Narancsblog

Megszokhattuk, hogy amikor egy Fradi–MTK-meccs után számon kérik a klubvezetésen, a rendezőkön, a rendőrökön a zsidózás elleni fellépést, mindig ugyanaz a válasz: nem láttak, nem hallottak semmit, ha bekiabálás volt is, attól meccs egy meccs, hogy bármit be lehet kiabálni.

Bajnai Gordonnak nem tetszik az emelés, ők 15 százalékos emeléssel lennének elégedettek, szemben a mostani 60 százalékos béremeléssel. Figyelem, ezt a Fidesz szóvivője mondta!

Vagy szeressük őket nagyon, mert ők legalább mindent megtesznek, hogy végre elinduljon a párbeszéd? Vagy elindulunk a rögös harmadik úton, és vesszük a fáradságot az igen-nemnél bonyolultabb válaszokhoz?

Az Orbán-hidra korrupciós szappanoperája már senkit nem érdekel. Miért is nem?

Erős hetet zárt a magyar rendőrség. Parádés bemutatót tartottak megfélemlítésből és taplóságból. Ha ez így megy tovább, az a társadalom működésének alapjait veszélyeztetheti.

Nagyszerű hírre ébredtünk: Fradiváros épül amúgy is napról napra szépülő fővárosunk kellős közepén, a Népligetben, pontosan ott, ahol azt Kubatov Gábor, korunk igazi polihisztora és álláshalmozója (hogy csak két legfontosabb stallumát említsük: az FTC elnöke és a Fidesz országos pártigazgatója) kijelölte.

Karas Monika jelölése újabb üzenet: erre számíthatunk a következő kilenc évben, ha Orbán marad hatalmon – és nem csak a médiában.

A szokásos felállás.

Sajnos nem holmi paranoia azt gondolni, hogy kormányunk és pártunk a fékek és ellensúlyok rendszerének egyik utolsó elemét készül kiiktatni a közéleti térképről.

A Fidesz tulajdonképpen egy rasszista sorozatgyilkosságban való közreműködéssel vádolja politikai ellenfeleit. Ez még tőlük is meglepő.

Honnan veszi Habony Árpád és Simicska Lajos a láthatatlanná tevő köpönyegét? Avagy miért nem érdekli az állampolgárt, ha a szemét is kilopja valami szemét?

Ugyan az alsóházban még bizalmat sem kapott, de már dúl a cseh elnök kormánya, a Rusnok-kabinet. Szerdán, 7-én szavaz sorsukról a törvényhozás, de már tisztogatnak, legutóbb az államvasutak igazgatója röpült, tegnap a prágai Nemzeti Színház igazgatója – ilyet, mondjuk, láttunk már, de ami rá következett, az nálunk lehetetlen. Sajnálhatjuk.