A szocialisták ajtót mutattak egykori tagtársaiknak, legfőképpen azért, mert Gyurcsány Ferencet nem kívánják a listájukon szerepeltetni, mondván, több szavazót taszítana, mint amennyit hozna. Nem tudjuk, hogy az MSZP készített-e ilyesfajta felmérést a potenciális baloldali hívek körében, de gyanítjuk, a Demokratikus Koalícióval (DK) akkor sem közösködne egyelőre, ha kiderülne: a Fidesz 2004 után beindult, és 2006 ősze után csúcsra járatott karaktergyilkossága ellenére sem Gyurcsány az első számú közellenség az MSZP táborában. Bajnai Gordon tapintatos, Gyurcsány (és az önmagát képviselő Fodor Gábor) karcosabb kitessékelése ugyanis jól mutatja, mi járhat a szoci agytröszt fejében.
Nagyjából ez: az Orbán-rezsimmel szembeni ellenszenv oly erős – és olyannyira erősödik folyamatosan –, hogy az hamarosan átlépheti azt a kritikus pontot, amikor a választóknak már mindegy, ki indul a Fidesz ellenében, mert csak egyetlen dolog fogja érdekelni őket: az, hogy legyen kikkel leváltani az Orbán-kormányt. (Vagyis a 2010-eshez hasonló hangulattal számolnak, amikor a népek akkor is a szocialista jelöltek ellen szavaztak volna, ha a fideszesek csak a zakóikat indítják.) Az MSZP lesz az egyetlen alternatíva mind az elkötelezetten Orbán-ellenes DK-hívek, mind a nem fanatikus Bajnai-hívek számára, akik így más (és jobb) híján úgyis az MSZP-listára és jelöltjeire (illetve az MSZP támogatta Együtt-jelöltekre) lesznek kénytelenek voksolni, ha véget akarnak vetni a Nemzeti Együttműködés Rendszerének.
Erre spekulálnak most a Jókai utcai oroszlánbarlangban – és ebben a pillanatban nehéz lenne megmondani, jól vagy rosszul kalkulálnak-e. Annak az esélye, hogy az egyedül indulással az MSZP nem veszít el annyi szavazatot, amennyi eleve ellehetetleníti a kormányváltást, 2013 októberében nagyjából annyi, mint az ellenkezőjének.
Amúgy Gyurcsánnyal és az ő 100-200 ezer potenciális választójával az MSZP most ugyanazt játssza el, mint tavaly ősszel Bajnaival: kivár – ezúttal a jövő év elejéig –, hogy a DK-sokat tényleg képes-e beszippantani. Ha nem, és Gyurcsányék valóban elvihetnek néhány százalékot az MSZP-től listán, avagy – ami a párt számára a legrosszabb volna – az egyéni körzetekben, akkor még mindig lehet korrigálni. Hiszen bár Mesterházy határozottan paterolta ki Gyurcsányt kedden, az ajtót nem vágta rá; és a lehetőségre, hogy a jövő tavasszal visszatérhetnek a közösködés megtárgyalására, maga Gyurcsány is utalt a nyilatkozataiban.
A választó azonban mindebből jobbára csak annyit lát, hogy miközben minden azzal van tele, hogy Orbánt csak közösen gyűrheti le az ellenzék, a szocialisták már megint képtelenek voltak valakivel megegyezni; és hogy igazából eddig senkivel sem úgy egyeztek meg, ahogyan az el volt képzelve. Nem tudni, ennek a rizikófaktornak – annak tehát, hogy a huzakodás miatti választói kiábrándulás is elérheti a kritikus pontot, amin túl a szkepszis felülírhatja az Orbánék iránti ellenszenvet is – a tudatában vannak-e a szocialisták. Ennek a következménye ugyanis könnyen a távolmaradás lehet a szavazáskor, amivel az MSZP végül sokkal több százalékot veszíthet, mint akár Gyurcsány kooptálásával.
