Mint arról mi is beszámoltunk, Észak-Amerika legrangosabb filmes seregszemléjén, a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon (TIFF) mutatták be Pálfi György legújabb filmjét. A tyúk egy olyan szárnyasról szól, aki egy romos étterem udvarán köt ki; rátalál a szerelemre, ám kihívások is várnak rá: szembe kell néznie a tyúkól hierarchiájával, és meg kell védenie tojásait is. A családalapítás sikertörténetével párhuzamosan pedig egy szörnyű emberi tragédia is kibontakozik. „A történet többrétegű, mint egy hologram, ugyanazt a képet mutatja különböző síkokban és dimenziókban, két különböző sorson keresztül. Az egyik egy tyúké, a másik egy emberé. Természetesen a kettő egymástól függ, összefonódik, és bár különböző célok és motivációk vezérlik őket, elválaszthatatlanok. A tyúk létezésének kicsinysége és békéje ebben a filmben találkozik az emberi életek tragédiájával egy globális probléma közepette. A tyúk című filmben azzal a gondolattal játszottam, hogy mi történik, ha nem az emberi történet van a középpontban, hanem mi, emberek vagyunk a mellékszál a történetben” – fogalmazott a rendező.
A Cineurope kritikájában külön dicsérte Pálfi rendezését, Giorgos Karvelas operatőri munkáját és Szőke Szabolcs zenéjét. „A rendező Ruttkay Zsófiával közösen írt, rendkívül találékony forgatókönyve számos dimenziót nyit meg, melyek példabeszédeket idéznek (az állatok fogságával párhuzamba állított embercsempészet, a tyúk anyai ösztöneinek szembeállítása az emberi kapcsolatok széthullásával), és egzisztenciális témákat is érintenek (élet és halál, az egyén és a közösség viszonya, szerelem és vágy, gyermekek, a változás lehetősége stb.). Mert végső soron: ki eszik meg kit, és ki tépi szét a másikat a mi világunkban?” – írják kritikájukban. Pálfival külön interjút készített az egyik legismertebb filmes lap, a Variety is. Nekik a rendező főleg a tyúkkal való forgatás nehézségeiről beszélt: elmondta például, hogy az egyik legnagyobb kihívás a tyúk fajtájának kiválasztása volt – végül a Leghornra esett a választásuk, az ugyanis az egyik legelterjedtebb tömegtermelésű csirke. Betanításuk hónapokkal a filmezés előtt elkezdődött, így még azelőtt meg kellett vásárolniuk a főszereplőket, hogy a projekt egyáltalán zöld utat kapott volna. Szintén nem volt egyszerű az állatok logisztikáját megoldani: mivel nem hagyhatták el az unió területét, ahelyett, hogy egyszerűen Szerbián át utaztak volna, el kellett menniük velük Olaszországba, majd onnan komppal a forgatás helyszínére, Görögországba. „A kakasok, érthető módon, napnyugta után már nem hajlandók együttműködni, így szigorú korlátot szabtak annak, mennyi ideig tarthatott a forgatás egy nap” – tette hozzá Pálfi.
A tyúkot a Platform program részeként mutatták be Torontóban – ezt 2015-ben hozták létre azzal a céllal, hogy teret adjon a nemzetközi szinten is jelentős, merész alkotóknak. Pálfi filmje végül itt elnyerte a zsűri különdíját.
„A zsűri elismeri Pálfi György rendező rendkívüli művészetét, akinek munkája a merészség, az intelligencia és a kreatív találékonyság példája.
A tyúk a filmes műfajokat invenciózus és zökkenőmentes módon ötvözi, figyelemre méltó precizitást mutatva a kameramozgásban és a képkompozícióban, amely kivételesen hatékony narratívát eredményez” – szólt a hivatalos indoklás. A Deadline szerint a külföldi jogokat a párizsi Lucky Number szerezte meg, többek között Ausztráliában, a Baltikumban és Törökországban is bemutatják majd a filmet, de jó esély van német forgalmazásra is.
Pálfi legújabb projektjét egyetlen fillér állami támogatás nélkül forgatta. Ezzel kapcsolatban a Narancsnak adott interjújában így fogalmazott: „Én addig mentem és próbálkoztam, ameddig csak lehetett. Még a legutóbbi filmemmel, A tyúkkal is megkíséreltem a lehetetlent: német, francia és görög pénzből összeállt a költségvetés, nagyjából 20 százalékra lett volna még szükségem ahhoz, hogy kicsit nagyobb biztonsággal forgathassunk, legyen például tartalék a kellékekből. A német producer kérésére megpályáztam itthon az ehhez szükséges pénzt: elvégre magyar a film írója és rendezője, vágója, sőt még az állattrénere is, aki a főszereplő tyúkunkat betanította. Lehetett volna tehát egy magyar koprodukció, de a Filmintézet azt válaszolta, hogy egy baromfiudvarban játszódó filmre legyen elég annyi, amennyit összeszedtünk rá.”
A torontói fődíjnak számító, a fesztivállátogatók szavazatai alapján kiosztott közönségdíjat, a People’s Choice Awardot az Oscar-díjas Chloé Zhao (A nomádok földje) legújabb filmje, a Hamnet nyerte el. A Maggie O’Farrell 2020-as, magyarul is megjelent regényéből készült kosztümös dráma William Shakespeare és felesége közötti kapcsolatot mutatja be azután, hogy 11 éves, Hamnet nevű fiúk meghalt. A People’s Choice Award az elmúlt években az Oscar egyik legfontosabb előrejelzőjévé vált, az elmúlt közel húsz év győzteseinek nagy része az Akadémia díjátadóján is fontos szereplő lett; több, Torontóban díjazott (A nomádok földje, Zöld könyv – Útmutató az élethez, 12 év rabszolgaság; A király beszéde; Gettómilliomos) végül a legjobb film Oscarját is elnyerte. Az idei díjszezon egyik érdekessége, hogy a tavalyi TIFF-nyertes Chuck életét (Mike Flanagan fantasy-drámája Stephen King azonos című novellájának adaptációja Tom Hiddleston főszereplésével) 2024-ben a túlzsúfolt díjszezon miatt a nagyközönségnek végül be sem mutatták, így ugyanúgy idén indul majd el az Oscarért, mint a friss győztes Hamnet. A torontói versengésben emögött Guillermo del Toro Frankensteinje és a Tőrbe ejtve harmadik része, a Wake up dead man végzett. A további díjazottak itt böngészhetőek.
