a filmet és a forgatókönyvet is jelölték.

A nyomás hatására egyre több stúdióban ment végbe valamiféle paradigmaváltás – ahogy ma már az esetek többségében egyértelmű, hogy színesbőrű figurát ne alakítson fehér színész; úgy vált bevett gyakorlattá, hogy nőközpontú, vagy női hősökkel operáló mozikat se rendezze férfi. Ha csak a múlt évet nézzük, ott van a női kvázi-szuperhősöket felvonultató Ragadozó madarak (Cathy Yan), vagy a Wonder Woman 1984 (Patty Jenkins). A kritikák mindkét film esetében kiemelték, mennyit számít, hogy ezeket a történeteket női rendező mesélte el. Hiába emelkedett viszont az ilyen alkotások száma, a szakértők még mindig elkeserítően alacsonynak találják a női rendezők arányát.

A teljes filmes háttérstábot tekintve pedig még rosszabb a helyzet: 2020-ban alig jutottak nők olyan fontos pozícióhoz, mint a már emlegetett rendező mellett az író, az executive producer, a producer, a vágó vagy az operatőr. Az ilyen "szerepekben" a legnagyobb filmek 67%-ban a nők száma 0 és 4 fő közé esett. 24% az arány azoknál a filmeknél, amelyeknél ez a szám 5-9 közé tehető, és mindössze a filmek 9%-nál dolgozott 10 vagy több nő a stábban. A 250 legnagyobb bemutató mögött álló filmesek mindössze 23%-a nő – ez viszont még mindig jobb eredmény mint a 2019-es 21%, vagy az 1998-as 17%.

Hollywood_top_story_lead.jpg

 
 

A nők helyzetéhez hasonlóan továbbra is aggasztó a diverzitás szerepe, azonban ezen a téren is érezhető némi javulás. Hollywood malmai legendásan lassan őrölnek, ezért is döntött úgy az Oscart odaítélő Akadémia, hogy ha nem megy a változás magától, majd ők tesznek érte: emlékezhetünk rá, hogy szeptemberben módosították saját szabályaikat, amelynek köszönhetően 2024-től elvárják a filmektől a diverzitást. Ez a propagandisztikus félreferdítésekkel ellentétben nem jelenti azt, hogy a Joker, a Titanic és hasonszőrű társaik a jövőben nem is rúghatnának labdába; egyszerűen arról van szó, hogy ha egy Oscarra áhítozó mozi a sztorijában vagy főbb alkotóit tekintve nem képvisel diverzitást, akkor egyéb módokon (a produkció gyakornokai, pr-osai stb. tekintetében) kell kiállnia a sokszínűség mellett.

A 2020-as év leghangosabb társadalmi megmozdulása volt a Black Lives Matter, amely minden bizonyára számos filmet és sorozatot ihlet majd a jövőben. Ami a jelent, vagyis az elmúlt évet illeti, számos hangos sikert aratott filmet mutattak be, amely nemcsak bizonyos diszkriminált csoportok valamelyikéről szól, de a mögötte álló alkotó is valamilyen kisebbség tagja.

Ilyen volt Spike Lee Az 5 bajtársa; az Alice Wu-rendezte Ha tudnád; David E. Talbert filmje, a Ma Rainey: A blues nagyasszonya; vagy épp Radha Blank drámája, A negyvenéves változat.

Itt is hasonló a helyzet, mint a nőközpontú filmeknél: ma már elképzelhetetlen, hogy a Fekete párduc folytatását, vagy a Creed következő epizódját ne színesbőrű alkotó készítse. A Deadline számolt be egy filmes kutatásról, amely bebizonyította: a diverzitás pénzügyileg is kifizetődő. A tanulmány szerint az a film, amelyből a történetmesélés terén hiányzik a sokszínűség, akár 130 millió dollárral kevesebbet kaszálhat a pénztáraknál. Gondoljunk csak a már emlegetett Fekete párducra, amely valóságos közösségi megmozdulásokat eredményezett Amerika-szerte; aktivisták, egyházközösségek és iskolák vásárolták fel a jegyeket, a legismertebb színesbőrű sztárok pedig komplett multiplexeket béreltek ki, hogy a hátrányos helyzetű fiatalok is megnézhessék a filmet. Hasonló ünnep volt a spanyolajkú kisebbség számára a Coco című Pixar-animáció bemutatója, vagy az ázsiaiaknak a Kőgazdag ázsiaiak című vígjáték.

Ehhez képest ami a döntéshozókat illeti, diverzitás terén alig történt változás Hollywoodban: a tévétársaságok vezetőinek 92%-a fehér, 68%-a pedig férfi; a stúdióvezetőket tekintve ugyanez az arány 91% és 82%. A 2018-ban és 2019-ben bemutatott 200 legnagyobb bevételű filmet nézve 10 főszereplőből mindössze 3, 10-10 rendezőből és íróból pedig kevesebb mint 2-2 volt színesbőrű. A Netflix úgy tűnik, ezen a téren is igyekszik utat mutatni – a legnagyobb streamingszolgáltató olyannyira fontosnak tartja a sokszínűséget, hogy az máris egy rakás netes viccet ihletett.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.