Tarlós István figyelmébe – A martfűi példa

  • narancsblog
  • 2013. szeptember 10.

Narancsblog

Lehet kerületi pártfrakciókra, veterán sportolókra vagy akár Komár Lászlóra mutogatni, de akkor is a budapesti főpolgármester lelkén szárad a 2011 óta zajló utcanév-változtatási cirkusz a fővárosban.

Tarlós inkompetenciáját a legjobban az idei „Tormay Cécile-ügy” bizonyítja, ami úgy kezdődött, hogy a II. kerületi kemény mag Kerényi Imre sugallatára azon kezdett ügyködni, hogy egy kis közt mégis csak megérdemel a nagy tehetségű asszony. A dolog ellen Tarlósnak nem volt kifogása. Ahogy nem volt ellenére a Wass Albert utcák megjelenése (immár kettő van belőle) vagy a Köztársaság tér megszüntetése sem, arra pedig mintha kifejezetten büszke lett volna, hogy Elvis Presley parkká nyilvánítását a Király „1956-os forradalomban való szerepvállalásával” indokolhatta.

Talán ez a fővárosi cserebere is kellett ahhoz, hogy a Magyar Tudományos Akadémia – szintén botrányos körülmények között – megjelentesse a maga kis feketelistáját, mivel 2011 óta törvény mondja ki, hogy közterület nem viselheti „olyan személy nevét, aki a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában részt vett”.

A Tormay elleni tiltakozások hatására Tarlós végül az MTA-hoz fordult, s az MTA Bölcsészettudományi Intézete a múlt héten nem csak arra hívta fel becses figyelmét, hogy Tormay a „tiltó hatály alá esik”, de arra is, hogy „szívesen összeállítják” azon magyar írók listáját, akik Tormay Cécile-nél jelentősebb irodalmi életművet hagytak hátra.

Tarlós egyelőre nem kommentálta a dolgot, de mielőtt még elkezdené Kerényiék felé a Pilátust játszani, hadd ajánljunk valamit a figyelmébe. Martfűről jött a hír, ahol – takarékossági okokból – a törvény hatálybalépéséig megtartottak egy rakás valóban elképesztő utcanevet, például Kun Béláét. De érdekes módon az ottani közgyűlésnek eszébe sem jutott, hogy önkényesen – ki tudja, éppen kinek hízelegve – változtasson azokon, amiket kötelező megváltoztatni. Ehelyett lakossági vitára bocsátották a témát. Javaslatokat vártak, most pedig – így a martfűi közlemény – „a városi honlapon tíz leendő utcanévre szavazhatnak az érdeklődők”. Azt mondanunk sem kell, hogy az utcanevek között (Napsugártól Bartók Béláig, Kós Károlytól a Tisza cipőig) egyetlen olyan sem szerepel, ami ellen bárkinek kifogása lehetne.

Mondhatnánk erre, hogyan is mérhetnénk Martfűt a hatalmas Budapesthez, de senki nem akar méricskélni. Egyszerűen csak arról van szó, mennyivel szimpatikusabb, ha egy polgármester, önkormányzat, bármilyen felelős testület cseppet sem bonyolult közügyekben valóban a köz akaratát teljesíti, nem pedig a saját vagy a haverjai rossz ízlését követi, illetve szélsőségek nevetséges igényeit igyekszik teljesíteni politikai okokból.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.