Provokálja Orbánt a közrádió! Mi lesz most?

  • narancsblog
  • 2013. szeptember 6.

Narancsblog

Nem fogják elhinni, mi történt a Kossuth Rádióban ma reggel!

A szokásos péntek reggeli rádióinterjú mai kiadásáról mi azt mondanánk, hogy ugyanúgy félúton volt a kedélyes bulvár (foci, család, Ráhel esküvője) és az alákérdezős propagandaműsor között, mint bármelyik másik alkalommal.

Magyarország miniszterelnöke azonban szabotázst észlelt.

Provokálunk, provokálunk?

Provokálunk, provokálunk?

Fotó: Koszticsák Szilárd – MTI

 

Nem leszünk restek, begépeljük szó szerint, mi hangzott el (meghallgatható itt). A beszélgetés első nyolc percében Orbán Viktor leszögezte, hogy a rezsi csökkent, a rezsicsökkentést ő megvédi Brüsszelben, továbbá megvédi az embereket kihasználó külföldi energiacégektől is, akik az elmúlt nyolc évben szítták a magyar vért, áremelés formájában. Ekkor Kiss Gábor István műsorvezető fogainak kerítésén e szók röppentek ki:

– No igen, csak a szolgáltatók tették mindezt jogszabályok alapján, jogszabályszerűen.

Orbán a meglepetéstől néhány másodpercig nem is tud megszólalni, majd válaszol, de alig talál szavakat:

– És? Hát most… Mi se teszünk… Nem kérjük őket, hogy sértsék meg a jogszabályokat. Mi is jogszabályszerűen járunk el. Eddig ők voltak erősebbek, és az eddigi magyar – elsősorban szocialista – kormányok meghajoltak az erejük előtt. Most meg mi vagyunk az erősebbek, és nekik kell alkalmazkodniuk a magyarokhoz, és nem a magyaroknak hozzájuk. Bocsánat, ha esetleg a kelleténél erőteljesebben fogalmaztam, de ha ön provokál engem, akkor ezzel a végeredménnyel számolni kell.

A válasz színvonalával nem is foglalkoznánk, és bocsánat, ha a kelleténél erőteljesebben fogalmazunk, de mi a búbánatos franc volt ez? A végig buzgón alákérdező riporter feltesz egy nem különösebben értelmes, különösen ártalmatlan kérdést, pontosabban kimond egy evidenciát. Orbán erre alig kap levegőt és provokációt kiált.

Mi lett volna, ha elhangzik akár csak egy is a kínálkozó, valóban égető kérdések közül? Ha a műsorvezető valóban teszi, ami a dolga volna? Alighanem lefejeli.

Mit gondol ez az ember a sajtóról? – kérdeznénk kétségbeesve, ha nem tudnánk már rég a választ.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.