Lehet kerületi pártfrakciókra, veterán sportolókra vagy akár Komár Lászlóra mutogatni, de akkor is a budapesti főpolgármester lelkén szárad a 2011 óta zajló utcanév-változtatási cirkusz a fővárosban.
Tarlós inkompetenciáját a legjobban az idei „Tormay Cécile-ügy” bizonyítja, ami úgy kezdődött, hogy a II. kerületi kemény mag Kerényi Imre sugallatára azon kezdett ügyködni, hogy egy kis közt mégis csak megérdemel a nagy tehetségű asszony. A dolog ellen Tarlósnak nem volt kifogása. Ahogy nem volt ellenére a Wass Albert utcák megjelenése (immár kettő van belőle) vagy a Köztársaság tér megszüntetése sem, arra pedig mintha kifejezetten büszke lett volna, hogy Elvis Presley parkká nyilvánítását a Király „1956-os forradalomban való szerepvállalásával” indokolhatta.
Talán ez a fővárosi cserebere is kellett ahhoz, hogy a Magyar Tudományos Akadémia – szintén botrányos körülmények között – megjelentesse a maga kis feketelistáját, mivel 2011 óta törvény mondja ki, hogy közterület nem viselheti „olyan személy nevét, aki a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában részt vett”.
A Tormay elleni tiltakozások hatására Tarlós végül az MTA-hoz fordult, s az MTA Bölcsészettudományi Intézete a múlt héten nem csak arra hívta fel becses figyelmét, hogy Tormay a „tiltó hatály alá esik”, de arra is, hogy „szívesen összeállítják” azon magyar írók listáját, akik Tormay Cécile-nél jelentősebb irodalmi életművet hagytak hátra.
Tarlós egyelőre nem kommentálta a dolgot, de mielőtt még elkezdené Kerényiék felé a Pilátust játszani, hadd ajánljunk valamit a figyelmébe. Martfűről jött a hír, ahol – takarékossági okokból – a törvény hatálybalépéséig megtartottak egy rakás valóban elképesztő utcanevet, például Kun Béláét. De érdekes módon az ottani közgyűlésnek eszébe sem jutott, hogy önkényesen – ki tudja, éppen kinek hízelegve – változtasson azokon, amiket kötelező megváltoztatni. Ehelyett lakossági vitára bocsátották a témát. Javaslatokat vártak, most pedig – így a martfűi közlemény – „a városi honlapon tíz leendő utcanévre szavazhatnak az érdeklődők”. Azt mondanunk sem kell, hogy az utcanevek között (Napsugártól Bartók Béláig, Kós Károlytól a Tisza cipőig) egyetlen olyan sem szerepel, ami ellen bárkinek kifogása lehetne.
Mondhatnánk erre, hogyan is mérhetnénk Martfűt a hatalmas Budapesthez, de senki nem akar méricskélni. Egyszerűen csak arról van szó, mennyivel szimpatikusabb, ha egy polgármester, önkormányzat, bármilyen felelős testület cseppet sem bonyolult közügyekben valóban a köz akaratát teljesíti, nem pedig a saját vagy a haverjai rossz ízlését követi, illetve szélsőségek nevetséges igényeit igyekszik teljesíteni politikai okokból.
