Sokaknak okozhat csalódást, hogy a Tisza, pontosabban Magyar Péter egymaga, ahelyett hogy a bajban szolidáris lenne a fővárossal és Karácsonnyal, inkább foggal-körömmel próbálja bizonyítani, hogy inkább Orbán Viktornak hisz, mint a budapesti szavazóknak.
A miniszterelnök szerint a szombati Pride jól mutatta, milyen lenne az ország, ha nem ő irányítaná. Ebben épp igaza van: ránézésre elég jó.
A MÁV újra és újra hajmeresztő dolgokat produkál, a vonatközlekedés befuccsolt, semmi jelét nem látni, hogy ezen a jövőben változtatni tudnának.
Egy tanulsága volt Kulja András és Takács Péter tévévitájának: az, hogy most már valószínűleg a legeslegalapvetőbb dolgokban sem tudna egymással megegyezni a Fidesz és a rajta kívüli világ. Enélkül pedig nehéz bármiről is beszélni.
A NER-ben a gyerek addig cél, amíg meg nem születik, onnantól kezdve viszont csak eszköz. Az elmélet és a gyakorlat összeér Orbán Viktor családbarát rendszerében.
Budapestet szavazóügyileg már elengedte a Fidesz, de egy haszna még lehet a bűnös fővárosnak: a vidékieknek lehet majd mutogatni, hogy micsoda pokol uralkodik ott, ahol nem ők az urak.
Kis magyar meglepetés: a Vasas jegyirodájában aggódva látták, hogy kivételesen jegyet vásárolnak hozzájuk, úgyhogy leállították az online értékesítést.
Kudarcba fulladt a Debrecenbe szánt intézmény terve, de a miniszter ezért sem vállalja a felelősséget.
Magyarország jelenleg nyíltan ellenségként kezeli egyik szomszédját, mert annak létezése akadályozza a miniszterelnök kiteljesedését a vágyott új világrendben.
Hirtelen öregnek érzi magát a miniszterelnök, aki pár hónapja még készen állt rá, hogy férfiasabb legyen a kihívójánál.
Nem eltévedt őrült, nem túlbuzgó aktivista: a Szent István Bazilikában egy gyászmisén balhézó Bede Zsolt a Fidesz felsővezetésének az embere, a párt politikájának legtisztább képviselője.
2003-ban még csak lakossági önkéntesek tiltakoztak a drogiberalizáció melletti tüntetésen, most kormányzati szinten kezdődött a köpködés, a fenyegetőzés, a hadonászás akasztófás táblával.
