Egy pár hazugság, és már tönkre is tetted a társadalmat

Publicisztika

Szintet lépett a Fidesz Ukrajna ügyében: annak érdekében, hogy Európára veszélyes állatokként mutassák be őket, már a nyílt hazudozás is belefér. A közös hazugságban élés sajnos általában tragédiához vezet.

Az egész mindig egy aprónak tűnő hazugsággal kezdődik: elhallgatnak bizonyos számokat, nem a valóságot jobban lefedő adatokat kommunikálják átlagbérként, nem a teljes igazságot árulják el a rezsicsökkentés és az orosz gáz viszonyáról, közös sikernek hazudják a magánnyugdíjpénztárak vagyonának elvételét, esetleg mást hibáztatnak az infláció, a nehezedő megélhetés és hasonlók miatt. Aztán jönnek azok a közepesnek mondható hazugságok, mint amit 2015 óta hallunk a migrációról, vagy hogy az ellenzék háborúba küldené a gyerekeinket. Ezek már nem azért közepesek, mert lenne valóságtartalmuk, hanem azért, mert a hatósugaruk nem olyan nagy, és úgy általában véve közepesen ártalmasak.

De a hazudozás már csak olyan, hogy ha tartani akarjuk, emelni kell a tétet: a határkerítés lebontását akaró ellenzékről szóló kamuk szinte visszafogottnak is tűnnek ahhoz képest, hogy ugyanez a társaság meghalni küldené a gyerekeinket, miközben annak szurkol, hogy a koronavírus minél több áldozatot szedjen. 

Az, amit a Fidesz két nagy embere (Orbán Viktor és Kubatov Gábor pártelnök) az elmúlt héten produkált, egészen kimagasló hazugság: Orbán (vagyis a stábja, de most ezen ne akadjunk fenn) egy videójában a gyanús körülmények közt elhunyt kárpátaljai Sebestyén József halálának történetét próbálta azzal erősebbé tenni, hogy nem a férfi kórházi képeit mutatták videón a tragédia részeként, ezzel is erősebbé téve, hogy az ukránokat gyűlölni kell, állatok mind, rettegni kell tőlük; majd Kubatov Gábor és a teljes kormánymédia érkezett egy miskolci „lövöldözéssel”, amit állításuk szerint egy ukrán férfi követett el. Gázpisztollyal amúgy, de nem is ez volt ott a legnagyobb hazugság, hanem az, hogy a lövöldöző nem ukrán állampolgár volt – ezt már a rendőrségnek kellett helyre tenni.

Azt, hogy a hatás kedvéért a tragédiához semmiben nem kapcsolódó képeket használt fel a miniszterelnök, érezhetően senki nem tartja problémának, sőt, minta Orbán „Stratégiai Nyugalom” Viktor már előre meg is magyarázta volna, miből indul ki: abból, hogy magyar volt, tehát mindegy is, mi történt. „Ez feljogosít bennünket arra, hogy kerüljük az óvatoskodást: nem meghalt, nem kényszersorozás következtében hunyt el, hanem agyonverték” – magyarázta úgy a miniszterelnök, hogy valószínűleg semmivel sem tudott többet az esetről, mint bármelyik magyar ember. Nincs óvatoskodás tehát, hiszen magyar halt meg, és mivel a Fidesz épp az évek óta területvédő háborúban élő ukránokat gondolta kitalálni a magyarságra leselkedő legnagyobb veszélynek, ezért hozzá is költötte a maga történetét. Mondhatnánk, hogy érzelmes ember ez az Orbán Viktor, emiatt ragadtatta el magát, de hát ugyanez az Orbán Viktor eddig általában leszarta az oroszok által megölt magyarokat, hogy a magyar határon belül brutálisan megölt nőket már ne is említsük, szóval mégis csak lehet itt valami számítás. A magyar kormány meg sem próbál független vizsgálatot kérni, hiszen már eldöntötte, mit akar látni, és nincs is idő ilyen turbulens időszakban vizsgálatokra várni, ha már épp ennyire jó kampánytéma egy magyar állampolgár meggyilkolása.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.